Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Barta István: Győr város vízműfejlesztésének több elvei

Hidrológiai Közlöny .'32. évi. 1952. 11 -12. sz. 42H ehhez a véglökést, hogy ezidőben szabadult í'eí egy vastalanító és mangántalanító berendezés, amely azonnal rendelkezésre is állt. Evvel párhu­zamosan egy új gyűjtők út és 2 db új kút mun­kálatai kezdődlek meg, amelyeket a vízmű kert jébe telepítettek. E munkálatok közben kapcsolód­tam be a tervezésbe, amelynek során felmerült a régi gépház bővítésének a kérdése is. Már az első kiszállásom alkalmával felvetettem a gondo­latot, nem volna-e célszerűbb egy új gépházat építeni, ami nézetem szerint feltétlenül olcsóbb, korszerűbb és gazdaságosabb is lenne, emellett egy bekötéssel simán, minden akadály nélkül biztosítaná az üzemátmenetet, míg a régi gépház bővítése esetén — hosszú hónapok alatt — renge­teg nehézség leküzdése árán lehetett volna csak az üzemátállást megtenni komoly vízellátási zavarok mellett. A számítások igazolták feltevésemet, s a megbízó az új gépház megtervezésére adott meg­bízást. E tervek elkészítés előtt azonban szük­ségessé vált Győr vízművének teljes bővítésével kapcsolatosan az egész mű elvi elrendezési ter­veit elkészíteni. Erre is megbízást kaptunk. A ter­vezési feladat az volt, hogy 50 éves távlatban a város napi maximális ivóvízfogyasztása 30 000 m 3 lesz. Ennek figyelembevételével a tervezési fő kérdések a következők voltak: a víztorony he­lyének, nagyságának és víznívóinak megállapí­tása, a főnyomócső méretének és nyomvonalá­nak számítása és kijelölése, valamint a szivattyú­egységek számának, teljesítményeinek és szint­jeinek meghatározása. Itt meg kell jegyeznem, ha a bővítésre szolgáló egységes, organikus tervezés megelőzte volna a megindult bővítési munkálatokat, gazdaságo­sabb és esztétikailag is helyesebb megoldást le­hetett volna találni. Pillanatnyilag tehát az a helyzet, hogy az új gyűjtőkút, a két termelő kút, a vastalanító, man­gántalanító berendezés, valamint az összekötő csővezeték munkálatai befejezés előtt állnak és azok nemsokára bekapcsolhatók a vízmű üze­mébe. Visszatérve már most az elrendezési terv is­mertetésére. sorrendben az első probléma a víz I KZfínAJ ' III „„,„ ~ r ? rrni 150.58 mÁ~f'~ '"• j 147.40 mA f m,„. 144.48 mA f '•I tároló nagyságának, tároló térfogatának és a túl­folyó, valamint fenékszintjének megállapítása. Győr sík fekvését tekintetbevéve és figyelemmel arra a körülményre, hogy olyan magasság, amely víztároló medence létesítését tenné lehetővé. Győrtől csak nagy távolságra található, kizárólag a víz'tornyos megoldás mellett kellett dönteni. A víztorony helyének megválasztásánál a gyakorlat­ban három megoldás alakult ki. A vízfolyás irá­nyát tekintve, a víztorony a fogyasztó terület ele­jén, a súlyponti fogyasztás környékén, vagy a fogyasztóterület végén nyerhet elhelyezést. A jelenlegi 600 m 3-es víztorony a fogyasztási terü­let elején van elhelyezve, ami nem megfelelő meg­oldás. Ez csak ott alkalmazható gazdaságosan, ahol azt források táplálják és a víz gravitációs úton juthat el a fogyasztóhelyre. Szivattyúzás esetén az összes vizet fel kell emelni a vízto­ronyba, ami felesleges szivaltyúzási munkát von maga után és a főnyomócsőnek is — minthogy az összes vízmennyiség maximumban csak egy­irányban áramlik a fogyasztóhoz — nagyobb átmérőjűnek kell lennie, tehát nem gazdaságos. A fogyasztási terület végén való elhelyezésnél Győr város esetében a Szabadhegyet vettem vizs­gálat alá. Bár ez esetben az összes vizet nem kell a víztoronyba felnyomni, csak a fluktuáló víz mennyiséget, maximum idején a víz két oldal­ról áramlik a fogyasztó területhez, tehát a főcső átmérője kisebb lehet az előbbinél, mégis a Sza­badhegynek a város súlyponti fogyasztási helytől való nagy távolsága és a súrlódási veszteség meg­növekedése miatt ettől el kellett tekinteni. Sza­badhegyen víztárolót csak abban az esetben lett volna célszerű elhelyezni, ha olyan magasságú ponttal bírna, hogy víztorony helyeit földbe sülv­lyesztett víztároló medencét lehetett volna épí­teni. Ez esetben a tároló térfogatát a kívánatos napi átlagos fogyasztás 30%-ában lehetett volna megállapítani és a főtápcső nagyobb átmérőjé­nek többletköltségét kiegyensúlyozta volna a víz­torony és víztároló medence közötti létesítési költségkülönbözet. Harmadik változalképen a víztárolót a város súlyponti fogyasztásához kö­zel célszerű elhelyezni. Ebben .az esetben kapjuk _______ i... 150.58 mar I.... 144,iS mAf 153.50 mA.f „ max 150.58 m A t 147,40 mAf ~ 1 mm 144.48 m A f | 142.48 mA f

Next

/
Thumbnails
Contents