Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Kovács György: A Volga–Don közötti V. I. Lenin-csatorna megnyitásához

Hidrológiai Közlöny 32. év/'. 1952. 3—4. sz. 165 A Volga>Don közötti Y. I. Lenin csatorna megnyitásához A Szovjetunió vízimérnökei újra gigászi alkotással ejtették ámulatba a világ közvéleményét. Május 31-ére elkészítették a Volga-Don csatornát, a kommunizmüs újabb nagy bék'eművét. A Volga-Don csatorna megépítésének gondolata már évszázadokkal ezelőtt felmerült, ami kézenfekvő is, hiszen a két folyó Sztálingrád és Ivaiacs között majdnem 60 kilométerre közelíti meg egymást. A múltban erre vonatkozóan számos terv is készült, de ahhoz, hogy az orosz nép évszázados álma megvalósuljon, a Szovjetunió hatalmas technikai felkészültségére volt szükség. A csatorna nem a legrövidebb nyomvonalon vezet át a két folyó között. Tervezői, a szovjet tudósok és mérnökök alapos megfontolás után a vízválasztó gerincének legalacsonyabb hágópontjait keresve, a vonalat kifejtették, így a csatorna teljes hossza 101 kilométer. A csatorna maRasvezetésű, vagyis a vízválasztó hátságot nem egyetlen mélyen bevágott bögével szeli át. Ezért a Don felől érkező hajóknak négy haiózsilinen keresztül kell felemelkedniük a Don vízszintjénél 44,00 méterrel magasabban fekvő gerinctartályba, majd innen további kilenc vízlépcső, illetve hajózsilip biztosítja az utat a 88.00 méterrel alacsonyabb szinten lévő Volgába. így tehát összesen tizenhárom hajózsilip szolgál a két folyó vízszintje közötti 44,00 méteres szintkülönbség legyőzésére. Közvetlen, gravitációs vízbeeresztés a magasvezetésü csatornába nem történhetik. A, párolgási, szivárgási és zsilipelési vízveszteséget szivattyús üzemmel pótolják. Ugyanezek a szivatytyútelepek táplálják a Don felőli oldalon elhelyezkedő és az itteni bögékhez kapcsolódó nagy tározókat, a karpovkai és bereszlavai víztározót, illetve a gerinctartállyal összefüggő varvarovkai víztározót. Ezeknek a tározóknak vizét a vízválasztó hátság aszályos szteppéinek öntözésénél hasznosítják. Az öntözendő terület 750 000 hektár, azaz kereken kétszerese annak a területnek, amit hazánkban a Tisza csatornázása útján a Tiszavölgyben öntözni szándékozunk. A terület öntözővíz igénye mintegy hárommilliárd köbméter az öntözési idényben. Ezt a vízmennyiséget kell tehát a hajózás igényeit biztosító vízhozamon kívül a gerinctartályba, illetve a közbenső tározókba felemelni. Az emelés természetesen a kisebb emelési magasság miatt teljes egészében a Donból, illetve a Donon létesített cimlijanszki vízlépcső által félduzzasztott tározótérből, az úgynevezett cimlijanszki tengerből történik. Hogy az építkezések gigantikus arányait és a csatorna hatalmas méreteit érzékelni tudiuk, nézzünk meg néhány számadatot, mely a csatorna építkezésével kapcsolatosan ismeretes. A 101 kilométer hosszú csatorna és a hozzá csatlakozó víztározók építésénél a mozgósított földtömeg mennyisége mintegy 200 millió köbméter, tehát húszszor annyi, mint az ötéves tervünkben épülő tiszántúli öntöző hajózható főcsatorna 10 millió köbméteres földmunkája. A cimlijanszki tengerben tárolt vízmennyiség 12 milliárd köbméter, azaz a Balaton 2 milliárd köbmétert kitevő vízmennyiségének hatszorosa. A kisebb víztározók közül a karpovkai 155 millió köbméteres, míg a bereszlavói és a varvarovkai medencében egyenként 48—48 millió köbméter a tárolt vízmennyiség. A csatorna zsilipjeinek és szivattyútelepeinek méreteire jellemző, hogy építésüknél hárommillió köbméter beton került felhasználásra, ami az ugyancsak ötéves tervünkben készülő tiszalöki vízlépcső beton,mennyiségének mintegy harmincötszöröse. A csatorna műveiben beleépített acélanyag súlva 40 000 tonna, amelyből a Lánchíd építkezésénél felhasznált acélanyag nyolcszor telnék ki. A munka gépesítésének és a munkatér racionális berendezésének kiváló voltát az alábbi számok jellemzik: A betonozás napi csúcsteljesítménye 12 500 köbméter, ami a Körösökön- lévő békésszentandrási vízlépcsőbe beépített teljes betonmenynviség kétszerese. A földmunka jelentékeny részét 14 köbméteres markolóval ellátott lépegető kotró végezte. Resztvettek a munkában nagyteljesítményű iszapszivattyúk is, amelyekkel napi 1000 köbméter föld mozgósítása vált lehetővé. A Volga-Don Qsatorna méreteit vizsgálva, szinte önként adódik a gondolata annak, hogv a most elkészült hatalmas csatornát a Duna-Tisza Csatornával összehasonlítsuk. A műszaki feltételek közel azonosak. Az alföldi hátságot átszelő Dpna-Tisza Csatorna tervezett vonala is közelítőleg 100 kilométeres. Mérnökeink a feladatot ugyancsak magasvezetésii csatornával kíván iák megoldani olyan módon, hogy a gerinctartály vízszintie 20—40 méterrel magasabbra kerüljön a Duna vízszintie fölé. A nasv Szovjetunió hatalmas építkezései és világraszóló predménvei számunkra is biz

fatást jelentenek ötéves tervünk nagy vízimunkálatainak sikeres továbbfolytatásához és a további tervekben előirányzott tiszai és dunai művek munkálatainak megindításához. Ezeknek elkészüHe után nálunk is időszerűvé válik, ho"v a szoviet példa nvomán megépítsük két fő folvónkat ösis7ekancs0ló haiózható csatornánkat. M'nHezek a hatalmas víziénítkezések erős biztosítékai lesznpk hazáik fei'őrtésének és a mindannyiunk által óhajtott békének. Kovács György