Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Lesenyei József: A Sajó szenyezettsége

Hidrológiai Közlöny 32. év/'. 1952. 3—4. sz. 113 A miskolci szennyvízzel és Szinvával terhelt Sajó víz összetételét mutatja a VIII. mintavételi helyen merített minták elemzése. Természetesen a sa.jóecsegi eredményekkel szemben itt nagyobb szennyezettség tapasztalható, így a hordalékosság 10-ről 36 mg/l-re emelkedett, az átlátszóság csökkent. Az oxigéntartalom 4.99-ről lecsökkent 3.54 mg/l-re, a B. O. I.

B-értéke közel azonos maradt. A fenoltartalom 16,1-ről 14,2 mg/l-re csökkent, bár a Szinva patak újabb fenohnennyiséget szállított. Nyilvánvaló ezek szerint, hogy a sajóecseg—• miskolci Sajó szakaszon a fenoltartalom nagyobb mértékű oxidációja következett be. Igen lényeges az ammónium növekedése itt, de ez természetes, mert úgy a miskolci szennyvíz, mint a Szinva tekintélyes mennyiséggel terhelte a Sajót. A vastartalom már alacsony értéket mutat. Ha végül összefoglaljuk a kb. 20 km távolságban fekvő IX.-ik utolsó mintavételi helyünkön vett elemzési adatait, úgy részben az önemésztés, részben a Hernád folyó vize által fellépő hígitás megmagyarázza a víz minőségének javulását. A hordalékosság 27 mg/l, az átlátszóság 100 mm, az oxigéntartalom 7,22, B. O. 1.-,-értok 78,3, KMnOi-fogyasztás 43,5 mg/l ammónia nulla, ezek az értékek részben (a BOI

5 és KMn0

4-fogy. leszámításával) megfelelnek a budapesti Dunaszakasz vize összetételének. A Sajó fenoltartalma 4,06 mg/l, vastartalma 0,38 mg/l, szulfitlúg nyomai csak néha mutathatók ki. A végzett elemzési adatok átlagértékeit a 2. ábrán tüntettük fel. Egyértelműen látszik, hogy a Sajó a határon való átlépéstől, illetőleg Sajónémetitől kezdve általában javul ós a Hernáddal való egyesülés után már megközelíti a természetes vízfolyás kritériumát. összefoglalóan felsoroljuk a Sajó-szennyezések forrásait: 1. A Cseh-Szlovák határon túl eső Özörényi szulfitcellulóze és vasfeldolgozó gyárak szennyvizei. 2. A Hangony patak által szállított ózdi ipari és háztartási szennyvizek. 3. A Barcikai erőmű szennyvize. 4. A Sajószentpéteri üveggyár szennyvize. 5. Miskolc város szennyvize. 6. A Szinva patak által szállított diósgyőri szennwizek. Ha az egyes szennyezési forrásokat nagyságrendelietileg akarnók osztályozni, úgy feltétlenül a határontúli szennyezések jutnak az első helyre. Utána nagyságrendileg Miskolc város szennyvizeit kellene sorolni, de ezek a szennyvizek háztartási eredetüknél fogva helyi szennyeződést jelentenek, sőt valószínűleg még erősen hozzájárulnak a Sajó öntisztulása fokozásához. A harmadik legfontosabb szenyezési forrás az ipari vizekkel túlterhelt Szinva és Hangony vize, míg a barcikai és sajószentpéteri ipari üzemek által előidézett szennyeződések csekélyebb jelentőségűek. Végül fel kell említenünk a felsorolásból időszakos jellegük miatt szándékosan kihagyott szennyezési forrást, a kenderáztatást is. 3 A 2. ábrán a fenoltartalom változásait bemutató görbe jellegzetessége az, hogy Miskolcnál egy töréspontot mutat fel, bár a Szinva révén újabb fenoltömegekkel szennyeződik. Ennek magyarázata (a Hernád vize által előidézett hígítást figyelmen kívül hagyva) abban keresendő, hogy a nehezen lebontható fenol oxidációjában legfontosabb szerepet játszó baktériumok elszaporodására főleg csak a miskolci szennyvíz beömlése után nyílt lehetőség. Ezen feltevésünk a végzett elemzésekkel teljesen nem igazolható, a mintavételi helyek szaporítása lenne ennek igazolására szükséges. n. w MINTAVÉTELI HELYEK MINTAVÉTELI HELYEK ozoo j> j ÁTLATiZÖÍAG 100 UOBDAIÍK MIHTAVÍTEll HELYEK o~.ob=i=I «E, 1Ui \ —' — — — — 1 ' mu^t OXIGÉN-roGYAlZTÁI t4 Íioi. MIMTAVÉTEU HELYIK U —1 r

f MINTAVÉTELI HELYEK M ábra A legnagyobb mértékű szennyeződést a Sajó a határon túl szenvedi. Ma a népi demokráciák között fennálló baráti jóviszony lehetővé tette ennek a régen húzódó zavarnak a teljes kiküszöbölését, a Sajó vizének az özörényi szulfitcellulóze-gyár okozta elszennyeződése máris mintegy 40%-kal csőikként és a jövő év folyamán további erős csökkenés várható. A fenol! okozta csehszlovák határon túli szennyeződés mértéke is remélhetőleg ugyanilyen eredményesen csökkenthető lesz. Ebben az esetben a határon belüli Hangony és a sajószentpéteri üveggyár okozta szennyeződést már aránylag könnyen meg lehet szüntetni. A jelenleg épülő és még építendő ipartelepek szennyvizeinek megfellelő, tervszerű kezelése akkor lehetővé fogja tenni, hogy a növekvő használati igény, továbbá a növekvő szennyvíztisztítás mellett is a Sajó folyó talán nem lesz hazánk legszennyezettebb vízfolyása.