Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Leél-Össy Sándor: Az ürömi víznyelő barlang

Hidrológiai Közlöny 32. évi . 1952. 3- 4. sz. 127 tiESTERSESES •"NÍÍ-MÍSJ I. V/ZNVCLC rttilr-szor/tÓ CSCRPKÍ FÜLKE r&FOLVOsÓ nksvterem xurvaszoRm KUTVOSZORITÚ RLJR sem szolgált sem állati, sem emberi lakóhelyül. Tehát hiányoznak a legfontosabb barlangi kormeghatározó adatok: az ősrégészeti és paleontológiái leletek. A barlangunkban talált fossziliákat a víz sodorta be, tehát azoknak a barlang csak másodlagos települési helyük, és így csak korlátozottan és óvatosan használhatók fel kormeghatározásra. Ha a csontok valóban pleisztocén korúak (1. előbb!), akkor sem igazolják biztosan, hogy a víznyelő a pleisztocénban már működött, hiszen lehetséges, hogy a pleisztocén csontok csak a holocénban kerültek be a barlangba. így a kormeghatározásnál is csak a geomorfológiai adatokra: a barlang jelenlegi formakincsére támaszkodhatunk. A barlangunk hasadékjellegét preformáló törésekről csak annyi bizonyos, hogy általában idősebbek, mint a tulajdonképpeni barlangképződést előidéző karsztos korrózió és erózió- De hogy a kéregmozgások mikor játszódtak le, azt nem tudjuk. (Legfeljebb annyit tudunk, hogy a törések az eocén után következtek he, mert még a legfelső-eocénkori bryzoás-márgarétegek is sok helyen össze vannak törve.) A környező hegyrögök (Rókahegy, Péterhegy, Kevély-csoport) juvenilis formakincséről, meredek töréses lejtőiről arra következtethetünk, hogy a törések igen fiatalkorúak: harmadkor-végi és — részben — pleisztocén kéregmozgások hozták őket létre. De valószínűleg voltak még a barlang kialakulása után is, az új-pleisztocénban és az óholocénbali is kisebb utólagos mozgások, és ezek idézhették elő a barlangi mennyezet helyenkénti nagyarányú 'beszakadását. (Pl. a „Kába-kő" a Nagyteremben.) Legfontosabb korjelző adatok maguk a különböző szintű folyosók barlangunkban. Ezek — nem számítva ide a helyi eltömődések által létrehozott kisebbarányú barlangi szinteket — barlangi terraszoknak tekinthetők; és úgy jöttek létre, hogy az erózióbázis: a Duna fokozatos bevágódásával (oka: a pleisztocénkori többszörös klímaváltozás) együtt a karsztvízszint is fokozatosan süllyedt, és a víznyelőnk alatti barlangban egyre újabb szintek alakultak ki, melyeken lépcsőzetesen szállt alá az elnyelt víz. — Ma 3 vagy 4 terraszszint jelölhető ki barlangunkban: I. Főfolyosó; II. Pokol, Alvilág és Kutyaszorító alja (nem biztos, hogy a II. szint valódi terrasz, lehetséges, hogy csak eltömődés!); III. Rövid folyosó és Névtelen-lölyosó; IV. Magas-folyosó, Óriás-terem és Szabó J, terme. A barlangi terraszokat azonban nem lehet egyszerűen azonosítani a Duna pleisztocén folyami terraszaival, mert a barlangi terraszképződés sokkal lassúbb folyamat. A terraszok nagy száma valószínűvé teszi, hogy barlangunk kialakulása már az ópleisztocénban megkezdődött, és azóta is folyik. Barlangunk idős voltát bizonyítja még az is, hogy — bár kialakulása óta állandóan aktív és fejlődő jellegű barlang, mégis — nagyarányú már benne a pusztulás is. (Eltömődés és cseppkövesedés.) Hidrológiai vizsgálatok Az Ürömi-víznyelő barlang — mint a Budapest körüli hegyvidék egyetlen jelentősebb víznyelője — nagyon fontos a karszthidrológiai kutatások szempontjából. Sajnos, a barlang aljának eltömődése meggátolta az állandó karsztvízszintig való lehatolást, és ezzel megakadályozta, hogy a barlang karszthidrológiai problémáit megoldjam. Emellett az idő rövidsége is akadályozott, hiszen az ürömi barlangkutatásaim alig pár hónapra nyúlnak vissza, viszont a karszthidrológiában csak többéves gondos megfigyelésekkel lehet megbízható eredményeket elérni. •—Bár így a karszthidrológia terén többnyire olyan feltevésekre voltam utalva, amelyek egyelőre még Mesterségesen feltirt risitk 5. ábra. Hosszmetszet a felső és középső szintről