Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 9—10. sz. 323 új vízmércét. Több, mint 150 forrást figyeltünk meg rendszeresen ezen a területen. 1950-ben és azóta is részletes vízhozammérésekeit végeztünk. 1950-ben sikerült a Sajónak egy nagy árhullámát megmérni, ha nem is a legnagyobbat, de egy 150 m

3/sec-os árvizet. Ugyanabban az évben sikerült többek között a legkisebb vízhozamokat is mérni.„Csak két számot említek, pl. Bánrévénél 750 liter/sec, Berenténél pedig 1000 Jiter/secnak találtuk a Sajó vízhozamát 1950. szeptemberében. Meglepően kis számok! Jelentős munkálatok foly tak a Sajót környező kavicsréteg feltárásában is. 69 fúrást és több próbaszivattyúz4st végeztünk, megállapítottuk a szivárgási tényezőket és a kavicsrétegben szivárgó vizet igyekeztünk figyelemmel kísérni. Ha mindezt figyelembe vesszük, rá kell jönnünk arra, hogy iü olyan területen vagyunk, hol rendkívül nagy a vízkészlet időbeli ingadozása. A kisvizeknek a nagyvizekhez való viszonya 1:200, 1:300. Ilyen szélsőséges arány Magyarország területén csak a Kőrösök vízrendszerében észlelhető, ahol a kis- és nagyvíz aránya 1:325. Ahol ilyen szélsőségek vannak, ott behatóan kell foglalkozni a vízfeltárás egyéb lehetőségeivel is. Ujabban sokat beszélünk a vízkészletekről. Ezeket fel akarjuk tárni és ezt programmunk középpontjába állítjuk. Szükségesnek tartjuk, hogy megállapítsuk egy-egy vidék már lekötött és szabad vízkészletét a jó gazdálkodás érdekében. A legnagyobb hiba azonban abbani rejlik, hogy a legtöbb esetben még mindig nem tudjuk kellőképpen értelmezni a vízkészletet és meghatározásának módját. Ez viszont előírja számunkra azt, hogy amikor kutatásainkat most rendszeresen elkezdjük, állapítsuk meg és írjuk elő azokat a tudományos elveket, amelyek szerint a vízkészletek különféle típusait értelmezni és jellemezni kell. A vízkészlet ugyanis az időben változik. Nem mindegy az, hogy ugyanaz a vízkészlet milyen megoszlásban jelentkezik, sőt az sem, hogy milyen kémiai összetételekkel fordul elő. Amikor a fenti kérdések megoldása égető feladattá vált, akkor merült fel a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet felállításának szükségessége, amellyel kormányzatunk most foglalkozik. Az Intézetnek éppen az lesz a célja, hogy a komplex-vizsgálatokat elvégezze, irányítsa és összefogja a külön-külön dolgozó mindazon szerveiket, amelyeknek munkaterülete kapcsolatos a vízgazdálkodással. Ezzel egyidőben pedig dolgozza ki magát a kutatás módszertanát. A Magyar Hidrológiai Társaság ankétjának éppen az a célkitűzése, hogy a problémák felvetésével segítse a borsodvidéki ipar legsúlyosabb vizi feladatainak megoldását, ahhoz irányt mutasson és olyan elveket tűzzön iki az előadások és viták alapján, amelyek alapot adnak a tudományos intézetek további munkájához. Amíg nem volt Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, addig társadalmi vonalon igyekeztünk megteremteni a szükséges összefogást, éppen a Magyar Hidrológiai Társaság keretében. Most megvan az Intézet. Minthogy azonban a Magyar Tudományos Akadémia Hidrológiai Bizottsága a legfelsőbb fokon tudományosan összefogja a kérdéseket, az Intézet felállításával a Hidrológiai Társaság működése a jövőben sem válik feleslegessé, sőt szerepe még fokozottabb lehet, m rt a társadalmi erők összefogásával hathatós segítségére lehet az Akadémia irányítása mellett, felállítandó Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnek. Sz. V. Brujevics: Eltemetett kiédesedett vizek a Feketetenger jelenkori üledékei alatt. (Dokladii Akademii Nauk Sz. Sz. Sz. R„ 84. köt.. 3. füz., 375—377. old., Moszkva, 1952. 1 ábrával.) A Káspi-tengcr fenéküledékeit átitató talajoldatok klórtartalmának függőleges megoszlásával foglalkozó müvekből azt látjuk, hogy ezen módszer segítségével egv bizonyos időszakra vonatkozólag a tenger fenekén elhelyezkedő vízréteg sótartalmának ingadozásait meg lehet állapítani. A klór-iónnak a szokásos tengeri üledék által történő negatív abszorpciója és a klórtartalomnak a talajban mind a csökkenés, mind « növekedés irányában megfigyelhető változásai azt mutatják, hogy a klórtartalom ingadozásának főoka a tenger fenekén elhelyezkedő és az üledékképződéskor eltemetett vizek klórtartalmának valóságos ingadozásaiban rejlik. Ez a feltevés természetesen csak akkor lehet helyes, ha a nyomás nem túlságosan nagy. A Káspi-tengerben használt klx 1 m hosszú minták helyett a Fekete-tenger nyugati részében nagy mélységből vett 9 m-ig terjedő hosszúságú mintákat használtak. A talajmintákat a P. A. Krjukov által leírt eljárással sajtolták, a klórtartalmat a szerző által régebben leírt módszerrel állapították meg. A 9. sz. mintavételi helyet a tengerfenék lejtőjének közepe táján, a 12—14. számúalkat u mélyvízi meszes iszapon, a 15. számút pedig a mélyvízi szürke anyag és homok határán helyezték el. A jelenkori 1* üledékek vastagsága a tenger fenekén 10—20 cm, a meszes iszap területén 10 cm-nél is kevesebb. Ezek az értékek megegyeznek a felső, magas karbonáttartalmú (52— 72% CaCÖ

3) réteg vastagságával. A 9. és 15. sz. minták megsérültek és így megbízható adatokat nem szolgáltatnak, az ezekkel végzett vizsgálatok eredményei mégis jól párhuzamosíthatok, főként a 13. sz. csaknem teljes minta által szolgáltatott eredményekkel, amelyek szerint az üledékek klórtartalma közvetlenül a tengerfenék szintje alatt mintegy 10 ezrelék, amely érték a mélység növekedésével állandóan csökken és minimális értékét, 4,01 ezreléket a 608—610 cm mélységben éri el. Ez az érték a Fekete-tenger fenekén elhelyezkedő jelenkori vizek klórtartalmának V

3 részénél is kisebb. A Fekete-tenger geológiai történetének megfe'.elően ezek HZ eltemetett vizek a neo-euxini medence maradék vizei. A. D. Arhangelszkij és N. M. Sztrnhov szerint ezen medence sótartalma a Káspi-tengerénél kisebb volt, ami megfelel a szerző által most megállapított adatoknak. Az üledékek CaC0

3-tarlalmának vizsgálata azt mutatja, hogy a kezdeti ingadozások után egv kb. 5 m-es rétegsoron át 22% körül mozog, ugyanekkor a klórtartalom is négy és öt ezrelék között ingadozik, ezért szerző feltételezi, hogy a 2—3 m mélységben fekvő szinteknek megfelelő időszakban a fizikai-földrajzi viszonyoknak meg kellett változniok. Kertész Árpád