Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
9-10. szám - Könyvismertetés
387 ben jelentős, a vízhozam és a vízmélység között nem egyértelmű a kapcsolat. Ilyenkor az alsó víz mélysége, tehát az esés és a teljesítmény is, függvénye az esésnek." Az a kifejezés, hogy a folyó kis esésű, valóban egyértelmű, a második helyen azonban már véleményem szerint jobban hangzana: ... a vízszint esésének ingadozása. Az utolsó mondat a fenti alakjában egészen sánta. Helyes talán így lenne: ...tehát így az esés (ha a megkülönböztetés nélküli 'használt esés szól a vízlépcsőn kialakuló esés részére lekötjük) és a teljesítmény is függvénye lesz a vízszint esésének. Javaslatom tehát az, hogy ha az esés szón nem a vízlépcsőnél kialakuló vízszint-különbséget kívánjuk érteni. írjuk mellé azt is, minek az eséséről beszélünk. Javasolom továbbá, vizsgál juk meg tüzetesen az ilyen és hasonló kettős értelmű szavainkat, és állapodjunk meg helyes használatukban. így sok pongyolaságot küszöbölhetünk ki írásainkból és beszédünkből. Csúcsüzem, csúcsrajáratás Vízerőművek tévézésével és üzembentartásával foglalkozó kartársaink körében elterjedt egy igen bántó kifejezés, a csúcsüzem és ennek még rosszabb hangzású rokona a csúcsra járatás. Csúcsrajáratásról akkor beszélünk, ha a vízerőtelep gépegységei nem fogyasztják napközben a teljes érkező vízhozamot, hanem egy részét tárolják. Az így tárolt vizet ezután este bocsátják le, mikor az energiafogyasztásban csúcsigény jelentkezik. Ilyen módon ekkor az érkező vízhozamnál többet hasznosítva fokozni tudják az erőtelep teljesítményét. Innen a csúcsüzem' elnevezés. A csúcsüzem és csúcsrajáratás mindenképpen helytelen kifejezés. Igaz, hogy az ilyen üzem célja az, hogy az energiafogyasztás csúcsának jelentkezésekor csökkentse a hőerőművek terhelését. Nem biztos azonban az, hogy ilyenkor a vízerőtelep teljesítménye csúcsát éri el. Lehetséges ugyanis, kis vízhozamok esetén, hogy a napközben tárolt víz lebocsátásával sem érjük el az esti órákban a vízerőtelep kiépítési vízhozamát és így a csúcsteljesítményét sem. A csúcsrajáratás teljesen hibás és logikátlan szófüzését nem kívánom részletesen boncolni. Ne is elemezzük tovább ezeket a szavakat. Igyekezzünk inkább olyan kifejezési találni, amely a vízerőtelep üzemének valódi természetét a napi tárolást emeli ki. Az ilyen erőtelep jellemzésére ezért javaslom a tárolásos vagy tározásos üzem kifejezést, az erőtelepet pedig ne járassuk csúcsra, hanem működtessük napi tárolással. Egy gyakori gyom Végül mint szerkesztő olyan germanizmusra szeretném felihívni a figyelmet, amely nem tartozik ugyan szaknyelvünk sajátos szavai közé, de a kéziratok olvasásakor xsok bosszúságot okoz. Ez a teljesen szolgai fordításból eredő úgy mint szófűzés, a helyes és magyaros mind mind kapcsolás helyett. Ezekkel a javaslatokkal kívántam bekapcsolódni új rovatunk nyelvújító munkájába. Remélem, sok kartársam fog követni ezen az úton. Kovács György Sz. A. Durov ; Sók felhalmozódásának forrásai az Ukrán Sz. Sz. R. kisebb folyóiban. (Dokladü Akademii Nauk Sz. Sz. Sz. R„ t'4. köt., 5. fűz., 1005—1008. old.. Moszkva 1952. 2 ábrával.) Az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság területe földrajzi szemszögből nézve ÉNy felől DK felé haladva jól kifejezett övezetességet mutat, melynek sorrendje a következő: erdős övezet elegendő, néha fölös nedvesség gel, erdős sztyeppe, a sztyeppe övezete és végül a száraz sztyeppe nem elegendő nedvességgel. Ezeknek az éghajlati övezeteknek megfelelően változik a talaj és a kis folyók és tavak típusa is. A szerző A. D. Konenko vizsgálataiinak eredményeit felhasználva, a kisebb folyókat tette tanulmány tárgyává, amelyek a helyi viszonyok befolyását a nagy folyamoknál (Dnyeper, Dnyeszter, Don) sokkal erőteljesebben tükrözik. A kis folyóvize)? kémiai összetételének övezetessége a talaj és éghajlal övezetességéhez igazodik. A Mg", Ca", Na-, S0 4" és Cl' ionok legkisebb mennyisége a Pripjat-medence vizeiben, az ország északnyugati határvidékén, maximális mennyisége pedig délkeleten figyelhető meg. Hidrokarbonátos vizek északnyugaton, szu^fálos vizek pedig a Donvec-medencében és az ezzel szomszédos területekein találhatók, míg délen a vizek kloridos-szulfátosak. A szulfát-ionok mennyisége északnyugaton nem éri el a 10 mg/lit értéket sem, a következő övezetekben fokozatosan növekszik és a Donyec-medencében az 1000 mg/lit értéket is túlhaladja. A szefző a Konenko-féle adatokat kettős háromszögdiagrammon és só-négyzeten ábrázolja, ez utóbbin a három víztípus (bikarbonátos, szulfátos, kloridos) a' Ca (HC0 3) S — NaCl átló mentén helyezkedik el. A különböző folyókból vett vízminták kémiai összetételét sZerző táblázatba foglalja és megállapítja, hogy a legnagyobb menlnyiségű szulfát-iont tartalmazók a jellegzetes bányavíz vidéken helyezkednek el. A kis folyóvizek maximális •szulfáttarta'mának központja egybeesik a Donyec-medence központ jávai, ahol a kőszénrétegek mellett nagytömegű kéntartalmú pirit ir"található. Ettől a központtól távolodva a kis folyók vize mind alacsonyabb szulfáttartalmat mutat. Tekintettel arra, hogy a magas szulfáttartalmú vizek korrodálok és hashajtó hatásúak, a kérdés különös figyelmet érdemel, különösen a sztálini természetátalakító tervek megvalósításával kapcsolatban. Kertész Árpáét 5*
