Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
11-12. szám - Dr. Maucha Rezső: A vizek halgazdasági hasznosításának elméleti alapjai
442 L)r. Maucha R.: A vizek halgazdasági hasznosítása LIMNOLÓGIA Népgazdaságunk elsőrendű érdeke a haltenyésztésünk intenzitásának emelésével a termelékenység fokozása. Szerző évtizedek ó!a foglalkozik e kérdés tudományos vizsgálatával, s már eddigi eredményei is a gyakorlatnak nélkülözhetetlen támpontokat nyújtottak. Jelen értekezése legújabb kutatásának tömör összeíogla ása a vonatkozó szakirodalom egyidejű ismertetésével. Értekezésében a termelés (produkció) energetikai problémáit vizsgálva, új irányelveket és fogalmakat vezet be, melyek a produkciós biológia szempontjából a zoo- és fitocönologiában is feltétlenül felhasználhatók nemcsak a liinnobiocönologiáfian. A vizek halgazdasági hasznosításának elméleti alapjai" OK MAUCUA REZSÓ A természetes vizek legősibb gazdasági hasznosítása kétségkívül a halászat. Évezredek hosszú sorának tapasztalatából tudjuk, hogy a különböző természetes vizek halhús termelőképessége igen eltérő. Minden egyes lónak, folyónak, sőt folyószakasznak megvan a maga sajátos halászati jellege, ami a benne élő és belőle kifogott halak minőségi és mennyiségi viszonyaiban jut kifejezésre. Azt már régóta tudjuk, hogy ennek oka a különböző vizeik eltérő természeti körülmény, iben keresendő, de hogy melyek azok a természeti tényezők és ezek milyen mértékben, irányban befolyásolják a vizek halhús termelőképességét, ma még nincsen minden tekintetben felderítve, noha a legutóbbi évtizedekben végzett limnológiai kutatások e téren jelentős eredményekre vezettek. Ma már tudjuk, hogy mindcin természetes vagy mesterséges úton létrejött vízfelhalmozódás, tehát patak, folyó, tó, vagy időszakos jellegű felszíni víz. magasabbrendü biológiai rendszer, melyben térben és időben lejátszódó fizikai, kémiai és élettani folyamatok mennek végbe. Ezt biológiai történésnek nevezik. Lássék bármilyen bonyolultnak is ez a biológiai történés, végeredményben egyszerű reverzibilis redox körfolyamatra. szerves anyagoknak szervetlen vegyületekből való felépítésére és újbóli elbontására vezethető vissza. Ez a megállapítás elvi szempontból rendkívül fontos, mert lehetővé teszi, hogy a vizekben végbemenő termelési folyamatot energetikai alapon vizsgáljuk, ami a nemzetközi szakirodalomban csak a legutóbbi években lépett előtérbe, bár hazánkban már több évtizeddel ezelőtt történtek ilyen irányú kísérletek. A biológusok túlnyomó többsége még ma is kizáróan florisztikai és faunisztikai vizsgálatokkal törekszik a termelés kérdését megoldani, úgy, hogy a 'vizekben kialakuló növényi és állati cönohiumok kvalitatív és kvantitatív összetételét állapítja meg és az így kapott eredményekből törekszik a vizek termelőképességére következtetéseket levonni. Legyenek bár termelésibiológiai szempontból is az ezirányú vizsgálatok igen fontosaik, azok eredményei egymagukban csak mint indikátorok jöhetnek tekintetbe a vizek termőerejének megítélésekor. mert a vizekben, mint magasabbrendű * A Magyar Hidrológiai Társaság 1952. évi június hó 11-éli tartott előadóülésén elhangzott előadás. biológiai rendszerekben végbemenő metabolizmussal kapcsolatosan az energiaváltozásokról nem tájékoztatnak. Ezzel szemben korántsem akarjuk azt mondani, hogy a biocönológiai vizsgálatok! a termelésbiológiai problémák megoldása körül nem játszanak fontos szerepet, 'ellenkezően, azok fontosságát különösen kiemeljük, mert a biocönozis kvalitatív és kvantitatív összetétele nem a véletlenen múló jelenség, hanem ama kölcsönhatások egész sorozatának eredménye, amelyek az élő szervezetek és az élettelen környezeti tényezők közölt, továbbá az élő lények egyes csoportjai között külön-külön és együttesen állandóan folyamaiban vannak, ezért szoros kapcsolatban állanak az energetikai viszonyokkal is. A biocönozis mindenkori állapota tehát valamilyen iuggvényszerű viszonyban áll az egész rendszer energiaváltozásaival, ez a kapcsolat azonban nem egyszerű arányosság, hanem igen bonyolult, mert míg a szervezetek testét felépítő szervesanyag más és más alakban többször is szerepel a metabolizmus folyamán, addig az energia csak egyszer értékesíthető és miután ez megtörtént, az a rendszerre nézve veszendőbe megy. Ennek a ténynek l'igyelmenkívül hagyása oka annak, hogy a vizek termelésbiológiai kutatása során a termelés fogalmának meghatározása tekintetében a kutatók között igen sok az ellenlét és a legnagyobb bizonytalanság észlelhető. Maga Tlüenemann sem kivétel ez alól. annak ellenére sem. hogy a vizek korsz rű termelésbiológiai vizsgálatának egyik úttörője, amennyiben a környezet és az életközösség közötti d'natnikus kapcsolat felismerése az ő nevéhez fűződik. A termelés fogalmának szabatos meghatározására vonatkozó meggondolásai során valamely tó termelését az egy év folyamán keletkezett és a biocönozisban résztvevő valamennyi szervezet testében felhalmozott szervesanyag mennyiségével óhajtotta kifejezni. Ez tulajdonképen a Demoll-féle biomasszával azonos fogalom. De mindjárt meg is állapítja, hogy ez az ú! nem célravezető, mert egyrészt a biomassza mennyiségének megmérése igen nasv nehézségekbe ütközik, másrészt pedig belátja, hogv a biomassza nem tartalmazhatja az egy év alatt termelt szervesanya gok teljes mennvi«égét. mert a szervezetek életfolyamatai során term°lt szervesanyagok egy része exkrementumok alak-