Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Páter János: A balatonmenti vasúti kutak vizsgálatának hidrokémiai tanulságai

Hidrológiai Közlöny 32. év/'. 1952. 3—4. sz. 153 A balatoni fürdőhelyek ivóvízellátása még neon egységes és kívánatos minden üdülőtelep vízvezetéki vízzel való ellátása. Szerző 4-féle olyan megoldást javasol, amely a jó ivóvízkérdés azonnali rendezése meEett elkövetkező 5 éves terveinkben olymódon fejleszthető, hogy az egész Balatonpari vízellátása egységessé formálódik át. Ezek: a nyers Balaton-víz bekapcsolása az ivóvízellátásba. Ez a mód az eddigi tapasztalatok szerint már nagy sikerrel járt. Ezenfelül — amint arra már szintén vannak kiváló példák — fúrott kutak vizével, kartszvízzel, végül pedig parti kutak vizével lehetne biztosítani a vízellátást. Hogy ezek közül me'yik jöhet számításba a vízvezetékkel még el nem látott üdüdlőbelyek között, az a mindenkori földrajzi helyzettől függ. Szerző útmutatásai nagy lépést jelentenek azon a helyes megoldás fe'e vezető úton, amely valamennyi balatoni üdülőhely jó ivóvízzel való ellátásához fog vezetni. UDC 628.18 (439.11 Balaton) A balatoni üdülők ivóvízellátása és fejlesztése* DR. PAPP SZILÁRD A balatoni üdülők ivóvízellátásának ós továbbfejlesztésének különös jelentősége van éppen napjainkban, amikor a Balaton képe egészen megváltozott, hiszen a balatoni nyaralókban nagyszámú dolgozó és azok gyermekei üdülnek. A Balaton tehát a dolgozók és a gyermekek fürdője és üdülője lett és ezért a jó ivóvíz biztosítása elemi közegészségügyi követelménnyé vált. Hogy a balatoni üdülők ivóvízellátását országos vonatkozásaiban megismerhessük, szükséges előbb egy pillantást vetnünk az egész ország ivóvízellátására. Ennek ismertetésére megemlítem, hogy hazánkban városaink 50%-a nélkülözi a vezetett víz áldásait. Községi vízmüveink a szükségletnek csak egy részét elégítik ki. Az összes vízművek kb. 2 millió lakos ivóvízellátsát biztosítják, amibe beleértendő Nagybudapest is a maga 1,5 millió lakosával, míg a többi 7 millió, többnyire falusi lakos, kútvizek fogyasztására van utalva. Az Országos Közegészségügyi Intézetben elvégzett vizsgálataink szerint a falusi kutak 70%-a ivásra nem alkalmas vizet szolgáltat, ami nagymértékben járulhat hozzá egyes járványos betegségek, de különösen a nálunk endémiás tífusz terjesztéséhez. Ha áttekintünk a Balaton mentén fekvő községek, illetve üdülőhelyek ivóvízellátásán, akkor azt találjuk, hogv ezek közül kereken 30% rendelkezik vízvezetékkel, míg a többi ásott és fúrott kutakkal biztosítja ivóvízellátását. Vízvezetékkel nem bíró üdülőhelyek közül a nagyobb üdülőknek ivóvízellátását a nyár folyamán a népjóléti minisztérium által vezetett bizottság keretében felülvizsgáltuk

1 és megállapítottuk, hogy csak mintegy egyharmadnak az ivóvízellátása felel meg az egészségügyi követelményeknek, míg az üdülők 64%-ában sürgős intézkedések megtételére van szükség. Míg a déli parton felülvizsgált üdülőhelyeik közül 62%-ának az ivóvízellátását kellett kifogásoljunk, addig az északi parton felülvizsgált üdülőhelyek közül 70%-ának az ivóvízellátása esett kifogás alá. * Közlemény az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályából. A Magyar Hidrológiai Társaság 1950 szeptember 28-tól október l-ig megtartott balatoni kongresszusán elhangzott előadás. 1 A felülvizsgálaton Dippold Anna és Gerhardt József vettek részt. Tehát az elmondottakból azt látjuk, hogy vízvezetékek szempontjából a Balaton sokkil kedvezőbb helyzetben van az ország többi részivel szemben. A vízvezetékkel nem bíró helysé gekben azonban, ahol az üdülőik kutakból szer zik vízszükségletüket, nem sokkal jobb a helyzel az országos falusi átlagnál, hiszen a kifogás alá eső vízadóberendezések 64%-ot tesznek ki szemben a 70%-os országos átlaggal. Ha most keressük az okát annak, hogy mi okozza a vízvezetékkel nem bíró községek üdülői vízellátottságának elmaradását, arra a szomorú megállapításra kell jutnunk, hogy a kutak roszszul megépített volta és elhanyagolt környezetük mellett legtöbb helyen a szakszerűtlenség és gondatlanság okozza a legnagyobb hibákat. Számos olyan üdülőhelyet találtunk házi vízvezetékkel felszerelve, melyek aknás vagy tárolómedencés kutakból nyerik vizüket, azonban a kutak közvetlen közelében 5—6 m távolságra a szennyvízgyii jtőmedence van elhelyezve, mely szennveződési lehetőségeivel az ivóvízkút aknáját állandóan veszélyezteti. Az elmondottakból tehát kiviláglik, hogy a Balaton környékének ivóvízellátása még alapos továbbfejlesztésre szorul, amire mint egészségügyi szempontból egyik igen fontos tényezőre, igen nagy súlv helyezendő. Nézzük ezekután azokat a lehetőségeket, és módozatokat, amellyel a balatoni üdülőhelyeik ivóvízellátása fejleszthető. A korszerű ivóvízellátás legtökéletesebb és leghigiénikusabb módja a vízvezeték. Ma már csak az tekinthető elsőrendű fürdőhelynek, ahol az üdülőikben, lakóházakban, vezeteti ivásra alakalmas víz szolgálja a nyaralók és üdülők kényelmét. A vízvezetékek építéséhez szükséges és a víz nyerésére szolgáló megfelelő hidrológiai adottságdk sehol az ország területén kedvezőbb mértékben, mint a Balaton mellett nincsenek meg és éppen ezért elsősorban a Balaton mentén az ivóvízellátás továbbfejlesztését vízvezetékek építésével tartom lehetségesnek és szükségesnek megvalósítani. A vízvezetékek táplálására szolgáló nagyobb mennyiségű víz nyerésére a Balaton mentén négy lehetőséget tartok alkalmasnak, mely vízszerzési lehetőségek felhasználására már itt a Balaton partján meg is van a példa.