Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
5-6. szám - Törpe vizíerőink hasznosítása
176 Törpe vízerőink hasznosítása 3. A gazdasági tervezés (energiagazdálkodási terv elkészítése, energiaigények kielégítésének fontossági sorrendje, értékesítés stb.) 4. Helyszíni felvételek (részletes geodéziai mérések, talajviszonyok feft árása stb.). 5. A legcélszerűbb gépészeti és villamosberendezési típusok kiválasztása, sorozatgyártási lehetőségek tisztázása. 6. Az előregyártásra alkalmas építőelemek megválasztása, gyártásuk elvi előkészítése. 7. Típustervek elkészítése (változatokkal, tájékoztató költségvetéssel, gazdaságossági számításokkal) . VI. összefoglalás . Jelen szerény tanulmányunk egyfelől rendkívül szétágazó problémakör, másfelől a kérdés eddigi feltáratlansága és a rendelkezésünkre álló idő rövidsége miatt sem tarthat számot teljességre. Az azonban máris megállapítható, hogy hazánkban is érdemes, sőt kelt törpe vízerőlehetőségeink hasznosításával foglalkozni, tekintettel arra, hogy kiépítésük révén évenként mintegy 16 millió kWó villamosenergiát termelhetünk a hőenergiával versenyképes áron és így rohamosan fejlődő iparunk számára amúgyis korlátozott szénkincsünkből évi 2400 vagon szenet szabadíthatunk fel. Ezt a javaslatunkat abban a tudatban teszsziik meg, hogy ezzel is hozzájárulhatunk a Magyar Dolgozók Pártja állal vezetett szocialista Hazánk terveinek sikeres végrehajtásához és a Béketábor erősítéséhez. 0. Baudisch—J. Konecny : A nyomelemek biológiai hatásának mechanizmusáról. (Über die Mechanismus der biologischen Wirkung von Spurenmetallen.) Ztschr. f. phys. Ther. Bader u. Klimaheilkunde. 1950. H. 1/2. pp : 1—7. 1 tábl. 4. ábra. A nyomelemek biológiai hatását azok. kémiai viselkedéséből igyekszik levezetni. Elsősorban teoretikus kémiai szempontból ismerteti néhány jellegzetes tulajdonságukat. Nem foglalkozik az összes nyomelemekkel, hanem elsősorban a vas, kobalt, réz tulajdonságait vizsgálja. A higany,, nikkel, cink csupán egy táblázatban van megemlítve. A jelenlevő kis mennyiségek hatásának magyarázatául számításokat végez és megállapítja, hogy ez csak látszólag kicsi, mert pl. vasatomból sejtenként 75 millió atomnak kell lenni az emberi szervezetben. Ezután a nyomelemekre jellemző kémiai kötések viselkedését vizsgálja, itt az ionogen kötések, a kovalens kötések (atomkötések), valamint az adó és felfogó kötések viselkedését említi meg. Részletesen foglalkozik ezen kötésekbőt és tapasztalati tényekből levezethető magneto-kémiai tulajdonságokkal és pedig a para-, dia- il.'. ferromagnetikus tulajdonságokkal, melyek az emberi szervezetben is „ előfordulnak. Külön kiemeli a kobaltnak azon tulajdonságát, mely szerint igen könnyen lép különböző természetű komplexkötésekbe. A kobattnak ezen viselkedését a Werner-ftle koordinatos-tan értelmében magyarázza. A magneto-kémiai viselkedésből vezeti le a ferroionnak a porfirin gyűrűben való helyzetét és ennek a komplexnek fehérje kötődéshez való lehetőségeit. Legjobban tanulmányozza a nehéz fémeknek, különösen a vasnak az NO-gvökhöz való affinitását, a keletkező nitroxil vegyületeknek viselkedését, amikor azok benzol, vagy benzolszerű vegyületekhez kapcsolódnak. Ilyen módon a savas vagy lúgos közegtől függően orto-Nitrozofenol, vagy orto-Chinonoxim vegyületek fémsói képződnek, A gyöknek a fémsókhoz va'ó affinitása olyan nagy, hogy' alkalmas petrol-éteies oldatban a nyomelemek kimutatására, mert pl. tengervízben literenként 0,05 gamma mennyiségben jelenlévő kobaltot is quantitative magához rántja, színes komplex képződés közben. A Bis vitamin felfede»ése óta vérszegénységek vizsgálatával kapcsolatos kobalt meghatározásoknál ez a reakció is szóbajöhet. A vas és réz hasonló kötés alapján fehérje molekulába is beépítődhet, teoretikusan felmerült az a lehetőség is, hogy a nitrogén beépítődésében is ezen reakció típusnak nagy szerep jutna. Végezetül a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a Werner-tan értelmében a komplex vegyületekben a központi atom és addicionálódott atomcsoportok, vagy molekulák fundamentális kötés viszonyainak tanulmányozása, itt. azok magetikus, optikus, geometriai tulajdonságainak vizsgálata, mint munkaprogramm a nyomelemek tanulmányozása terén szép eredményekkel kecsegtet. Dr. Ricliter András Sz. Sz. Vaszlavszkaja, O. I. Koblene-Miske, L. A. Udalova és E. A. Csiszljakova ; A trágyázás hatása a fitoplankton fotoszintetikus tevékenyégére tavakban. (Dokladü Akademii Nauk SzSzSzR, 82. köt. 5. füz., Moszkva, 1952. 777—780. lap, 4 ábrával.) A lavak termelékenységét meghatározó tényezők közül a szerves anyagoknak a titop'ankton fotoszintézise folyamán észlelhető keletkezése és felhalmozódása egyiKe a legfontosabbaknak. A műtrágyákkal végzett kísérletek azt mutatják, hogy a fitoplankton együttes tömegének növekedése gyakran a haltenyésztés végső eredményeinek növekedését is maga után vonja. A műtrágyák észszerű adagolásához tudni kell, hogy valamely időpontban a táplálék melyik alkotórésze szabja nneg a fitoplankton gyarapodásának mértékét. Azt, hogy a plankton mennyi szerves anyagot termelt, a fitoplankton által kiválasztott oxigén ménnyisége alapján bírálhatjuk el. A kísérleteket a tóból kb. 0,5 xm mélységből vett vízben hajtották végre 1—2 I üi'tartalmú edényekben. A sókat KH 2P0 4, Ca(NO :,) 2 és K 2SO, alakjában vitték be a vízbe éspedig literenként a káliumból 4, a nitrogénből 1—2 és a foszforból U,25, 0,50 és 1,00 mg-ot. A legmagasabb oxigéntartalom a nitrogén és foszfor egyidejű adagolásánál volt észlelhető. A laboratóriumi kísérletek után 1949-ben a Kasin-i állami telep tavának egyik részében, majd 1950-ben az egész tóban végeztek kísérleteket, amelyek eredménye a laboratóriumban nyert eredményeket igazolta és így megállapítható, hogy nitrogén és foszfor együttes adagolásánál a fitoplankton fotoszintetikus tevékenysége és ennek folytán a tóban a primer szerves anyagok termelése is fokozódott. A természetben végzett megfigyeléseket minden esetben laboratóriumi vizsgálatokkal kell kiegészíteni, hogy így megállapíthassuk, milyen anyagok hianya gátolja a fitoplankton gyarapodását. Kertész Árpád
