Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Sebestyén Olga: Egy balatoni élőlénytársulás ökológiai kiértékeléséről

Hidrológiai Közlöny 32. év/'. 1952. 3—4. sz. 105 18. Meuche, A. 1939: Die Fauna im Algenbewuchs etc. Arch. Hydrobiol. 34, 349—520. 19. Oltmanns, Fr. 1922—1923: Morphologie u. Biologie der Algen. 2. Aufl. 1—3. 1—459, 1—439, 1—558. G. .Fischer, Jena. 20. Oppenheimer, C. & l'incussen, L. 1925, 1930. Tabu!ae Biologicae. 2, 6. W. Junk, Ben n. 21. Pascher, A. & J. Schiller 1925: Heterokontae, Phaeophvta, Rhodophvta, Charophyta. In Pascher's Siisswasser-Flora etc. 11, IV. + 250. 22. Plaviljscsikov, N. N. 1925: I. Anabioz u Philodina roseola. Ruusk. Hidrobiol. Zsum. 4, 98—102 (P Schmidt után). 23. Rahm, G. 1924: Vorláufige Mitteilung über die Anabiose der wasserbewohnenden Tardigraden und Rotatorien. Verhand. Internat. Verein. Limnologie. Innsbruck. 177. 24. Scherffel, A. 1934: A Bangia atropurpure

a előfordulása a Balatonban. Magyar Biol. Kut. Munk. 7, 132 —134. 25. P. Schmidt: Anabioz. 1948: 1—376. Moskva. 26. Sebestyén. O. 1943: A parti öv jelentősége a tó életében. Magyar Biol. Kut. Munk. 15, 301—308. 27. Szabó, Z. 1930: A Balaton vizének vegyelemzése. Magyar Biol. Kut. Munk. 3, 488—500. 28. Thienemann, A. 1939: Grundzüge einer allgemeinen Ökologie. Aroli. Hydrobiol. 35, 267—285. 29. Varga, L. 1936: Mohalakó kerekesférgek Kőszeg környékéről, Vasi Szemle, 3, 381—389. 30. Varga, L. 1938: Előzetes jelentés a balatoni nedves homokpart élővilágának (pszamimion) állatairól. Magyar Biol. Kut. Munk. 10, 101—138. 31. Vaiga, L. 1939: Adatok a Balaton kerekesféregfaunájának ismeretéhez. Az „Aszófői nádas öböl" kerekes férgei. Magy. Biol. Kut. Munk. 11, 316—371. 32. Varga. L. 1941: A Balaton-piart Cladophora-szövedékében élő állatok ismeretéhez. Magy. Biol. Kut Munk. 13, 278—299. 33. Varga, L. 1946: A Kis-Balaton nyári kerekesférgei. Magyar Biol. Kut. Munk. 16, 36—103. 34. Waiter. H. 1927: Einführung in die allgemeine Pflanzengeogr'aphie Deutsehlands. XII. + 458. G. Fischer, Jena. 35. Ward, H. B. & G. Ch. Whipple 1918: Fresh-water Biology. VIII. + 1111. J. Wiley & Sons, New-York. 36. Wesenberg Lund, C. 1928—33: Rotatoria. In Kü1-enthai's Hnndbuch de Zoologie 2/1. (4) 8— (4) 120. Waiter de Gruyter & Go, Berlin u. Leipzig. 37. Wesenberg—Lund, C. 1939: Biologie der Süsswassertiere (ford. O. Storch). XI. + 817 J . Springer, Wien. 38. Wo'losynszkn, J. 1935: Bangia 'atropurpurea (Roth) Ví.'ardh in Folen. Arch. d'Hydrobiol, et d'Ichtivologie 9. 139—162. Üdülésre szolgáló vizek minőségi feltételei. (Water quality requirements for recreational uses). Irta: A. H. Stevenson. — Sewage Wors Journal 1949. Jan. 21. k. 1. sz. 110—114. o. Előadta a Pennsylvaniai Szennyvíz és Iparvíz Egyesület 1948. évi értekezletén.) U. D. C. 551.481.113/14 + 551.482.213/14:614 A vízszennyezés ellenőrzésére vonatkozó törvényes kereten belül az egyes államokban igen sokféle szabály és előírás van érvényben. Ezeket^ szerző 1. fürdés, úszás (főképpen egészségügyi), 2. halászat és haltenyésztés, (fizikai, kémiai, biológiai) és 3. csónakázás, partmenti üdülés, (szagokra, uszadékra és a vízi iárművek védőbevonatára káros anyagokra vonatkozói igényei szerint csoportosítja. Fürdés szempontjából főképpen a bakteriológiai minőség fontos, aminek indikátora leginkább a coliform szervezetek sűrűsége.' Az errevonatkozó feltétetek határai 50—2400, legtöbbször 500—1000 között vannak a 100 cm'-ben talált legvalószínűbb számra vonatkozólag, és hol a maximumot, hol a középértéket (nincs megmondva számtani vagy logaritmikus közepet-e) adják meg, vagy olyan határértéket, melyet a talált értékeknek csak bizonyos százaléka haladhat meg. Az amerikai „Fürdőhelyek Közös Bizottsága"' szerint az egves szabad fürdőben talált 240—500 db/100 cm

