Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Bártfai Szabó László: Biológiai szennyvíztisztítóberendezés működésének, hatásfokának felülvizsgálata

254 Bártfai Szabó L.: Biológiai szennyvíztisztító vizsgálata Az ismertetett vizsgálatok a most épült tisztítóberendezések ellenőrzésének egy részét alkotják. Tervezőink így sok gvakorlati tapasztalatot szerezhetnek belőle munkájukhoz. UDC. 628.35.004.13 Biológiai szennyvíztisztító berendezés működésének, hatásfokának felülvizsgálata* BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ A Mélyépítési Tervező Vállalat szükségesnek tartja, hogy az általa megtervezett szennyvíztisztítóberendezések működését az üzembehelyezés után megfelelő időben alapos ellenőrzésnek vesse alá. Meg akar ugyanis győződni arról, hogy a megépített berendezés egészében és részleteiben megfelel-e a követelményeknek. A második ok, amiért szükséges a berendezés felülvizsgálata az, hogy a jövőbeli tervezéseknél felhasználhassa a nyert tapasztalatokat, hogy azonos, vagy jobb tisztítási hatásfok elérése mellett a beruházási költségeket csökkenthesse. Ismertetésem célja, hogy bemutassam a biológiai szennyvíztisztító-berendezés felülvizs-> gálatánál általunk alkalmazott módszereket. A felülvizsgálat műszaki ós kémiai alapon történt. Tudjuk, hogy e vizsgálatok ilyen formában nem teljesek, ki kellett volna egészíteni biológiai és bakteriológiai meghatározásokkal is. Minthogy azonban a MÉLYÉPTERV Vízkísérleti szakosztálya ilyen vizsgálatokra még nincs berendezkedve, meg kellett elégedni a rendelkezésre álló lehetőségekkel. A vizsgálat tárgyát egy bányászlakótelep szennyvíztisztító berendezésének felülvizsgálata alkotja. A berendezés 6700 lakóra van méretezve, fejenként 100 liter vízmennyiséggel, így a számított napi szennyvízmennyiség 670 m

3, a csúcslefolyás 67 m

3/óra, amelyet a reeirkuláció mintegy kétszeresére emel. Az érkező víz szűrőrácson áthaladva, az átemelőtelep szívóterébe jut, honnan szivattyúk emelik fel a kétszintes ülepítőbe. Az ülepítőtér térfogata 200 m

3, a legrövidebb ülepítési idő 1,5 óra. Az ülepítőtér alatt foglal helyet az 500 m

3-es iszaprotlhasztótér, mely a feltételezett 0,8 "l/fő/nap, azaz 5,5 m

3/nap iszapmennyiség esetén, melybe az utóülepítő iszapja is be van számítva, átlagosan 90 napi iszaptárolási időt. biztosít. A kirothadt iszap két fenékleeresztőcsövön át iszapszárítóágyra vezethető, melynek mérete 52 m

2. Az ülepített szennyvíz a kétszintes ülepítőberendezés túlfolyóján át, gravitációsan közvetlenül a csepegtetőtest elosztószerkezetébe kerül. A csepegtetőtest forgóelosztó-szerkezettel van ellátva. A töltőanyag rácsos fenéklemezen nyugszik, a megtisztított szennyvíz a közepén beépített vályún át ellenőrző aknába, innen pedig a * Elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási Szakosztályának 1952. június 4-i előadóülésén. köralaprajzú utóülepítő centrálisán beépített elosztójába folyik. Az utóülepítő űrtartalma 134 m

3, a legrövideb ülepítési idő 2 óra, mert a recirkuláló víz ezt már nem terheli. A fenékre leülepedő iszap a recirkulációs vezetéken és az átemelőszivatytyún át a kétszintes ülepítőbe kerül, ahol a csepegtetőtestről származó iszap az eredeti szennyvíz iszapjával együtt leülepedik és a rothasztótérbe jut. Vizsgálataink célja a szennyvíztisztító berendezés működésének ellenőrzése volt. A vízmennyiség-mérésnél alkalmazott módszerünket Salamon László: Miskolc város szennyvizének vizsgálata című cikke ismerteti, így arra részletesen nem térek ki. Meg kell jegyeznem, hogy a mért vízmennyiség meghaladja a feltételezett 100 l/nap/fő vízmennyiséget. Ezt a többletmennyiséget a bányászlakótelep és a szennyvíztisztító berendezés közötti, mintegy 3,5 km hosszú, 25 cm átmérőjű körkeresztmetszetű csatornába beszivárgó talajvíz okozza. A víz minőségi viszonyainak megítélésére és a szennyvíztisztító berendezés egyes műtárgyai hatásfokának megállapítására négy helyen tartottuk szükségesnek a szennyvizet megvizsgálni, éspedig: I. a telepre érkező friss szennyvizet; II. az ülepített, tehát a kétszintes ülepítőn átfolyt szennyvizet; III. a csepegtetőtest elfolyó vizét; IV: az utóülepítőből a patakba ömlő vizet. Az óránként vett mintát kétóránként összekevertük (pl. a 9 és 10 órai, ill, a 3 és 4 órai vízből átlagot készítettünk) és meghatároztuk pH-értékét, átlátszóságát, az Imhoff-kehelyben 2 óra alatt leülepedő lebegő-anyagot, klorid-ion és oldott oxigén-tartalmát, végül oxigén (káliumperinanganát) fogyasztását. A vízhőmérséklet állandóan -f- 16 C° körül ingadozott, lényeges eltérést nem mutatott. Az elemzések révén nyert érték 12 elemzési adat átlagát jelenti. A teljes vizsgálati idő, 24 óra alatt óránként vett mintákból összeállított átlagmintát budapesti laboratóriumunkban elemeztük. Mintát gyűjtöttünk az I., II., III. és IV. mintavételi helyeken és az így nyert átlagok elemzési adatait a II. táblázatban mutatjuk be. Az eddig ismertetteken kívül 13.30—16.30 óráig terjedő időben oxigénfogyasztás és biokémiai oxigénigény meghatározásokat végeztünk