Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A hidrológia szaknyelvének fejlődése

Hidrológiai Közlöny 32. év/'. 1952. 3—4. sz. 169 egyes cseppje átjut a gáton. Mennyivel találóbb elnevezés a beduzzasztott átbukás (dr. Mosonyi Emili) vagy a hosszabb, de magyarosabb alulról befolyásolt átbukás! (Lászlóffy.) A múltban nem tettünk különbséget ülepítés és derítés között. Ma, amikor ipartelepek vízellátásával kapcsolatban számos ülepítőmedencét építünk, meg kell különböztetnünk a két rokon kifejezést. Az ülepítés tisztán mechanikai jellegű, míg a derítésnél pehelyképző anyagokat is adagolnak a vízhez, vagyis együtt használják a kémiai és mechanikai eljárást. Értelmetlen fordítás a finom és durva gereb. Helyesen sűrűnek és ritkának nevezzük (dr. Mosonyi Emvl). Rosszul hangzik a felvíz és alvíz kifejezés. Magyarul felső és alsó vizet kell mondani. Felvízcsatorna és alvízcsatorna helyett az odavezető és elvezető csatornát ajánlanám. Vízerőtelep helyett kifejezőbb a vízerőmű (dr. Verebély László). A kamarazsilipről is lerí az idegen eredet, de főként: nem fejezi ki a műtárgy szerepét. Menynyivel kifejezőbb a hajózsilip! (Diitrói János). És ha már az építőtechnika területére jutottunk, megemlítem a zsaluzást, amely helyett magyarul mintát vagy — ha fából van, ami a rendes eset, — deszkamintát mondunk (Sikó Attila), és az előfeszített betont, amelyet az előrefeszített beton helyett használnak. • A tudomány haladása napról napra új fogalmakat és ezzel kapcsolatban új elnevezéseiket teremt. Ha többen dolgoznak ugyanabban a tárgykörben, gyakran előfordul, hogy valamely fogalom megjelölésére különböző neveket vezetnek be. Pl.: a húszas éveikben kb. egyszerre került forgalomba ugyanannak a vízmozgási állapotnak a megjelölésére a következő három jelző: lövellő (Kenessey Bélai), surranó (Fihály István) és rohanó (Rohringer Sándor). A hidrológiában és a klimatológiában szinonimákként használják az átlag és középérték kifejezést, és melléjük a matetematikai statisztikában még a médián és modus társul. Mivel a szóalkotás — a matematikai számítással ellentétben — nem egyértelmű művelet, nem lehet minden esetben határozottan állást foglalni egyik vagy másik kifejezés mellett. Rendesen a nagyobb súlyú szerző (pl. előadó professzor) szóhasználata ver gyökeret (v. ö. rohanó vízmozgás). A tan- és kézikönyvek kifejezései körül ezért rendesen nincs is zavar. De már a második példaként felhozott esetben megállapodással (= szabatos fogalomkörülírással) kell rendet teremteni. Ingadozó marad a gyakorlat, ha hiányzik a . szerzőkből a szóalkotáshoz szükséges blíltorság. Aggályos lelkületű embernek nem kis gond bonyolult fogalmak megjelölését néhány szótagba beleszorítani. Nem szabad azonban feledni, hogy minden szóhasználat megállapodás dolga, és, hogy nincs illetékesebb a szóalkotásra, mint az, akinek munkájában a fogalom először felmerül. Akár önálló kutató, akár fordító az illető, kétségtelenül jobban elmélyed a kérdésben, mint az olvasó, és legélesebben látja az új fogalom kiemelkedő vonásait. Ezért hibát követ el, ha a döntést kevésbbé avatottakra hagy ja. Szerzők és szerkesztők tudatos nyelvművelő törekvése ezen a téren sokat tehet. Ez a jövőre vonatkozik. A jelen bizonytalanságainak megszüntetése szép feladata lehetne a Magyar Hidrológiai Társaságnak. Szeretném, ha soraim minél "több hozzászólást, szükség esetén vitát váltanának ki. Ha tagjaink, — kiki a saját szűkebb munkaterületén, — felkutatnák a pongyola szóhasználatokat és rossz kifejezéseket, és egy kis szóelemzéssel, továbbá szabatos fogalommeghatározásokkal hozzájárulnának szaknyelvünk fejlesztéséhez. (Mily sokat ért például a földalatti vizeket illetően dr. Horusitzikv Ferenc „A víz a föld belsejében" című cikke közlönyünk 1942. évi kötetében!) Ilvmódon egyengethetnek a más sokszor emlegetett hidrológiai értelmező szótár megalkotásának útját is. Végül egészen különleges és rendkívül felelősségteljes szerep vár szaknyelvünk pallérozása tekintetében a munkában lévő vízépítési tervezési irányelvek (normák) kidolgozóira. Egyrészt ki kell használniok a fogalmak tisztázására és a helytelen kifejezések kigyomlálására kínálkozó kedvező alkalmat, másrészt állandóan szemelőtt kell tartaniok, hogy az irányelvek szakkifejezéseit a legszélesebb körben fogják mértékadónak tekinteni. I