3 kitűnő és kívánatos érték sűrűbben lakott területeken nem érhető el s ezért az 1000-es indexet még jól elfogadhatónak jelenti ki, feltéve, hogy a vizsgálat szerint nem forog fenn közvetlen emberi eredetű szennyezés lehetősége. Vizsgálataik szerint ennél lényegesen nagyobb indexű vizek is még teljesen ártalmatlanoknak bizonyultak, de nagy súlyt kell fektetni a távolabbi környezetre kiiterjedő vizsgálatra, figyelemmel arra is, hogy a szennyvizek tisztítása megszünteti ugyan a szennyezés látható jeleit, de sokszor igen nagy baktériumtömegek maradnak meg a vízben. \ Michigan-tó környéki 9 laboratórium közös munkája a coliformok mellett az enteroooccus (streptoroccus) csoportok indikátorként való használatának, a fiirdő-öblöknek magával a fürdéssel való terhelhetőségének vizsgálatára és epidemiológiai nyilvántartás megvalósítására terjed kii. Szerző javasolja a coliforni (esetleg enterococcus) koncentrációra, a toxikus algatenvészetekre. a mérges, savas, rossz ízt és szagot adó vocvi anyagokra, az oldott oxigénre (literenként 5 mg fölött legyen), a nem természetes eredetű olajok, kátrányok, zsírok és uszadékok, valamint iszaplerakódás ielenlétére és a zavarosságra (literenként 10—250 mg között, kivéve nagy eső után) vonatkozó vizsgálatot. Halászat szempontjából a különböző előírások a következő értékeket adják: oldott oxigén: havi átlagban 5,5—6,5, napi minimumban 5.0 mg/l, 5 napos biokémiai oxigénigény: havi átlagban 4, napi maximumban 6 mg/l-ig, legvalószínűbb coliform-szám 'csak kagylótenyésztésnél): 100 cm'-ben 70-iig, iszaplerakódás: legfeljebb helyenként, elszigetelten, pH érték: 5—9.5 között, mérgek, olai. szabad savak, nem természetes eredetű uiszadék: semmi, ízt adó szennye'és hiánya alkalom szerint. A haltápanyagokra vonatkozólag az előírások nem tartalmaznak adatokat. Űgylátszik feltételezik, hogy a fenti feltételeknek megfelelő vizekben a szokásos tápanyagok lis megfelelő mennyiségben és minőségben lesznek jelen. Kizárólag csónakázásra és partmenti üdülésire szolgáló vizekre vonatkozó kisszámú előírás szerint oldott oxigén: havii átl. 4. napi legkisebb átlag 3, abszolút minimum 2 mg/l, 5 napos B. O. I.: havi átlag 3, napi max. 5 mg/l, pH érték: 6—8,5 között, egyéb feltételek: mérges anyag, olai. kátrány, szabad sav: semmi, nem természetes eredetű uszadék és szemét: semmi, iszaplerakódás: kevés, ha el nem hárítható, szagterjesztés: semmi. Fináhi Lajos