Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Szesztay Károly: Naponkénti vízhozamok meghatározása a Szovjetunióban alkalmazott eljárások áttekintésével

41 HIDROLÓGIA Naponkénti vízhozamok meghatározása a Szovjetunióban alkalmazott eljárások áttekintésével

1 SZESZTAY KÁROLY A korszerű vízgazdálkodás igényei megkívánják, hogy országunk vízkészletét nemzetgazdasági értéknek tekintsük és a tervszerű felhasználást a rendelkezésünkre álló vízkészlet mennyiségi változásainak folyamatos nyilvántartásával biztosítsuk. A vízkészlet ilyen értelmű nyilvántartása vízfolyásaink naponkénti vízhozamának megállapítását, vagyis a vízhozam-idősorok rendszeres összeállítását teszi szükségessé. Minthogy a vízrajzi adatszolgáltatás (a vízhozammérő eljárások hosszadalmas és költséges volta miatt) csak a vízállásokról tud naponkénti észlelést biztosítani, a vízihozam idősorok összeállításakor elsősorban az összetartozó // vízállások és Q vízhozamok közötti összefüggésekre, a Q — f(H) vízhozamgörbékre tudunk támaszkodni. A Q = f(H) összefüggést nem tekinthetjük merev, függvényszerű kapcsolatnak, csupán a két mennyiség közötti korreláció (sztohasztikus kapcsolat) vizsgálatáról lehet szó. Ugyanazon H vízállás mellett lefolyó Q vízhozamok többnyire számottevően szóródnak, aminek okát (a mérési pontatlanságokon kívüli): 1. a vízfolyás medrének; 2. a vízfelszín esésének; 3. a mederérdességi viszonyainak: jég, stb. időbeli változásaiban találhatjuk meg. A vízhozamgörbe szerkesztéséhez a következő kiindulási adatok szükségesek: 1. a vízmérce törzskönyvi adatai, 2. vízállásészlelések, 3. vízhozammérési adatok (az alkalmazott mérőeszköz és eljárás megnevezésével), 4. a meder növényzeti viszonyának leírása, 5. jégviszonyok leírása, 6. a mérési szelvény alatt történő vízkivételek és vízbeeresztések adatai, továbbá a duzzasztómüvek (vízerőtelepek) üzemi viszonyai, (amennyiben a mérési szelvény az általuk okozott duzzasztás, vagy leszívás hatótávolságán belül esik). Célszerű megrajzolni a mérési, szelvény alatti és feletti vízmércén végzett észlelések alapján a vízállások idősorát és ennek alapján a vízfelszín esésének idősorát is. § -I-rrm>/ar. A Magyur Hidrológiai Társaság 1951. nov. 15-i klubestjén elhangzott lőadás. A mérési eredmények alapján az 1. ábrán feltüntetett grafikonban megjelöljük az egyes II vízállásokhoz tartozó: 1. szelvényterületet (F), 2. középsebességet (v

K) és 3. vízhozamot (Q) ábrázoló pontokat, és a pontok mellé írjuk a mérési törzskönyv sorszámát. A természetes vízfolyások vízhozamgörbéjének megszerkesztését, illetőleg a naponkénti vízhozamok meghatározását a Q = f(H) összefüggés egyértelműségét zavaró okok fenti, hármas csoportosítása szerint fogjuk tárgyalni. 1. A mcdcrváltozások hatása Változómedrű folyószakaszon végzett vízhozammérések feldolgozásakor a középsebességek pontjai viszonylag szabályosan helyezkednek el, a szelvényterület és a vízhozam változását jellemző pontok viszont ^erősen szóródnak. A szelvényterület és vízhozamértékek pontjait idősorban vizsgálva (2. ábra) a vízhozamgörbén az egyes árhullámoknak megfelelő görbe-szakaszok iól elkülöníthetőek. H H Hegy- és dombvidéki folyókon, különösen a síkságra való kilépésük helyén (a törmelékkúpba ágyazott mederszakaszon), továbbá síkvidéki vízfolyások erősen hordalékos (feltöltődő, vagy kiimélyülő) szakaszain gyakoriak az ilyen pontelrendeződések, és az árhullámok levonulásakor bekövetkező mederváltozásra utalnak. A mérési eredmények kiértékelésére ilyen esetben a szovjet kutatók az alábbi eljárásokat alkalmazzák: a) Ha a vízhozammérések (a vízfolyás vízhozamának változékonyságához viszonyítva) megfelelően sűrűn történtek, a közbenső napok vízhozamát lineáris interpolálással határozhatjuk meg, tehát vízhozamgörbét nem szerkesztünk. b) Megkaphatjuk a közbenső napok vízhozamadatait időszakos vízhozamgörbék megrajzolásával ás. Az egyes árhullámokhoz tartozó görbeszakaszokat (megfelelő számú mérés esetében) rendszerint egyértelműen megrajzolhatjuk.