Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
7-8. szám - Salamon László: Miskolc szennyvizeinek vizsgálata
Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 7—8. sz. 257 Miskolc város új szennyvíztisztító berendezésének tervezéséhez szükséges adatokat, ezeknek mérési és feldolgozási módját ismerteti a szerző. így cikke a gyakorlati tervezéshez igen értékes adatokat tartalmaz. UDC. 628.3 (439.131 Miskolc) Miskolc szennyvizeinek vizsgálata" SALAMON LÁSZLÓ Minden műszaki létesítmény tervezése előtt rendkívül fontos a helyszínen beszerezhető adatok összegyűjtése. Ez az alap, amelyre a terv felépül. Az előkészítő munka során beszerzendő adatok között, a szennyvíztisztító berendezések tervezésénél természetesen elsősorban maga a tisztítandó anyag, a szennyvíz legalaposabb ismerete szolgál a tervezés kiindulási pontjául. Ennek az ismertetésnek az a célja, hogy bemutassa, hogy Miskolc városi szennyvíztisztító berendezésének megtervezése előtt a Mélyépítési Tervező Vállalat milyen irányú és kiterjedésű elővizsgálatokat tartott szükségesnek, a vizsgálatok mire terjedtek ki, milyen módszereket alkalmaztunk és végül, hogy a nyert adatok kiértékelése hogyan történt. A végrehajtott vizsgálatok általában a szennyvíz mennyiségi mérésére, minőségének és mennyiségének napközi ingadozásaira, továbbá a szennyvízből kiülepíthető iszap ülepedési viszonyaira, az ülepített iszap rothadóképességére és a belőle fejlődő methángáz mennyiségére terjedtek ki. A befogadó adataival való összevetés révén állapítható meg végül a szükséges tisztítási fok mértéke: míg a tisztítás módszereit a szennyvíz minősége szabja meg. Elsősorban a szennyvízmennyiség megállapításával foglalkozunk. A vízmennyiségmérés OTT-gyártmányú Woltmann-féle szárnnyal 3 X 24 órán át óránként történt. (Ez úgyszólván súrlódásmentesen csapágyazott propellerszárny, amelyet a víz sebessége arányában forgat. A propellerszárny fordulatszámát kell meghatározni, mely arányos a vízsebességgel. A sebesség és a nedvesített szelvény szorzata adja meg az időegységben lefolyó vízmennyiséget.) Mérésünk helyéül a jelenleg üzemképtelen régi szennyvíztisztító berendezés Sajó-felőli kitorkoló szelvénye szolgált. Ez a hely azért is felelt meg mérési helyül, mert előtte mintegy 20 m-es törésmentes csatornán áramlott a víz a kitorkoláshoz. A mérés 3 napig tartott, óránkénti leolvasással. Az azonos óiákban kapott adatok csak igen kis különbséget mutatnak, azért a továbbiakban ezek átlagával fogunk foglalkozni. Ezeket az átlagértékeket az 1. ábrán tüntettük fel. A görbe azt mutatja, hogy a minimális vízhozamérték 86, a maximális 151 1/mp volt. A napi állag 120,1 1/mp. Egyébként a görbe jellegzetesen mutatja a túlnyomóan házi szennyvizet szállító csatornahálózat vizliozam-idősorát. ^Elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási Szakosztályának 1952. június 4-én tartott előadóülésén. 2 A tervezés alapjául szolgáló jelenlegi szárazidei szennyvízmennyiség 10 400 m 3/nap értékre vehető. A vízminőség megállapítására a következő vizsgálatokat végeztük: a) a vízmennyiségméréscsel egvidőben óránként vízhőmérsékletet és pH-értéket mértünk; b) minden harmadik órában vizsgáltunk átlátszóságot, oxigéntartalmat, biokémiai oxigénigényt, oxigén ; (ká 1 iumpermanganát) fogyasztást, végül megállapítottuk, hogy Imhoff-kehelyben 2 óra alatt mennyi iszap ülepedik le; c) óránkénti mintavétellel a lefolyó vízmenynyiséggél arányos mennyiségű részlet-mintákból, kb. 5 liternyi átlagmintát gyűjtöttünk, melyet naponként, repülőjárattal, a budapesti laboratóriumba küldtünk, ahol feldolgozásuk azonnal megkezdődött. így a 14 órakor befejezett átlagmintagyüjtés eredményét 19 órakor a budapesti laboratóriumban már feldolgozhattuk; (\) a szennyvízátlag gyűjtésével párhuzamosan iszapmintát is gyűjtöttünk. Két vödörnyi szennyvízből a 2 óra alatt leülepedett iszapot összegyűjtöttük és elemzés, valamint rothasztási kísérlet céljából, ugyancsak repülőgépen, Budapestre küldtük. Mindezek a vizsgálatok a következő adatokat és megállapításokat szolgáltatták: 1. Hőmérséklet: (1. 1. ábra) a 3X24 adat aránylag nem mutat nagy ingadozást, az egyízben 24 órakor mért 13,5 C° legalacsonyabb és 10—14 óra között mért 20 C° legmagasabb szennyvízhőmérséklet közötti 6,5° különbség megfelel a szokványos ingadozásnak. 2. Az átlátszóság, a szennyezettség egyik fizikai jellemzője, nagy eltéréseket mutat (1. 1. ábra). A legtisztább, legnagyobb átlátszóságot mutató víz 3 órakor érkezett (117 mm), a legszennyezettebb 24 órakor (9 mm átlátszósággal). Ez a legkisebb átlátszósági érték azonban nem reális, csak véletlenen alapulhat, a legszennyezettebb, tehát legkevésbbé átlátszó víz a 9 és 19 óra között érkező. 3. Az oxigénfogyasztás átlagos értékei az eredeti vízben 156,5, a szűrt vízben 95,2 mg/l, nagyobb, mint a Budapest—Ferencvárosi Szivattyútelep vizéé. (L. 2. ábra.) 4. Az oldott oxigéntartalom átlaga 3,45, szélső értékei 0,44, ill. 5,60 mg/l. A hajnali órákban főleg és részben az esti órákban a legnagyobb a szennyvíz oxigéntartalma, míg a nappali órákban a legkisebb. Az aránylag magas oxigéntartalom azt mutatja, hogy a szennyvíz frissen, tehát előrothadás nélkül érkezik a szenny víztisztítótelepre. 5. Az Imhoff-kehelyben 2 óra alatt leülepedő