Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Juhász József: Törpe vízerőművek

I

?i

(M

>lógiai Közlöny 32. évf. 1952. 7—8. sz. 281 delkezésre álló, legkisebb 100%-os vízhozam hasznosítására rendezkedünk be, hanem nagyobbra, mert solk olyan munka van, amely nincsen időhöz kötve, vagyis akkor lehet elvégezni, amikor épen megfelelő energia áll rendelkezésre. Ezért még ilyen esetben sem célszerű a —70 %-osnál kisebb vízhozamra kiépíteni az erőtelepet. Hazánkban ez az eset aránylag kevésszer fordul elő, mert az ország kis területe következtében aránylag rövid távvezetékikei] érhető cl minden község. Másik eset az, amikor a község, vagy termelőszövetkezet, amely mellett törpe erőmű létesítéséi határozták el. már villamosítva van. A kis energiatermelő telep megépítése ebben az esetben is célszerű és kívánatos, de az előbbinél sokkal nagyobb vízhozamot hasznosíthatunk. Villamosított iközség esetén ugyanis a törpe erőmű által termelt legkisebb energiamennyiséget is fel lehet használni. Kisebb teljesítményű erőtelepet a községi hálózatra kapcsolhatunk. Nappal és estefelé, amikor a mezőgazdasági gépek, illetve a világítás aránylag nagymennyiségű energiát igényel, a törpe erőmű által termelt energiái a távvezetékről pótolja a község. Kis fogyaszások idején pedig — például éjtszaka — a törpe erőmű termelte föllös energia a községi transzformátoron keresztül bejut az országos távvezetékhálózalba (Ilyen eseteikben a községi transzformátornak természetesen megfelelően méretezettnek kell lenni.) Villamosított község mellé tervezett' törpe erőmüvet hazai viszonyaink között a nagy folyólkl esetében szokatlanul nagy 20—30%-os vízhozamra célszerű kiépíteni. Éz a kis tartósságú vízhozam kisvízfolyásaink szélsőséges vízjárásából következik. Általában azt mondhatjuk, hogy kisvízfolyásainkon az 50%-os és 95%-os vízhozamok aránya 1 : 10, amíg pl. a szélsőséges vízjárású Tiszánál ez a szám 1:3, a Dunánál 1 : 1,73. Másrészt pedig kisvízfolyásainkon a közepes vízhozam tartóssága kicsiny: 30—70 nap, ugyanakkor pedig a középvíz és a 60%-os víz aránya 1 : 1.5 körül mozog. Végeredményben tehát a kisvízfolyásaink vízjárásának szélsőségességét jól mutató néhány átlagos vízhozamtartóssági ábra (1. ábra) alapján gazdaságos kiépítési vízhozamnak valóban a középvíznél csak valamivel kisebb 20—30%-os vízhozam mutatkozik. Emellett szól az is, hogy a szükséges turbina költsége (sorozatgyártás esetén) alig nagyobb mint az 50%-os (konzervatív) kiépítési vízhozamra készült turbináé. Ha malmot alakítunk át törpe erőművé a fenti elvek általában változatlanok. Az első lépés. mint már mondottam, megállapítani hány százalékos a jelenlegi kiépítés. Ha túlságosan kicsiny tartósságra, azaz túlzottan nagy vízhozamra építették ki a malmot, vagy meghagyjuk változatlanul, vagy pedig kicseréljük a turbinát és más helyen használjuk fel. Gyakoribb azonban az az eset, hogy a kívánatosnál kisebb vízhozamra építettélk a malmot. Ebben az esetben érdemes lehet még egy turbinát beszerelni. Olyan turbinát választunk ki a legyártásra került sorozatból, amely a már beépítettel együtt kb. a gazdaságosnak mutatkozó vízmennyiséget tudja emészteni. Kisvízfolyásainkon- a rendszeres vízhozammérések 1949-ben indultak meg. Addig csak néhányon végeztek víizhozamméréseket és aro'kat is olyan rendszertelenül és ritkán, hogy a vízállás észelelésekből segítségükkel a lefolyó vízmennyiséglet — különösen kisebb víz esetén — lehetelen kellő pontossággal megállapítani. Hazánk területén a rendelkezésre álló adatok szerint körülbelül 100—120 olyan kisvízfolyás van, amely ipari vízellátás, vízerő termelés, mezőgazdasági vízfelhasználás szempontjából! szóbajöhet. Fokozódó ipari termelésünk új gyáraink egyre nagyobb mértékben követelik a vizet. Termelőszövetkezeteink és egyes községeink villanyárammal való ellátásának számottevő tényezője lehet a törpe vízerők megépítése. Ki kell használnunk minden csepp vizünket. Nem pazarolhatjuk, mert kevés van, de nem is szabad a fejlődés gátjává tenni vízkészletünket csak azért, mert pontos adatok hiányában kevesebbre becsüljük a valóságnál. Kisvízfolyásainkon is csak úgv, mint a nagyohbakon a vízállások és a vízhozamok ismerete lenne kívánatos ahhoz, hogy a tervezést meg lehessen kezdeni. Kisvízfolyásokon általában a vízállások közül csak a szélső értékek és ritkán az átlagérték érdekelnek bennünket. Mind gravitációs, mind szivattyús ipari, vagy mezőgazdasági vízkivitelnél, csak ezeket az adatokat használjuk lel, minthogy a legnagyobb és legkisebb vizek szint je közötti különbség sem éri el a 7 métert, vagyis a szivattyú kisvízkor is könnyen dolgozik akár árvízszint fölé helyezve is. Törpe vagv kis vízerőművek felépítése esetében azért felesleges a naponkénti vízállások ismerete, mert ilyen adottságok mellett leginkább üzemvízcsatornás erőmüvet tervezünk, amelyeknél egyáltalán nincs, vagy nincsen döntő jelentősége a vízfolyás eredeti vízállásainak. Végeredményben kisvízfolyá-