Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Jegyzőkönyv a Magyar Hidrológiai Társaság 1950. szeptember hó 29., 30. és október hó 1-én tartott Balatoni Kongresszusáról

Hidrológiai Közlöny 32. év/'. 1952. 3—4. sz. 69 tunknak zömét képezi a Kongresszus anyagának a továbbadása. Mielőtt a Kongresszussal kapcsolatos zárószavaimat elmondom, felkérem Kovács György főtitkárt, legyen szíves a fent elmondottak szellemében a kiemelkedőbb és eddig kiemelt kérdésekre vonatkozó határozati javaslatokat felolvasni." \ Kovács György főtitkár felolvassa a Balatoni (Kongresszus határozati javaslatait. (Jegyzőkönyvhöz csatolva.) Elnök felteszi a kérdést, hogy a Kongresszus a felolvasott határozati javaslatokat elfogadja-e? Kongresszus a határozati javaslatokat egyhangúlag elfogadja. Dr. Vitális Sándor javasolja, hogy a Kongresszus táviratban üdvözölje Rákosi Mátyás elvtársat, akiinek elsősorban köszönhetjük, hogy békében végezhetjük építő munkánkat. A Kongresszus a javaslatot egyhangúlag elfogadja. Papp István tagtárs javasolja, hogy a Kongresszus táviratban üdvözölje a Békebizottságot. A Kongresszus a javaslatot egyhangúlag elfogadja. Dr. Mosonyi Emil, a Társaság elnöke ezután az alábbi szavakkal zárja be a Kongresszust: „Igen tisztelt Kongresszus! Mikor zárószavaimat elmondom, nem hagyhatom említés nélkül, hogy csupán az ülésszakok, az előadások végéhez érkeztünk el, a Kongresszus maga még tovább tart, hiszen holnap reggel is még együtt leszünk és tudjuk jól, hogy mikor a tudományos életnek ilyen sok kiválósága van együtt, barátságos beszélgetések közben nagyon sok szakmai elgondolás születik meg, így tulajdonképpen — habár az üléseket bezárjuk, — a Kongresszus még tart, mindaddig, amíg együtt maradunk. Engedjék meg, hogy befejezésül néhány szót fűzzek a Kongresszushoz. Ha össze akarjuk foglalni azt, hogy ez a Kongresszus mit végzett, akkor nézzük talán egészen nagyvonalú áttekintésben, horizontális és vertikális irányban az elvégzett feladatokat. Horizontális irányban azt mondhatjuk, hogy vizsgáltunk országos problémákat, balatonkörnyéki problémákat és hévízi kérdéseket. Vertikális értelemben vizsgáltunk átfogó tudományos kérdéseket és ugyanakkor az előadásokban és hozzászólásokban kidomborodtak tudományos és egyéb szempontból részletkérdések is. Ahogyan a hévízi problémákat éppen olyan fontosnak tartom, mint az országos problémákat, éppen olyan fontosnak tartom a részletkérdéseket is, mint a tudományos átfogó kérdéseket. Ezeket a problémákat nem szabad lekicsinyelni és utólag eredményre kell, hogy vezessenek, éppen úgy, ahogyan meg kell oldanunk az országos jelentőségű hidrológiai problémákat is. Az orvos útközben is segít beteg embertársán, nekünk sem szabad a kis kérdések mellett elszaladni, hanem éppen olyan körültekintő gondossággal kell azokat megoldani. Fontos eredménye a Kongresszusunknak, hogy amikor előhoztunk bizonyos súlyponti kérdéseket programimunkban, ugyanakkor rengeteg olyan határozati javaslat született meg és sok olyan tárgyalási anyag jött felszínre, amely tulajdoniképpen látszólag nem szerepelt a programúiban, hanem a tárgyalások hevében pattant, ki. Két olyan kérdés volt, amelyre felhívom a figyelmet: a felszíni víz részletes, egész országra kiterjedő feltárása, a Balaton teljes vízháztartásának kérdése, munkabizottság alakítása a Műegyetem részére az oktatás támogatására, ábragyűjtemények kérdése. Ha végigtekintünk a műszaki hidrológia, Balaton hidrológiája, szennyvízkérdés, limnológia, gyógyvíz, thermálvíz, ivóvíz problémákon, elértünk bizonyos eredményeket. A jövő mutatja majd meg, hogy ezeket az eredményeket hogyan tudjuk hasznosítani. Nézzük meg, melyek a Kongresszus tanulságai, amik máris leszűrhetők számunkra, függetlenül a tudományos anyag kiértékelésétől: 1. Sokat tanultunk mindannyian nem annyira mennyiségben, a részletek megismerése terén, hanem áttekintésben. A Kongresszuson hallott anyag szinte hihetetlen töménységben ölelt fel egy olyan nagyprofilú tudományt, mint a hidrológiai, illetve részei és ebben a keretben az ember nemcsak meglátta a fától az erdőt, hanem mintegy repülőgépre emelkedve figyelhettük az egész tájat. 2. Tiszta képet kaptunk a kitűzendő programmra nézve. Az előadások és hozzászólások élénken kidomborították, melyek az érzékeny kérdések, amelyeket az elnökség nem láthatott előre és nem ítélhetett meg önhatalmúlag. A Kongresszus megerősítette a súlyponti kérdésekről alkotott véleményünket és előtérbe hozta azokat, amelyeket eddig nem láttunk annak, ezeket a problémákat abban a tudatban visszük tovább, hogy mögötte egy nagy tudományos képzettségű kollektíva áll, amely minket bátorít és segít abban, hogy a kérdést a legmagasabb fórumok elé vigyük. 3. Egyénileg is nagyon sokat tanultunk, megismertük a hidrológia különböző ágazatainak sok részletkérdését, amely sok saját problémánk megoldásánál segítségünkre lehet. A Kongresszus methodikájától kissé féltem, mert rövid előadásokra, sok hozzászólásra alapított Kongresszust még nem tartottunk, de ez a módszer bevált. Legfontosabb tanulság, hogy mindig élesebben és jobban látjuk, hogy a hidrológia mennyire komplett és részeire nem bontható tudomány. Művelhető részleteiben is, a limnológia. agrohidrológia, vagy bármely más ágazat keretében, amikor azonban átfogó vízgazdálkodási probléma merül fel, azt egyik ág sem tudja önmaga megoldani, csak együttesen azok, akik előzőleg kellőképpen foglalkoztak a tudományos részletkérdésekkel ahhoz, hogy az egymásbanyúló részleteket megismerjék. Az itt előkerült anyag értékesítésére határozati javaslatok történtek és a munka folytatása az lesz, hogy ezeket a kérdéseket nyilvánosságra hozzuk. A javaslatok egy részét felterjesztjük az Akadémia Hidrológiai Bizottságához, amely a vitás kérdésekben döntést hoz és úgy terjeszti tovább. Az anyag továbbvitelét úgy oldjuk meg,