Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Zságyin V. I.: A hidrobiológia jelenlegi állása és feladatai Viljamsz–Micsurin–Liszenko tanításának a megvilágításában

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 5—6. s2. 225 irányban haladva. E folyamat eredményeként az anyag és az elemek állandó mozgósítása következik be, mely az élő szervezeteket építi fel. A hidrobiológiában — megfontolva Viljamsz szavait — különösen a kisebb biológiai anyagkörforgalomnak Ikell különösebb figyelmet szentelni. Minden erővel arra kell törekedni, hogy a vizeknek olyan tulajdonságokat adjunk, melyek lehetővé teszik a legnagyobb mennyiségű tápláló (biogérn) anyag kivételét a nagv anyag-lkörforgalomból és a kis anyag-körforgalom rendelkezésére való bocsátását. A hidrobiológusoknak — limnológusoknak ugyanaz a célja, mint a szocialista mezőgazdasági dolgozóknak, vagyis a talaj eróziójának legfokozottabb csökkentésével a földeken minél nagyobb mennyiségű táplálóanyagot biztosítani és megtartani. Az anyag-körforgalom tanulmányozásában a mikrobiológusokra vár a leglényegesebb feladat. Az ő eredményeik adnak értékes adatokat arra a körfolyamatra vonatkozólag, melyeket azok az élőlénydk jelentenek, melyek az ember, vagy az ember számára hasznos állatoknak szolgálnak táplálékul. A vízi anyag-körforgalom problémája a vizek biológiai termelőképességének kérdéséhez vezet. A vizek biológiai termelőképességéről A vizeik biológiai termelőképességének nevezik a szerves anyagoknak élőszervezetek formájában való felépítését a vízben. Itt két fogalmat kell megkülönböztetni, a biológiai termelőképességet és a biológiai termelést. Ha a biológiai termelőképesség a víznek sajátsága, akkor a biológiai termelés a víz eme tulajdonságának megvalósított eredményét képviseli. A biológiái termelést az anyagforgalom pozitív hatásának lehet tekinteni. A vizek biológiai termelőképességét jól össze lehet hasonlítani a talaj termékenységével. Ez az összehasonlítás jogos, mivel mindkét esetben a szerves anyagoknak élő szervezetekbe való építésének körülményeit hasonlítjuk össze. Nincsen igazuk azoknak a szerzőknek, akik elutasítanak bármiféle ilyen analógiát, de téved az ilyenféle analógia követője, mint pl. Muravejszkij is, aki ezt az analógiát túlságba viszi és a vizek „víztalajában" „ásványi váz hiányát" látja. Muravejszkij abban, hogy a vizek vízét a talajhoz hasonlítja, Vakszmant követi, aki a vizek detrituszát a talaj humusza más megjelenési formájának tekinti, tölkéletesen elfelejtve, hogy a vizek detritusza ellentétben a talaj humuszával az állatok számára felhasználható táplálék, ellenben növények számára nem. Vil jamsz szerint a táplálék, a víz és a talaj struktúrája szabják meg a talaj termékenységének minőségét. Mi is azt mondhatjuk, hogy a táplálék és az oxigén szabályozza az anyag felhalmozódásának folyamatát a vizek biológiai termelőképességében. Sok vita zajlott le a hidrobiológusok között a biológiai termelőképesség és a biológiai termelés mennyiségének kifejezésmódjáról. Mi azt az utat követjük, amit az erdő- és mezőgazdaság jelöl ki, ahol a termelőképességet a területegység egységnyi idö alatti termelésének nagysága szerint állapítják meg. Az ilyenfajta számba vétel könnyen keresztülvihető a gazdasági termeivények és a halászati termékek esetiében. Bonyolultabb a termelés megállapítása az ember számára közvetlenül nem használatos dolgok esetében, amelyeik más víziszervezeteknek szolgálnak táplálékul, vagv elhullásuk után a víz általános anyagforgalmiba kerülnek vissza. Az ilyenféle szervezetek termelését csak a fajok biológiájának tanulmányozása alapján lehet megállapítani, mint ahogyan azt Kuzngecov is csinálta a nmrmanszki biológiai állomáson. A biológiai termelőképesség kutatásának főbb tárayai: Az ember használatára vagy gazdasági jelentőségű állatok számára táplálékul szolgáló szervezetek, a biológiai termelés folyamán lejátszódó anyagátalakulások összes kérdése. A szovjet hidrobiológusokat nem elégítheti ki a vizek spontán termelése. A vizek biológiai termelését az ember akarata szerint kell megszabni, de ennek a célnak a megvalósításához csak a vízi szervezetek biológiájának és ökológiájának;, a szervezeteknek a környezetükkel szemben támasztott igényeinek tökéletes ismerete birtokában juthatunk el. Ilyenfajta ismeretekkel a vizek haltermelését lényegesen növelhetjük és értékes halaknak a faunába való bevezetésével a termelés minőségét megjavíthatjuk. Táplálékanyagoknak a vízbe való bejutásának szabályozásával meggyorsíthatjuk a víziszervezetek növekedésének ütemét. A vizek hidrológiai rendszerének szabályozása útján el tudjuk nyomni a vizek káros termelését, vízellátással meg tudjuk akadályozni a vízvirágzást, meg tudjuk ritkítani a fölösleges vízi növényzetet és a betegségek terjesztőit. A hidrobiológusok lényeges feladata az, hogy összeesyeztesse az ember érdekeivel a víz hasznos és káros termelését, erre példák a víztárolás és a rizsföldek, amelyekben az egészségvédelmi érdekek időnként ellentétbe kerülnek a mezőgazdasági és halgazdasági érdekekkel. Münszter-Sztom, Vinberg, Ivlijev módszereinek bírálata után Zságyin kijelenti, hogy a szovjet hidrobiológusok csak az irányított biológiai termelés útján járhatnak, amelyen az irányítást Dokucsajev, Viljamsz, Micsurin és Liszenko bátor természetátalakító módszerei, a micsurini biológia kell, hogy adja. Az alkalmazható környezeti hatások, melyekkel a termelést fokozni lehet, a hidrotechnika, a fizika-kémia és a biológia körébe tartoznak. Hidrotechnikai beavatkozással lényeges hatást lehet elérni. Lehetséges a vizek eliszapolódását csökkenteni, partokat feltölteni, vízátfolyást biztosítani. Fizikokémiai úton a hasznos termelési fokozni, a káros termelést pedig csökkenteni lehet. E téren még sok kutatni való van és nem szabad abbahagyni a kutatást arra vonatkozólag, hogy a fizika-kémiaí'hatások hogyan jutnak