Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny .'32. évi. 1952. 11 -12. sz. 42H Tudunk ezzel szemben olyan jó eredményt nyújtó hordalékos kísérletekről — célzok itt pl. Reynolds folyószabályozási kísérleteire és a vicksburgi Missisipi kísérletekre — ahol a torzítás ennek az értéknek tízszeresét is meghaladta. Amellett, hogy mégngyszer hangsúlyozom azt, hogy igyekezzünk a mélységi torzítást minimálisra redukálni, elvetendőnek tartom a mereven felállított határértéket. Ugyanis a mélységi torzítás halárának megkötése eredményezi az. előbb ismertetett számítások alapján a kismintának azt- a fizikailag helytelennek mondható megoldását, hogy a mélységek és vízszínesés torzítása nem egyenlő. Ugyanis, ha egy modellben a mélységek torzítását meghatároztam, ezzel a mederfenék hosszszelvényét is rögzítettem, mégpedig olymódon, hogy a kisminta fenékvonalának az esése a valóság n m -szeresére torzult. Ha ezek után a vízszint esését nem ugyanilyen arányban torzítom, a vízmozgá! megváltozhat olymódon, hogy a valóságban lassuló, egyenletes vagy gyorsuló mozgás más álla nótába megv ál. Fizikailag sokkal nagyobb hibát követnék el ilyen módon, mintha az amúgyis labilis n

m = 3 határértéket átléptem volna. Szokásos a torzítási úgy hajtani végre, hogy a mélységi torzítást csak a keresztszelvényekben tartjuk meg, az egyes keresztszelvények egymáshoz viszonyított magasságkülönbségét pedig az eséstorzítás arányában számítjuk át. Ilyen módon a hosszszelvényben a fenék esése is a vízszint esésével együtt torzul és az előbbi hiba kiküszöbölődik. Azonban itt a mélységi torzítás végrehajtása nem történt meg teljes mértékben azonosan, tehát a mélységek arányos volta nincs kielégítve, ami pedig a hordalékmozgás helyszínrajzi hasonlóságának biztosításához szükséges lenne. Előfordulhat azonkívül illyen megoldás esetén is. hogy a valóságban emelkedő fenékvonal a kismintában vízszintessé /válik, vagy ellenkező értelmű esésbe megy át. Véleményem szerint leghelyesebb eljárás az. hogy a mélységi és esés torzítást e<iyenlőnek választjuk, a mélységi torzítás értékének a csökkentése érdekéhen pedig a modellben kisebb fajsúlyú hordalékot alkalmazunk. * A torzítás mértékének megállapítására javasolt eljárás Vizsgáljuk meg ezekután. hogyan határozhatjuk meg adott esetben a szükséges torzítás mértékét. Ha elfogadjuk az n

m = rii - ti (9) összefüggést, a 8. egyenlet a következő alakba irha ló: n = ]ín~ (10) Vegyesszemű szemcsehalmazok mértékadó .szemcseátmérője azonban nem egyértelműen meghatározott fogalom. Teljesen bizonytalan adat lenne tehát a két egymástól eltérő eloszlású hordalék mértékadó szemcseátmérőjéből meghatározott szemcsetorzítási mérték. Növeli ezt a bizonytalanságot az. hogy a hordalék sohasem különböző átmérőjű szabályos gömbök halmaza, hanem a legkülönbözőbb alakú szemcsékből tevődhet össze. A modell geometriai (mélységi és esésbeli) torzítása tehát ilyenmódon nem meghatározható. megbízhatóbb eljárást kell keresnünk. Mielőtt ennek az új megoldásnak ismertetésébe kezdenénk, egy, a hordalékmozgás megindulására vonatkozó törvényszerűséget szükséges ismertetni. Krey vizsgálatai szerint, az a határesés, amely mellett a hordalékmozgás megindul Hogy Krey ez alatt a megindulás alatt a Kramer által osztályozott hordalékmozgási állapotok melyikének a megkezdődését érti, az mostani fejtegetésünkben nem lényeges. Ugyancsak fölösleges kutatnunk, hogy a képletben szereplő mértékadó szemcsenagyságot hogyan határozta meg. Egyetlen fontos következtetés, amit magunk- nak a 11. egyenletből levonhatunk, hogy Krey kísérletei alapján úgy találta, hogy adott szemcsehalmaz esetén, annak valamelyik jellemző mozgási állapotához tartozó mélység és esés szorzatok állandók, vagy legalábbis közel állandó értéket adnak. lm=— = K (12) 8 A 12. egyenlet helyességét látszik igazolni a l)u Bois képlel is. Ahhoz ugyanis, hogy a hordalék azonos mozgási állapotba jusson, feltehetően azonos hórdalékmozgató erő szükséges. A hordalékmozgató erő azonban Du fíois szerint az esés és mélység szorzatával arányos, tehát szükséges, hogy az azonos hordalékmozgáshoz azonos mélység-esés szorzat tartozzék. Ugyancsak alátámasztják ezt a feltevést Kramer kísérletei is, melyeiknek részletes leírását doktori értekezésében közli. Fogadjuk el tehát kiindulási alapid, hogy a hordalékmozgás megindulásánál észlelt összetartozó esés és mélység értékek szorzatai egy adott hordalék esetén állandó értéket adnak. Ennek igazolására rendszeres, több mérést magábafoglaló kísérletsorozat elvégzése lenne szükséges. Ezek előrebocsátása után rátérek arra, hogyan határozhatjuk'meg a geometriai torzítás mértékél adott mo'zgómedrű modell számításánál. Elsősorban szükséges megállapítani a valóságban mozgó hordalékhoz tartozó 12. egyenletben jellemzett K állandó értékél. Amennyiben lehetséges, célszerű ezt a számítást a természetben megfigyelt és mért adatok segítségével elvégezni, de ha ez kivihetetlen a hordalékból veit mintát üvegcsatornába beépítve előkísérletekkel határozhatjuk meg az összetartozó / és m értékekei. Elvileg elécséges lenne egyetlen mérés élményeként adódó adatpár is. A mérésben rejlő bizonytalanságok kiküszöbölése és a mérési ered-