Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Az 1952. 1–2. szám cikkeinek U. D. C. számai

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 7—8. sz. 259 tók. Az iszap szárazanyagtartalma igen nagy volt, (5,20 és 15,0% között ingadozott. Minthogy fontos volt megállapítani az iszap rothadóképességét, valamint az iszap rothadása során keletkező gáz mennyiséget is, rothasztási kísérleteket is végeztünk. A rothasztási kísérletek 31—33 C° közötti hőmérsékleten beállított termosztátban folytak, 1,5 literes lombikokban. A fejlődött gázt sósavval megsavanyított methilorangeval megfestett víz felett eudiméter hengerekben fogtuk fel. Üszszesen hét kísérletet végeztünk, ebből három vakpróba volt, melyek révén megállapítottuk az oltóiszapból fejlődött gázt, hogy így korrigálhassuk a miskolci iszap gázfejlődési értékeit. Az 1 gr szerves-anyagból fejlődött gáz menvnyisége megfelelő korrekciók után 368, 511, 544 és 475 átlagban 474 cm

3 volt. Ez az érték megfelel az ülepített iszapból — a szakirodalomban közölt adatok alapján -— várható gáz mennyiségének. Vizsgálatainkat ki kellett volna egészíteni a Miskolc város szennyvizeit befogadó Sajó-folyó vizsgálatával. Ebben az esetben azonban ezt a vizsgálatot elhagyhattuk, mert rendelkezésre álltak a más célból végzett Sajó-vizsgálati adatok. Ezek az elemzések azt mutatták, hogy a Sajó átlagos oxigéntartalma Miskolc felelt kereken 5 mg/l, BOI-e pedig 68,7 mg/l volt. A szennyvíz és Sajó-elemzésekből a következők állapíthatók meg: A szennyvíz mennyisége kereken napi 10 400 m

3, BOI

5-értéke a nyers szennyvíznél 141,5, a szűrt szennyvíznél 66,9 mg/l. Ha elfogadjuk Imhoff megállapítását, hogy ülepítéssel a szennyvíz B 01

5-ér t ék én ek 40%-a távolítható el, amit más telepeken végzett saját vizsgálataink is igazolnak, úgy feltételezhető, hogy az ülepített szennyvíz BOI

r

rértéke kereken 85 mg/l lesz, azaz 85 g/ny\ telhát az egész szennyvízmennyiségre vonatkoztatva 884 kg/nap. A Sajó vízhozama az elemzések időszakában legfeljebb 3 m

3/sec volt, a BOI

5-e 68,7 mg/l, azaz a Sajó vizének Biokémiai Oxigén Igénye napi 17 807 kg. Az összes BOI

5 ezek szerint napi 18 691 kg 0

2. Ezzel szemben áll a Sajó vizének oxigéntartalmam kereken 5 mg/l, azaz 5 g/m

3, ami a napi vízmennyiségre számítva 1296 kg. A szennyvíz oxigéntartalma kereken napi 36 kg, tehát az oxigénkészlet 1332 kg. A számításból kitűnik, hogy a 18 691 kg oxigénigény fedezetére csak 1332 kg oxigén áll rendelkezésre, azaz kereken az igény 7%-a. Ebből az következük, hogy a miskolci szennyvíz hatására már eddig is igen nagy zavarok léptek fel. Ebben azonban nagyszerepet játszik a fenoltartalom is. Egyrészt a fenol növeli meg nagyrészben a Sajó vizének BOI

5-értékét, másrészt csökkenti a ibaktériumok életműködését, így a bontóbaktériumokét is. A jelenlegi fenóllartalom esetén zavaróik nem lépnek fel

1, elképzelhető azonban, hogyha a bevezetett szennyvizek tisztítása révén a Sajó fenóltartalma csökken, úgy csekély Sajó-vízhozam mellett a folyamban kellemetlen rothadási jelenségek lépnének fel. Összefoglalva vizsgálatainkat és meggondolásainkat. Miskolc város szennyvízmennyisége jelenleg 10 400 nv'/nap. Számításba véve a jövendő fejlődés mértékét, a szennyvíztisztító berendezés nagyobb vízmennyiségre építendő meg. A jelenlegi vízmennyiség figyelembevételével az ülepílés során előálló iszapmennyiség 30 'm

3/nap. Homokfogóra az elemzések szerint szükség nincs, ezt igazolja a régi szennyvíztisztító berendezés homokfogója, mely — bár évek óta nem ürítették — ma sem iszapolódott el. A szenyvíz 2 órai ülepítése elegendő. Az iszap rothadóképes és tekintélyes gázfejlődés is várható. A szennyvíz okvetlenül biológiai úton tisztítandó éspedig feltétlenül szükséges, hogy a szennyvíz oxigénigényét legalább 90%-kai csökkentsék. A? 1952. 1—2. szám cikkeinek U. D. C. számai Nyomdatechnikai okokból 1952. 1—2. számunkból az „Egységes Tizedes Osztályozás" mutatószámai elmaradtak. Ezért ezeket pótlólag közöljük: Albel Ferenc: Tanulmány a dorogi bányamező vízelzáró tömítő fúrásairól és a vízbetörésekről. 622.55:622. 245.42 (243.373 Pilis.) Dr. Wein György: Hidrológiai adatok a Biikk-hegység kei el i részéről. 551.49 (234.373.4) Dr. Sümeghif József: Tanulmány Szekszárd város vízellátásának kérdéséről 628.112:551.49 (439.125 Szekszárd) /. F. Grigorjev: A szovjet földtani fejlődése 55.930 (47) Szadoonyikov: Tala [térképezés Oroszországban a Nagy Okllóberi Szocialista Forradalomelftlit631.47:(084.30) (47) Karádi Gábor: Mosztkov M. A. eljárása a változó víz. mozgások számítására 532.543 2* Szesztay Károly: Naponkénti vízhozamok meghatározása a Szovjetunióban alkalmazott eljárások áttekintésével 551.482. 215,1 Dr. Sarló Károly: A tótkomlósi Rózsafürdő artézikútjának kémiai és fiziko-ikémiai vizsgálata 551.496.3/4 (439.175 Tótkomlós) ifj. Dr. Szabó Zoltán: A szennyvízkérdés ipari és mezőgazdasági megvilágításban 628.3:338. 984.3 Dr. Jaczó Imre: A parazitológia néhány limnológiai vonatkozása 576.84:577.472(28) Zságyin P. F.: A Balkas-tó biológiai termelőképessége növelésének útja 639.32.04(57) jegyzőkönyv a Magyar Hidrológiai Társaság 1950 szept. 29., 30., és okt. 1-én tartott Balatoni Kongresszusáról 061.31. 06.053. 7. „1950" Finály LajoS: A természetes vizek öntisztulásával kapcsolatos eredmények alkalmazása a biológiai szennyvíztisztításban 551.482. 628.35 Dr, /.ujcszky László: A Balaton hidroklímatikus különlegességei 551.58 (285 Balaton)