Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Venkorits István: Barlangok fejlődésének dialektikája

Hidrológiai Közlöny 32. évi . 1952. 3- 4. sz. 207 nyomon követni, ha nem különállóan, hanem a karsztjelenségek kialakulástörténetével együtt vizsgáljuk, minden tényezőt figyelembe veszünk, (melyet a mai vizsgálási módok nyújtanak) és ezekből mozaikszerűen állítjuk össze a Jnirlangunk fejlődéstörténeti képét. A mészlkövidékek tájképe jellemzően elüt más kőzetekből felépült* hegyvidékekétől. Ezért a tormák leírásában „karszt"' megjelöléssel külön csoportba kell sorolni. Ennek oka a mészkőndk a csapadékvizekkel szemben tanúsított magatartása,. A mészkövek a szénsavas csapadékvizekben viszonylag kevés oldhatatlan maradék kai oldódnak. Ezért a lehullt csapadékvizek igen nagy része függőleges irányban jut a mészkövek finom hasadékháhózatán át a mélybe. Felszíni lefolyásuk alárendelt. Az egyéb kőzetek málástermékeikkel a finom hasadékokat hamar kitöltik és a vizet felszíni lefolyásra kényszerítik. Ez a völggyel szabdalt térszin kialakulásának egyik oka. A víznek a mészkövek hasadékaiban megtett útja és a vízrekesztő rétegeikl fölötti felhalmozódása a karsztot egymástól jót elkülöníthető mély ségi övekre tagolja. Barlangképződés szempontjából két főöv megkülönböztetése látszik legfontosabbnak. A karsztnak a vízszint feletti és a vízszint alatti öve. Az elsőt célszerű lenne az irodalomból máiismert nyilt karszt, a másikat pedig a vízzel! való telítettségénél fogva telt karszt elnevezéssel megkülönböztetni. Ha feladatunk a karsztból fakadó források értelmezése volna, úgy finomabb megkülönböztetésekre: sekély karszt, mély karszt, magas karszt, fedett karszt, leszorított szintű fedeti karszt, fogalmaira is szükség volna, melyet azonban Horüsitzkij Ferenc kiváló összefoglaló munkájában már részletesen ismertetett. Az üregképződés tekintetében azonban a sekély és mély Iklarszt fogalmainak ismertetésére és bizonyos fokú ki bővítésére van szükség. A Budai-hegység vastag triász-időszakú mészkörétegei a későbbi idők folyamán rögökre tagolódlalk. Egyes rögök nagy mélységbe kerültek, mások kiemelkedtek. E helyzeti különbség nem okozott szakadást a hidrológiai kapcsolatokban, sőt megteremtője lett a mély karsztnak. Ez egv (különleges esete a karsztnak. Itt a nyugalmi helyzetben levő víz kémiája kissé eltér az általánostól. A tárolt víz mennyisége igen sok, s a víz hőfokában is mutatkozik eltérés. Karsztosodás szempontjából sekélykarszt elnevezéssel különbséget kell tennünk a mésizlkö üledékek között akkor, ha azok nagy nagy vastagságúak s helyzetük folytán a felszíni erózió a réfegösszletet egészen a vizetrelkíesztő fekűkőzetekig vághatja be De meg kell különböztetni akkor is, ha ez a bevfálgódás a karsztvízszint magassága folytán nem történhetik meg, de a mészkőüregekben tárolódó víz a vizetrekesztő rétegeikl folytán a mélységi vizektől el van választva. Ez esetekben csakis a csapadékvíz oldó hatásából származó kémiai vízösszetétel és oklási formaelem jellemző. Az eddig tárgyaltakban mindenütt a csapadékvizeket vettük kiindulási alapul. A csapadékvízből származott, de ma már azzal közvetlen öszszefüggést nem mutató vízrekesztő rétegek közé került vizeket rétegvíz elnevezéssel' különböztetjük meg a talajvizektől. A csapadékvizeket, ha mészkőben tárolódnak, karsztvizeknek, ha egyéb üledékes kőzetekben, vagy kristályos kőzetek hasadékaiban tárolódnak, és a felszínnel közvetlen összeköttetésben állanak, talajvíznek nevezzük. A rétegvizek vízrekesztő kőzet között, elszigetelt földtani körülmények mellett, környeze tűkből adódó jellemző kémiai össz' tétellel raktározódnak. Külön csoportba kell sorolnunk a Föld belsejéből származó elsődleges vizeket, melyek a vizek természetes körforgásában még nem vettek részt. Ide taroznak a magmás vizek, melyek a lfihülő magma ásványkiválási folyamatának utolsó termékei. A hegységeket létrehozó ereik állandóan mozgásban tartják a szilárd kérget, írjeiv alatt a képlékeny magma nyomás alól szabadulva, vagy túlnyomás alá kerülve az előállt hézagokat elfoglalja, vagy maga előtt a 'kőzetet megolvasztva benyomult a már kialakult kéregrészekbe Ehhez az állapothoz tartozik a magmadiffcrenciáció, mely végső fokon forró magmás vizeket szolgáltat. Az ilyen víz ritka kémiai alkatrészeiket tartalmaz és igen magas hőfokú. Hasznosítható érctelepeink igen jelentős része ilyen vízből keletkezett. Víztermelő folyamatnak Ikell minősíteni a víztartalmú ásványokat tartalmazó kőzetek hőhatás és nyomás által előidézett víztelenedési folyamatát is. Ennek szerepe azonban a mi eseteinkben alárendelt. A karsztosodás szempontjából oly nagy fontosságú széndioxid a csapadékvizekbe vagy a Föld szilárd kérgében különböző minőségben jelenlévő vizekbe többféle úton kerülhet: levegőből, talajból, organikus anyagok bomlásából, szenesedési folyamatokból, karbonátos kőzetekből, (melyekre hő, vagy vegyi folyamatok hatnak) és magmatikus jelenségekhez kötött széndioxidtermelésből. A vizek széndioxid felvevőképességének fizikaikémiai törvényszerűségéből a hőmérséklet és nyomásviszonyoktól függő mészkőoldó képesség és mészkiválás, bizonyos fokig rekonstruálható. A csapadékvíz a kőzetek likacsaiban, hasadékaiban a nehézségi erő hatására addig haladhat a Föld középpontja felé, míg útjában vizetrekesztő kőzetekre nem bukkan. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a hasadékok a nagyobb mélységek felé a kőzet nyomás miatt egyre inkább zárulnak és 20 Ikm mélységen alul egyes szerzők szerint kőzethézag már egyáltalán nincs. A vizetrekesztő kőzetek bizonyos körülmények között hiányozhatnak is. Ekkor a víz folyékony állapotban kb. 10 km mélységig hatolhat le a Föld középpontja felé, mely mélységen aluli már a kritikus hőmérsékleti viszonyok uralkodnak, s a legnagyobb kőzetnyomás sem képes megakadályozni a gőzzéválást. Ha mészkőben halad illefelé a szénsavtartalmú csapadékvíz, a kémiai reakció folytán szénsavtartalmát elveszti, miközben kalciumkar-