Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Szadovnyikov: Talajtérképezés Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt

Hidrológiai Közlöny. 32. évf. 1952. 1 -2 sz. 33 toknak egyes részeit ábrázoló talajtérkép is. Eze­ket a talajtérképeket Dokucsajcv munkatársai, A. F. Barakov, P. A. Zamjatcseszkij, A. Sz. Geor­í/ijeoszkij és A. R. Ferhmin készítették. Dokucsajevnek a nizsnyij-no vgorodi kormány­zóság talajainak tanulmányozásakor és térképe­zésekor végzett munkásságát nem mindenki érté­kelte kellőképpen. Dokucsajev munkamódszere a talajok tanulmányozásának és térképezésének szigorúan tárgyilagos módszere erős kritikai megítélés alá került, néhány akkori tudós részé­ről. De kemény bírálatot gyakoroltak Dokucsa­jev munkássága fölött a zemsztvók vezetői és a földhecslő statisztikai hivatalok munkatársai is. Ennek következtében — jóllehet a talaj tanul­mányozásának és térképezésének Dokucsajevtöl kidolgozott módszere nyilvánvalóan jobb és ala­posabb volt, sok zemsztvó továbbra iis a statisz­tikai módszert alkalmazta a talajtérképek elké­szítésében. Kivétel csak a Poltava kormányzóság zcmsztvója volt. Ez a zemsztvó 1888-ban indí­totta meg Dokucsajev vezetése alatt a kormány­zóság természeti és történeti talajkutató munká­latait és ez a munka 1894-ben a poltavai kor­mányzóság 10 verszt =1 hüvelyk (1:420.000) mértékű talajtérképének kiadásával fejeződött be. Egyidőben kiadták a talajnemek és a talaj­képző tényezők leírását is. Dokucsajcvval egyidőben különböző zemszt­vók megbízásából a föld adózású szempontból való megbecsülésére és értékelésére talajkutató munkát végzett R. V. Rizpolozsenszkij, geológu­sokkal és botanikusokkal együtt. (A. V. Nyecsa­jev, Lavrovszkij, B. I. Krotov, A. J. Gordjayin.) Ez a tudós társaság végezte a talajkutatási mun­kákat és készítette el a talajkutató térképeket a XIX. század végén Kazán, Szimbirszk, Perm és Vjiatka kormányzóságok területéről, Penza és Kosztroma kormányzóságok jelentős részéről, a XX. század elejém pedig ugyanezek a tudósok végezték el a pétervári kormányzóság talajkuta­tását és készítették el ennek a guberniumnak a talajtérképét. Rizpolozsenszkij a talajkutatásban szintén a természeti-történeti módszert alkalmazta, de az ő módszere élesen elütött Dokucsajev ntódszerétől. Az ő véleménye szerint „az osztályozás mor­fologóiai elve" az egyetlen termékeny módszer és egész figyelmét a talaj morfológiájának, rétege­ződési feltételeinek tanulmányozására fordította, a talaj kémiai és mechanikai összetétele nem ér­dekelte. A talajtérképek elkészítésénél Rizpolozsen­szkij a maga sajátos módszerével élt. Térképein nem ábrázolta az egyes talajnemek elterjedésé­nek a határait, csupán meglelhetősen széles kiter­jedésű rayonokat ábrázolt, amelyeken egyik vagy másik talajnem uralkodott, vagy amelyeknek a talajneme többé-kevésbbé egynemű volt. Rizpolo­zsenszkij tehát lényegében nem talajtérképet ké­szített, hanem a talajrayonok sematikus térképeit szerkeszetette meg. A térképek eredeti rajzai 1 :420.000 (10 versztül hüvelyk) mértékbe ké­szüllek, míg a nyomtatott kiadáson 1 hüvelyk 3 30 vagy 40 versztnek felel meg, vagyis a önérték 1 : 1,126.000 és 1 : 1,080.000. A föld értékének felbecsülése nem történhe­tett megbízható módon az ilyen durva talajtér­képek alapján és ezért a kormányzósági zemszt­vók földhecslő és statisztikai osztályainak vezetői sok kifogást emeltek ellenük. A XIX. század végén azokban a kormányzó­ságokban, amelyeknek zemsztvó önkormányza­tuk volt, három különböző módszerrel történt a talajnemek tanulmányozása és a talajtérképek szerkesztése a földadó mértékének megállapítása céljából: az első a szubjektív statisztikai módszer volt, a második V. V. Dokucsajev objektív ter­mészeti-történeti módszere és a harmadik R. Riz­polozsenszkij objektív természeti-történeti mód­szere. 1891 végéig 22 kormányzóságban és 182 já­rásban történt meg a talajnemek felvétele a sta­tisztikai módszer alapján. Azoknak a területek­nek a száma, amelyek nem bírtak ugyan zernszt­vós önkormányzattal, de a talajnemek felvétele­zése bennök mégis megtörtént, a következő: 5 transzkaukázusi kormányzóság, 2 nvugatsziibé­riai és 2 keletszibériai kormányzóság (16). 1894-ig Rizpolozsenszkij módszerével négy kormányzóság talajviszonyait állapították meg teljes mértékben és két kormányzóságét részben. Dokucsajev professzor módszerével 1894 előtt csak két kormányzóságban történt a talajnemek vizsgálata. A 900-as évek elején igen éles kritikát mon­dóit a talajtérképezés dokucsajevi módszeréről G. F. Nyefjedov talajkutató, akihez később A. I. Nabokih professzor is csatlakozott. Nyefjedov azt igyekezett kimutatni, hogy Dokucsajev talaj­térképezési módszere, amely minden egyes talaj­nem valamennyi genetikus összetevőinek tanul­mányozásán, kölcsönös összefüggésük és rétege­zésiik feltételeinek megállapításán alapul, helyte­len, Dokucsajev talajtérképeit nem támasztotta alá kellő mennyiségű tömeges empirikus adattal és ez okból térképei nem pontosak. G. F. Nyefjedov azt javasolta, hogy nem a határozott genetikai ismérvekkel rendelkező talajkomplexusokat térképezzék, hanem a talaj egyes tulajdonságait : színét, a luimuszmennyi­séget, nitrogén^ és foszforsavtartalmát stb. Nyefjedov nagyon helyesen rámutatott arra, hogy „a talajtérkép értelme és célja az, hogy szemléltetően és lehetőleg teljesen és pontosan ábrázolja a valóságos talajt". De tökéletesen helytelenül értelmezte mind a szemléletességet, mind a pontosságot, mind a tényleges talajt. Ez Nyefjedovnak arra a helytelen felfogására vezethető vissza, hogy ő a talajt a felszíni kőze­tek véletlen keverékének tekintette, nem pedig természeti-történeti testnnek, amelynek a gene­zise, tulajdonságai és földrajzi elterjedése a ter­mészet törvényeitől szigorúan meg van hatá­rozva és szigorú összefüggésben áll a természeti földrajzi feltételekkel. Nyefjedov a talajnak eb­ből az értelmezéséből kiindulva kétségbevonta

Next

/
Thumbnails
Contents