Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Sarló Károly: Bunsen-szelep dugó vízmintavételi üvegek lezárására

208 Sarló K.: Vízmintavételi üvegek lezárása VÍZKÉMIA Bunsen-szelepes dugó vízmintavételi üvegek lezárására SARLÖ KÁROLY DR Tudományos szempontoknak, főleg azonban gyakor­lati érdekeknek egész sora fűződik ahhoz, hogy az elem­zésre szánt vízminták eredeti, tehát változatlan kémiai összetételükben kerüljenek vizsgí'.at alá. Ennek a fontos kikötésnek csak akkor -felelnek meg, ha az eredeti víz alkotórészeiből semmit el nem veszíte'tek és semmiféle idegen anyagot nem tartalmaznak. Ennek elérése céljából a vizsgálandó vizet a minta­vételi edény aljáig érő üvegcsövön keresztül 10 percig tartó átáramlással gyűjtjük a palackba, amelyből így, az állandóan megújuló víz, a levegő utolsó nyomait is ki­szorítja. Erre azért van szükség, mert a víz bizonyos al­katrészei a levegő oxigénjével szemben korántsem kö­zömbös viselkedésűek, pl. a gyógyászati szempontból nagyon .értékes aktívkén egy mg.-jának elemi kénné va'ó oxidálására két cm 3 levegő is teljesen elég. Köz­ismert dolog, hogy a vízben oldott levegő a ferro-sókat igen könnyen ferri-sókká oxidálja és aránylag rövid időn belül vasrozsda alakjában való kicsapódásra kényszeríti, és így az elemzés menetében nemcsak nehézséget, hanem időrabló munkatöbbletet is okoz. Nitritiónok az oxigén hatására ugyancsak könnyen nitrátiónokká alakulnak. A vízben oldott oxigén mennyiségének meghatározása sok esetben nagyon fontos; nyilvánvaló, hogy ezt csak az előbb ismertetett módon begyűjtött vízben lehet pontos, ered­ménnyel elvégezni. Légtelenítő nyl/cs Védőburck Uvegbot 1. ábra Az ilyen szakszerű mintavétel után a palackot tehát levegőmentesen kell lezárnunk, aminek a környezetünknél melegebb vizek esetében semmi akadálya nincs, mert a víz lehűlése közben térfogatcsökkenés áll elő s így az üveg épségét — jóllehet azt színültig töltve zártuk le — emiatt semmiféle veszély nem érheti. A környezetüknél hidegebb vízmintákkal színültig megtöltött üvegek lezárása csak akkor engedhető meg, ha térfogatnövekedésük meggátlása céljából kellő fokú hűtésükről gondoskodunk és így küldjük a laboratóriumi vizsgálatra. Ellenkező esetben a mintákban a helyszínen ke'.l a kérdéses alkotórészek mennyiségét meghatározni. Ezeknek a nehézségeknek kiküszöbölésére a következő egyszerű üveglezárási módot használom: A vizsgálandó vízzel szakszerűen megtöltött tetszés szerinti űrtartalmú, színtelen és hengeralakú üveg nya­kába, az előzőleg forró paraffinban kifőzött Bunsen-sze­lepes dugót jó beleszorítjuk miközben körülbelül 45°-kal úgy döntjük, hogy az üvegcső domború hajlatának kis kerek nyílása a legmagasabb pontra jusson. így az ott összegyűlt kevés levegő könnyűszerrel kiszorul az üvegből, illetve az üvegcsőből. . . Ezután a gumigyűrűt úgy húz­zuk rá #z üvegcsőre, hogy annak kerek nyílása a gyűrű • középvonala alá kerüljön. Ezután a dugót leparaffinoz­zuk, biztonság kedvéért a közismert patikus kötéssel az üveg nyakához rögzítjük, a szelep megóvása céljából védő­kupakkal is leborítjuk. A mellékelt ábrák külön magyarázatot nem igényel­nek. Dugórongálás elkerülése céljából a következő mó­dosítással is igen jól lehet dolgozni: a kétfuratú dugó egyik furatába az előbb leírt Bunsen-szelepes üvegcső, a másikba pedig egy ugyanilyen méretű — a könnyebb ki­húzás miatt szintén meghajlított — üvegbot kerül, amely­nek lejebb tolásával — a már megelőzően helyére jut­tatott üvegcsőből — a levegő kényelmesen kiszorítható. Ennek előnye, hogy a dugót csak egyszer kell jól az üveg nyakába szorítani, leparaffinozni és végül lekötni. Utána — a dugó kihúzása nélkül is -— sokszor használhatjuk mintavételre. A víz kivétele, a gumigyűrű lehúzása és az üvegbot kiemelése után, az utóbbinak helyébe illesztett és az edény fenekéig érő üvegcsövön át történik, meg­felelő hosszúságú gumicső segítségével, azaz szivornyázás­sal. Az üvegek ily módon való lezárásának előnyei a kö­vetkezők: a) a környezetüknél hidegebb vízzel megtöltött üvegek — a víz térfogatának növekedése dacára — szét­repedni nem fognak, mert a víz fölöslegét, a túlnyomás következtében meglazuló gumigyűrű kiengedi, de — a túlnyomás megszűntével újból szorosan zárva, — a külső levegő bejutását meggátolja, és ezért b) az analitikailag kényesebb viselkedésű alkotó­részeknek kellő pontossággal való meghatározását a laboratóriumban napok múlva is egészen biztosan lehe­tővé' teszi, c) egyes kutak, fúrások és források csak egy bizo­nyos alkotórészének (pl. szabad szénsav, oldott oxigén, szulfidkén, ferrovas, stb.) meghatározása céljából nem kell vegyésznek a helyszínre utazni, mert a vízmintát a fenti célra, a már ismertetett zárású üvegbe, egy átlag­intelligenciájú ember is szakszerűen begyüjtheti, végül d) a mintavétel olcsóbbá válik, illetve gyakrabban végezhető, mert elesik a vegyész fizetése, napidíja, illetve kiszállási költsége. Ezt a zárási módot sokszor kipróbáltam és még forró vizek esetében is teljesen megnyugtató eredménye­ket kaptam, mert pl. a Széchenyi-fürdő kénes héwízé­ben a szulfidión meghatározásakor, 120 óra letelte után is ugyanazt a mennyiséget kaptam vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents