Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - I. F. Grigorjev: A szovjet földtan fejlődése

Hidrológiai Közlöny. 32. évf. 1952. 1 -2 sz. 27 kat összekapcsolták a geofizikai vizsgálatokkal. Ennek végrehajtásában nagy geológus-együttes is résztvett. (I. M. Gubkin, S. 1\ Mironov, D. V. Golubjatrtikov, K. P. Kalicskij, N. N. Tichnonvics, S. F. Fedorov, M. F. Mircsirik vezetésével.) Nagy érdeklődést kelteti még a Szovjetunió európai és nyugatázsiai részének összefoglaló földtani leírása. A. D. Archangelszkijtól. Ezt geofizikai gravitációs mérésadatok IÍS támogatták. A földkéreg tektonikai szerkezetének keletkezésére és fejlődésére vonatkozó teoretikus általánosításokat nagyrészt támogatták a gyűrődések és vetődések okaira vonatkozó elméleti állílásokkal. Ilyen hipotéziseket, alapjaiban nagyon különféléket, az elmúlt időszakban külföldön sokat állítottak fel. Kezdetben a szovjet geológusok megpróbálták ezeket a hipotéziseket az egyes szovjet területek szerkezetének megmagyarázása végett átvenni, de a legtöbbet annak elégtelensége miatt kénytelenek voltak félretenni és a megmegfigyelt jelenségek okaira nézve újabb elgondolásokat kellett felállítani. Megkísérelték elméletileg megalapozni a tektonikai jelenségek fejlődésének hipotéziseit és alkalmazni a Szovjetunió egészére és egyes nagy vidékeire nézve (M. M. Tetjaev, V. V. Belousov); mások pedig fordítva, a meglévő geológiai analitikus adatok alapján állítottak fel sémákat a Szovjetunió tektonikai felépítésére nézve. Helyesbítették az elméleti felfogást, összefüggésbe hozva a tektonikus jelenségeket a szedimentációs fáciesek jellegével, erősségével és a magmatikus tevékenységgel (V. A. Obrucsev, A. D. Archangelszkij, N. S. Satskij). A szovjet geológusok munkája nyomán lényegesen megrendült a Stille-féle nézet, vagyis a-nagy tektonikus mozgásoknak az egész földkerekségre vonatkozó egyidejűsége és egész sor új hipotézist állítottak fel a szovjet geológusok a redőződés periódusaira nézve. Egyesek közülük csak sejtések ugyan, pl. a redőződés folyamatainak fennmaradására nézve (N. S. Satskij) vagy a tektogenezis fázisainak számára vonatkozólag (M. A. Usov), továbbá a nagy tektonikus mozgásoknak Európában és Ázsiában való különböző idejűségre nézve (Ny.-Szibéria devon fázisai M. A. Usovtól (Kelet-Szibéria mezozoikus fázisai Ju. M. Senjmanntól). Megerősítik a tektonológiai mélységi zónák fennállására vonatkozó feltevéseket is, amelyek a régi korszakokban álltak fenn, periodikus zavargásokkal, sőt néhol még magmatikus tevékenységtől is kísérve, amelyek vonalas irányai a vidék későbbi tektonikai szerkezetét kialakították (N. S. Statskij, A. V. Pejve). Kétségtelen, hogy a földtannak e bonyolult területe legkevéssé van biztosítva elméleti alapokkal és különösen kedvező a tudományos képzelet működtetése számára, amelyet nehéz a minőség és mennyiség mértékével ellenőrizni, jóllehet a geologusok igyekeznek olyan magyarázatokat találni, amelyek a csillagászat, mechanika, fizika és mélységi fizika eredményein is alapulnak. Hozzájárul még ehhez az a nagytömegű tudományos anyag is, amelyet a geológiai térképezésnél és speciális vizsgálatoknál gyűjtöttek. Különösen kibővültek a szovjetkorban a magmatikus intruzivek, effuzivek és kristályos palák petrográfiai vizsgálatai. A hatalmas ismeretanyagot a Szovjetunió területéről a Geológiai minisztérium erősen kifejlett földtani térképezése szolgáltatta. Az egyes vidékek összefoglaló petrográfiai leírását és egyes megvizsgált kőzetek tanulmányozását az Orosz Tudományos Akadémia Geológiai Intézetében kiadott sorozat, a Petrografija SSSR tartalmazza, azonban még nem minden petrográfiai vidék és kőzet ismertetése jelent meg. Eme petrográfiai leírások mellett, amelyek a földtani térképezésekből adódlak és az esetek egész sorában értékes monográfiákat eredményeztek, a szovjet időben különösen olyan petrográfiai részletkutatások fejlődtek ki, amelyeket a Geológiai minisztérium és a Szovjet Tudományos Akadémia rendezett. Részben az eruptív és a metamorf kőzetek egyes típusainak megvizsgálása céljából, vagy pedig egyes vidékek petrográfiai részletkutatásai végett kutattak, mint pl. a kromit-, platina-, réz-, nikkelércek, titano-magnetitek és egyéb magmatikus érctelepek, aszbesztelőfordulások petrográfiai megismerése céljából. Ezek a vizsgálatok egész sor értékes monográfiát eredményeztek, amelyek tekintettel a pontos leírás és a benne érintett kérdések kiszemelése szempontjából egészen klasszikus értékűek és szolid alapot teremtettek a leíró petrográfia számára. A legfőbb szezők A. N. Zavarickij, F. Ju. LevinsonLessing. D. S. Beljankin, V. N. Lodocsinkov, A. A. Poikanov, N. K. Visockij, V. A. Nikolajev, V. K. Kutulskij, D. S. Korzsinszkij, P. /. Lebedev, V. S. Sobolev, V. I. Lucsickij, B. M. Kupletskij, s még mások, tehát nemcsak mint klasszikus szerzők, hanem egy külön szovjet petrográfiai iskola megteremtői. A F. Ju. Levinson-Lessingtől és tanítványaitól D. S. Beljankintól, P . 1. Lebedevtől, B. M. Kupleckijtől kifejlődött elméleti munkairányzat és főleg az elméleti kőzettan, az eruptivek keletkezése, a rétegek kémiai osztályozása, a petrográfiai provinciák tanulmányozása, az eruptivák ásványos összetétele, valamint a kísérleti és technikai petrográfia kérdéseivel foglalkozott. Ugyancsak nagy érdeklődésre tartott számot a szovjet éra alatt a Levinson-Lessing és A. N. Zavarickij vezetése alatt kezdődő vulkanológiaii munka, a kamcsatkai működő vulkánok tanulmányozása. Ezt a Szovjet Tudományos Akadémia Vukanológiai Laboratóriumának kamcsatkai vulkanológiai állomása végezte. Ezek a tanulmányok is igen értékes tudományos anyagot szolgáltattak a vulkáni formációk sokféleségére és a képződmények struktúrájára nézve. Sok új erdménye van A. 'N. Paffengolc és A. N. Zavarickij vizsgálatainak az örmény földi fiatal vulkáni képződményekkel kapcsolatban. Nagy munkálatokat végzett az Orosz Tudományos Akadémia Geológiai Intézetének kísérleti és technikai petrográfiai osztálya ü. S. Beljankin vezetésével (a kőzetképző ásványok részletes vizsgálata, az építőanyagok vizsgálata, petrográ-