Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Sebestyén Olga: Egy balatoni élőlénytársulás ökológiai kiértékeléséről

Hidrológiai közlöny 32. évf. 1952. 3- 4. sz. 103 Woloszijnska végzett lxiliató vizsgálatokat. Szaporodása (elterjedése) gaméták egyesüléséből keletkezett ú. n. karposprákkal, valamint monospoiákkal tört'nik. Utóbbiak korlátolt ideig amoebaszerűen mozognak. Eurvthermikus, euryhalin szervezet, melynek O2 igénye magas. A Bangia atropurpurea a Balatonban Tavunkból! 1930 óta ismerjük. Balatoni előfordulása azért is érdekes, mert álló belvízből azelőtt — úgylátszik — nem volt feljegyezve. (24 : 134j) * A Balaton partján időnként dús Bangia-bevonat fejlődik, mely hetekig, hideg időben hónapokig fennállhat. Kedvezőtlen körülmények között (tartós szélcsend) beszárad, időnként szinte nyoma vész.** A fonalak legfentebb 3—4 cm hosszúak (Paschernél a fonalak hossza 15 cm-ig, p. 159). * A Balaton vidékén vízimalom kerekéről is gyűjtöttem (örvényes, Király-malom, 1949. aug. 26), ahol más moszatokkal együtt alkotott bevonatot. A szövedékben Philodina nem volt, egy Caílidina sp. fordult elő nagy számban. ** A part védelmére emelt kőrakást régebben évente helyrehozták: a lecsúszott köveket visszaemelték, új köveket hordtak. Oj felület benépesedéséhez nyi'.ván hoszszabb idő szükséges. A megfigyeléseik csupán szabadszemmel észrevehető ú. n. makroszkopikus-tenyészetre vonatkoznak. Szélességük különböző. (Fiatal fonal 11.5—15// ; 1 sejtsoros, idősebb 17—37.5 fi ; kétsoros 50 fi; többsoros 50—80 ju). A dús Bangia-bevonat sötét vöröses-barna, mely szín napsütésben felélénkül. Különösen feltűnő ilyenkor a Bangia-gyep, ha szomszédságában zöld fonalasmoszatok tenyésznek. (2. A ábra) Kenesén narancs-vörös árnyalatot jegyeztem fel, mely éppen felelevenedő tenyészetre vall. A siófoki móló-csúcs fehér jnészbevonatos kövein — nyilván kedvező megvilágításban —• vérvörösként hatott A jégbefagyott fonalak legtöbbje élénk lila vagy rózsaszín és 1937—38 telén a kanyargós fonalak hosszú szakaszon erőteljes rózsaszínűre színezték a partmenti átlátszó jeget. Néha a befagyott fonalak színe nem változik meg. A beszáradt tenyészet mibenléte is felismerhető, mert színe, struktúrája jellemző, eltér az időnként ugyancsak szárazrakerülő Cladop/iora-bevonattól : ó-aranyra emlékeztető okkersárga, ritkábban violaszínű, selyemfényű. A fia/ir/ía-tenyészet alsó és felső határa jóval határozottabb, mint a Cladophora-gyepé. Ez akkor tűnik különösen szembe, ha partközeiben, csónakról figyeljük a kövek bevonatát. Kb. másfél évtizeden át tett megfigyelések alapján azt lehetett megállapítani, hogy a dús1. ábra