Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Wein György: Hidrológiai adatok a Bükk-hegység keleti részéből

16 Wein Gy.: A keleti Bükk hidrológiája Miskolc-tapolcai csoport 24. Miskolc Tapolcai Vízművek hidegforrása (122 m t. sz. f. magasság). Gyűjtőterülete mint azt már Papp Károly is megállapította, a forrás felett és tőle Ny-ra húzódó hatalmas kiterjedésű középső triász-kori mészkőfennsík. A vízgyűjtőterület pontos kiterjedése nem állapítható meg. De annyit tudunk, hogy nagyobb záporok alkalmával a hidegforrás vize zavaros lesz, ami feltétlen bizonyítéka annak, hogy itt is közvetlen öszszefüggés vain a felszín víznyelői és a forrás között. Ugyanez az összefüggés már nem mutatható ki a tőle mintegy 50 m-re felfakadó melegvizű forrásoknál. A forrásrendszer a Bükk-hogységet DK-en határoló törések mentén lesüllyedt mediterránkori rétegek mellett tör fel. A felduzzasztott és megnyitott magas karsztvíz a mélyreható törések mentén felfelé áramló mélykarszt melegvízzel keveredve jut felszínre. Maga a Vízművek hidegvizű forrása egészen kis mértékben kevertvizű forrláís. A Vízművek kútjából jelenleg állandó vízszint mellett két szivattyú 9600 1/p-et szállít el. Ugyanakkor a patkóalakú gyű jtőcsatornában a túlfolyó vízmennyiség 6660 l/p, melyet a kifolyó nyitott csatornában usztatással mértünk. Az összes vízhozam tehát 16260 l/p. Hőfoka 11 C°. Slipos mérése szerint 1929. február 7-én az összes túlfolyás leállított szivattyúk mellett 20160 l/p volt. Hőfoka 11 C°. Ezek szerint ez a forrás is erősen megérezte a több éven át tartó és úgylátszik az idei rendkívül száraz télben kulmináló csapadékszegény évjáratokat. Mai vízhozamot véve alapul, pillanatnyilag 6660 l/p vízfeleslege van a Vízművek forráscsoportjának. Ennek a jelenleg túlfolyó vízmennyiségnek nagyrésze valószínű a meglévő forrásfoglaláson keresztül is kiiszívható. Amennyiben a távolabbi források és a főforrás közt nem lenne olyan élénk az összeköttetés, úgy további foglalásokkal kellene összegyűjteni a mellékforrások vizeit. Mint már említettem, a vízvezeték forrásának valószínű gyűjtőterülete Ny-i irányban elnyúlik egészen a Nagy Som—Csókás-tető vonaláig. É-on pedig a Poklos-tető Messzelátóhegy vonaláig terjedő mészkőfennsíklig. Távolabbi gyűjtőterületén tekintettel arra, hogy azt erdő borítja, szennyeződési lehetőség nem forog fenn. Ellenben a forrás közelében Ny-i irányban mintegy 500 m távolságban levő MÁK mészkőbánya lakótelepének az a része, mely a csupasz mészkősziklákra vagy az alig eltakart karsztra települ, minden kétséget kizárólag állandóan szennyezi az ivóvtizet. Az udvarokon lévő trágya- és szemétdombok, valamint az emberi ürülék alig 500 m hosszú repedésen át rendszeresen fertőzhet egy ivóvízzel ellátó forrásrendszert. Hogy elháríthassuk ezt az állandó szennyezési lehetőséget, melyet jelenleg a víz állandó klórozásával ellensúlyoznak, feltétlenül szükséges lenne a lakótelep egy részéneik kitelepítésére. Maga a bánya legfeljebb annyira befolyásolja a vizet, hogy nagyobb záporok esetén zavarossá teszi a vizet a forrásjáratokba bemosott agyag. 25. Miskolc-Tapolcai út melletti foglalatlan melegforrás (120 m t. sz. f. magasság). Ahol a bánya iparvasútja Ny-felé bekanyarodik, a mészkőbánya irányában a műút DK-i oldalán kis tóban tör fel az általam 28 C°-nak mért melegvíz. Tekintettel arra, hogy ivóvíz szempontjából nem igen jön számításba, sok előkészületet igénylő vízhozammérést nem eszközölhetünk. Sipos szerint kb. 900—1200 l/p vízhozamú és 30 C°-os. Megállapítható, hogy a Miskolc-Tapolcai melegforr ásóiktól távolabb felfakadó gyengébb vízhozamú forrásnál ugyancsak a mélykarszt meleg komponense dominál. Mlint melegvizet kellene felhasználni és hasznosítani. 26. Miskolc-tapolcai fürdőforrások (122 m t. sz. f. magasság). Csak teljesség kedvéért említem meg ezéket a kellemes melegforrásokat, melyeket balneológiai szempontból már többen leírtak. Sajnos vízhozamuk megmérése már nem volt lehetséges, mert a csónakázó tavat teleengedték vízzel és így a befolyó csatornák, ahol a méréseket eszközölni lehetett volna, víz alá kerültek. De még így is a számos elszivárgási lehetőség miatt csak hozzávetőleges adatot kaphattunk volna. Sipos régebbli adata szerint 8640 1/p-et mért 31,5 C° hőmérséklet mellett. En a fürdőmedencében csalk 30 C°-ot mértem. Sipos menynyiségmérését a fürdő újjáalakításakor eszközölte, amikor egy helyre tudták terelni a kifolyó vizet. Sajnos így nem állapítható meg, hogy a jelenlegi, évek óta tartó száraz időjárás befolyásolta volna-e ennek a kétségtelenül mélykarsztjellegű melegforrásnak vízhozamát. Ivóvízellátás szempontjából ez az értékes gyógyvíz ugyancsak nem jöhet számításba. Karsztvíz-fúrás 27. Lillafüredi mélyfúrás. (313 m t. sz. f. magasság) . Pávai-Vajna Ferenc lillafüredi fúrásával értékes adatokat szolgáltatott a Bükk-hegység karsztvizeire vonatkozólag. Ismertetése szerint 397—407 m-ben, 466 m-ben és 655 m-ben bő karsztvíz-szinteket harántolt a mészkőben. Itt a víz hőfoka 18 C° volt. Felszökő vizet természetesen nem kaptak ilyen magasan a tengerszíne felett. A csőben a felszín alatt 14—17 m-ben állt meg a víz. A 734 m talpmélységű fúrás valószínűleg alsó triász-kori palákban állt meg. Itt egész gyenge- de melegebb vízlhozzáfolyást észleltek. Rétegvizek Szintén a csapadékvizekből származnak, melyek a földre hullva leszivárogtak a kőzetrétegek közé és ott a jó vízvezető (homok, kavics) rétegekel megtöltötték. A vízvezető rétegeket egymástól vízrekesztő rétegek választják el, melyek megakadályozzák egyrészt a víznek lefelé való elszivárgását, másrészt a felszínről való szennye-