Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Zách Alfréd: A Balaton különleges időjárási és éghajlati viszonyai

470 Szaknyelvünk fejlődéséért SZAKNYELVÜNK FEJLŐDÉSÉÉRT A »HIDR0LÓGIA1 KÖZLÖNY« NYELVMŰVELŐ ROVATA ROVATVEZETŐ : LÁSZLÓFFV WOLDEMÁR Jelige : »Minden nemzet a maga anyanyelvén lett tudóssá, de idegen nyelven sohasem.« Bessenyei György (1747—1811) KTO. 106. Hidrológia Szaknyelvünk tervszerű művelése érdekében elhangzott felhívásom mind szélesebb körben ialál visszhangra. Nem is lehetett másként. A nyelv, a kifejezési forma, épp olyan fontos fegyvere a tudományos kutatásnak, mint a megfigyelés vagy a kísérlet. Nem lehet komoly szakember az, aki fegyverei közül bármelyikei is elhanyagolja De nem lehet jó magyar ember sem. akinek közömbös édes anyanyelvünk ügye, hiszen a nyelv a művelődés, és így a társadalmi felemelkedés alapvető tényezője. Bizonyos vagyok tehát benne, hogy rovatunk nem fog anyaghiányban szenvedni, jönni fognak a geológusok, vízvegyészek, halneológusok és a földrajz, a légkörtan első megnyilatkozásai, és jönni fog a hidrau likusok. vízépítők, mérnök-hidrológusok köréből a már eddig felvetett kérdések visszhangja. Várjuk. Ezúttal egy limnológus kartársunk írását hozzuk. Megszívlelendő gondolatok mellett határozott kérdéseket is tartalmaz. Az utóbbiakban még korai lenne határozott állást foglalni. De úgy gondoljuk, hogy rövidesen közreadhatjuk az első szószedetet, amelyben résziben kifejezések, részben meghatározások alakjában fogjuk leszűrni nyelvművelő törekvéseink eredményeit. .1 roixdoezetö. A limnológia szaknyelvéről Lászlóffy Woldcmár kezdeményezése Közlönyünk hasábjain nemcsak a vizekkel foglalkozó műsaaki és természettudományi szakembereknek jelent örömei, hanem mindazoknak, akiknek szívügye édes anyanyelvünk fejlesztése, tökéletesítése, egyszóval a haladás biztosítása a nyelvújítás terén is. Köznapi és hivatalom nyelvünk magyartalanságai ellen Tudományos Akadémiáink irányításával már igen sokan álltaik harcba a rádióban, újságcikkekben, a szaklapokban és könyveikben. Elérkezett az ideje, hogy Közlönyünk olvasótáborának közreműködésével végre műszaki és természettudományi téren is eredményesen álljunk ki szaknyelvünk magyarosításáért. Szerkesztőkoromban mind azon igyekeztem, hogy az egyre jobban elharapódzjó ú. n. germanizmusokat, németes mondatszerkesztéseket és kifejezéseket, helytelen szóhasználatokat irlisam. Nem egyszer kellett szakszerzőiin egyébként kifogástalan cikkeit teljesen átdolgozni, magyarul megírni. Viszont önmaga,mon tapasztaltam, többízben is, hogy még mások írásában nyomban imiegláttam a magyartalan 'kifejezéseket és helytelen mond a'szerkezeteket, saját munkámban alig, vagy csak .igen nehezen, hosszabb idő elteltével fedeztem fel még a kirívó magyartalanságokat is. Most nagy merészen kijelentem azonban, hogy a műszaki szaknyelv magyarosítása könnyű, kismiska a limnológia szaknyelvéihez képest,. Kijelentésemet nyomban igazölni ia szeretném. A természettudományok mindien ágának szaknyelve, és így a limológiáé is telistele van tűzdelve idegen (főleg görög és latin eredetű) szakkifejezések (ú. n. terminus tetihnicusok) tömegével. Eddig csupán annyit sikerült a Tudományos Akadémiáink révén elérnünk, hogy honosabbá vált idegen szak szavakat kiejtésük szerint (fonetikusan) írjuk már le (pl. Oxygen = oxigén, chíor = klór, phosphor = foszfor; phytoplankton = íitoplankton stb.). De még így is némi zűrzavar uralkodik. Ez nem is csodálható. A tudományágban járatos szakember előtt már mindegyik szakkifejezés megszokottá vált, nehéz elbírálni tehát egy-egy értekezése megírásakor, hogy melyik szakszavát írja kiejtése szerint, s melyikei bagyja meg eredeti — idegen írásmódján. Így azután nem egyszer találkozunk olyan értekezésekkel a limno lógia körében is, amelyek egyikében az összes — megszokott és új — idegen kifejezés kiejtése szerint, másikában vegyesen fordui elő, sőt akad tolyan ínás is. amelyben ugyanaz a szó eredeti alakban és kiejtés szerint is szerepel. A természettudományok rengeteg idegen szakszava indított arra, hogy néhány éve egy természettudományi szakszótár megírásához kezdjek. Félévi munka után több mint 1700 idegen szakszó magyarázatát készítettem el, de ha/mlarosan beláttam, hogy munkámnak önképzésen kívül más eredménye nem várható, mert még a felénél se tartok az áttanulmányozni kívánt szakirodalomnak. Ha örültünk is eleinte a magyar könyvpiacom megjelent természettudományi, vagy biológiai szakszótáraknak és lexikonoknak, rövidesen felismertük elégtelenségüket, mert hiányosak vo'.tak ínég azok is, amelyeket legnevesebb szakembereink állítottak össze, vagy szerkesztettek. 1931-ben jelent meg a tragikus hirtelenséggel elhunyt lundi Einar Naumnn professzor limnológiai terminológiája, amlely 800 oldalon többezer szakkifejezést tárgya

1', mégis ma már sok részében elavultnak tekinthető. Hiszen tudományágunk 21 év alatt nagyot fejlődött, új fogalmak, új elnevezések születtek, egyes magyarázatok módosultak, megváltoztak. Számunkra azért sem jó, mert németül íródott. Emiatt kifejezéseit át kel] ültetni a magyar nyelvbe, s ez újabb szóbonyolítást jelent, vagy fogalomzavarra adhat okot. Megítélésem szeirint sok idegen szakszó helyett vezethetnénk be megfelelő magyar szót, de ez csak akkor volna eredményes, ha nemcsak tudósaink cikkeiben és előadásában, hanem az egyetemi és iskolai oktatásban is meghonosítanák őket és így köznapi nyelvünkbe is átmennének. (Pl. ma még könnyebben mondjuk azt, hogy anorganikus kémia, mint szervetlen vegytan stb.) Igen nagy eredményé lenne, ha Közlönyünk útján, a Magyar Tudományos Akadémiával egyetértésben annyit el tudnánk érni, hogy az összes idegen eredetű szakkifejezést magyaros kiejtés szerint írnok le. Emellett megkezdhetjük az egyre gyakrabban használt szakkifejezéseknek megfelelő magyar szóval való helyettesi lését is. Itt mleg kell azonban jegy

reznem, hogy igen nagy azoknak az idegen eredetű szavaknak a száma, melyek ma még egyszerű, egyszavas magyar kifejezéssel nem helyettesíthetők. (Pl. plankton = mindama élő és élet-