Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A hidrológia szaknyelvének fejlődése

168 Lászlóffy W.; A hidrológia szaknyelvének fejlődéséért A hidrológia szaknyelvének fejlődéséért DR. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR A magyar műszaki tudományok szaknyelve teli s tele van külföldi hatások nyomaival. Rossz, szolgai fordítások mellett számos idegen szót is használunk, egyszerűen azért, mert nincs magyar megfelelőjük. A hidrológia terén az átlagnál sokkalta jobb a helyzet. Földrajzi és gazdasági viszonyainkból folyik, hogy egyrészt szakembereink bőven mer ríthettek a nép szókincséből. Másrészt a vízépítéstan több mint másfél századra visszanyúló magyarnyelvű irodalma természetszerűen segítette a szaknyelv állandó fejlődését. Nem volt közömbös az sem, hogy legkiválóbb szakíróink francia forrásokból táplálkoztak, mert a gallicizmusokra sokkal érzékenyebb a fülünk, mint a megszökött németes szófűzésre. S végül: mindig voltak közöttük olyanok, akik a vízépítéstan művelése mellett tudatosan ápolták édes anyanyelvünket is: natív gondot fordítottak jó magyar kifejezések keresésére. Közülük éppen Bogdánfy Ödön emelkedik ki legjobban, :— legolvasottabb hidrológusunk, nemzedékek tanítómestere, a Magyar Hidrológiai Társaság egyik alapítója. A szaknyelv terén jogosan beszélhetünk az „írástudók" sokat emlegetett felelősségéről. Nem-> csak a tudomány legújabb vívmányainak a szé

: lesebb szakkörökkel való megismertetése a feladatuk. Lelkiismereti kötelességük, hogy mondanivalójukat világos és szép magyar nyelven tolmácsolják, a külföldről átplántált új fogalmak megjelölésére pedig szabatos, és nyelvünk szerkezetének megfelelő, találó magyar kifejezéseket alkossanak. Minél jelesebb szerzőről van szó, annál nagyobb a felelőssége, mert szavait százan és százan ismétlik és viszik — tekintélye előtt meghajolva — kritika nélkül tovább. Ha a tudomány élharcosai — akár nemtörődömségből, akár bátortalanságból — elmulasztják, hogy idejében gondoskodjanak megfelelő műszavakról, meggvökeresedik az idegen szó, vagy elterjed egy rossz szóalkotás, és mire észbekapunk, már nem lehet kiirtani. • A következőkben nemcsak szolgai fordításból eredő rossz szóalkotásokról lesz szó. A szaknyelv pongyolaságaira is rá akarom terelni a figyelmet, mert a tudomány fejlődésének nélkülözhetetlen alapja a fogalommegjelölések szabatos sága. Elsőként a vízszállítás megjelölésére gyakran használt víztömeg és a belőle képzett tömeggörbf szót említem. Atyja a német Abflussmenge, de a fordítás helytelen, és nem jobb, ha tömeg helyett (kg.'sec

2/m) vízmennyiséget (m

3) mondunk. Az időegységben lefolyó vízmennyiséget helyesein vízszállításnak vagy vízhozamnak (m

3/sec) nevezzük, és vízmennyiséggörbe helyett vízhozamgörbét kell használnunk. (Németh Endre.) Teljesen értelmetlen, de sajnos, elég gyakori pongyolaság a fajlagos lefolyás (l/sec. km

2) és a lefolyást tényező (nevezetlen viszonyszám, a vízgyűjtőterületről lefolyó vízmennyiség és a reá hullott csapadékmennyiség hányadosa) összekeverése. Egyetlen magyarázata az lehet, hogy mindkét fogalmat ugyanabban a tárgykörben, a mértékadó árvízi hozam számításánál, váltakozva használják. Itt kell szóvátennem a fajlagos lefolyás dimenziójának a külföldi irodalomban is elharapódzott helytelen megjelölését: 1'sec.kin

2 helyett nagyon gyakran )/sec/km

2 l írnák, ami lkur/sec-t jelentene! Ugyanígy hibás a források, csővezetékek és csatornák vízhozamának, ill. vízszállításának megjelölésére használatos percliter és másodpercliter kifejezés is, hiszen mindenkor az időegységre vonatkoztatott értékeket adunk meg (l/perc, l/sec). Ugyancsak nagyon elterjedt a rézsű és a lejtő helytelen megjelölése. Vízimérnökeink többnyire ígv beszélnek: „az árvédelmi töltés vízfelőli rézsűje 1 :3 hajlású". Mivel rézsűn megáljapodás szerint a ferde sík vízszintessel bezárt szögének cotangensét értjük, az idézett mondat egységnyi távolságon három egységnyi emelkedést jelent! Helyesen 3 : 1 hajlású rézsűről, vagy 1 : 3 hajlású lejtőről kell beszélni. Gyakran olvasunk a laza üledékes talajok, hordalék, betonkavics stb. szemszerkezetéről, holott az egyes szemeknek általában nincs szerkezetük, de még a szemcsék viszonylagos helyzetéről (az anyag szerkezetéről) sincs szó. A felületes szerző szemeloszlást vagy összetételt akart mondani! A hidraulikában nem tesznek mindig különbséget sebességi és érdességi tényező, továbbá érdesség között. Az első a Chézy-képletben c-vel jelölt együttható. A második a c számítására szolgáló kifejezéseikben a meder anyaga szerint változó érték. (Bazin y-val, Kutter és Ganguillet n-nel jelöli.) Végül az érdesség a felület egyenetlenségeinek lineáris mérete (milliméter). Épp így váltakozva használják az összehúzótlási (kontrakciós) és átbnkási tényező kifejezést, holott a klasszikus Poleni-féle alapképlet külön2 höző alakjaiban (Q = — /x s \/2g h'

1' = m s 3 \/2g tí

1' = M. s h'

!') vagy az összehúzódási tényező (ju.) vagy az áthukási tényező = mj szerepel, ill., ha a nehézségi gyorsulást állandó2 nak tekintve — p.y/1g = M-et írunk, ez utóbbit 3 a bukógát vízhozamtényezőjének nevezhetjük. Nagyon tökéletlen a „tökéletlen átbukás" kifejezés, mert bizony a felülről érkező víz minden