Hidrológiai Közlöny 1951 (31. évfolyam)

BENDEFY LÁSZLÓ: Kéregszerkezet és hidrográfia

A Tisza Zsurk és Vásárosnamé .y közötti szakaszát, illetőleg a Szamos szabályozás előtti ősi mederviszonyait vizsgálva feltűnik, mennyire más az említett folyók mederalakulása — kanyarok tekintetében — a Krasznáéhoz viszonyíts a. A Krasznának alig van éles kanyarulata, s mintegy kijelölt egyenes mentén folyik. Valóban így is van. Egy éles törés, vagy keskeny törésnyaláb mentén (fúrások és geofizikai részletfelvételek hiján ma még bizonytalan szerkezeti körülmények között) a mélyben igen tekintélyes ugrómagasságú vető a határ a Nyírség és az Ecsedi láp viszonylagos süllyedéke között. A valódi süllyedékek szerkezeti árkok, egymással párhuzamos, karélyosan letört lépcsők formájában követik egymást. A legbelső mindjárt a Tisza mellé simul, Tiszacsermelytől (esetleg már Karádtól) Csapon és Nábrádon át Szatmárnémetiig; (talán még tovább is) (12. ábra). Ezt a szerkezeti árkot egyedül a Tisza vágja át Tivadar—Kisar, illetőleg Vásárosnamény között. Ezt az teszi lehetővé, hogy Kisartól Ny-ra (és Gulácstól D-re) egy hármas törésrendszer keresztezése alakult ki. Itten minden egyes kanyar inflexiós pontja az előzőt meghaladó intenzitással süllyed (13. ábra). c Gulács 13. ábra. A Tisza folyását irányító hármas törésrendszer Kisar közelében kettős ék alakú kanyart alakított ki. i A következő lezökkent lépcsőhöz a Túr igazította medrét. Ezt a süllyedéket a Tisza folyó Tiszakóród és Kisar. között vágja át. A folyónak ez .a szakasza tulajdonképpen a Borsava szerkezeti rendszerébe illik bele'. Annak egyenes folytatása. Ezek után a Tisza-menti süllyedékek legmélyebbikéhez érkeztünk el. Tarpától Csap érintésével a Latorcáig terjed, de már Zemplénagárdnál letörik DNynak és Monyhán; Ricsén. Tiszacsermélyen át Györgytarló felé halad. A régi térképen még egy jól számontartott patak jelezte e süllyedék határát; ma már csak a községi határok vonalzása utal erre. Pedig az első világháború után geológusaink, élükön Böckh Hugóval, és nem is alaptalanul, sok reményt fűztek ehhez az árokhoz, amikor kitűzték a Ricse 1. sz. sókutató fúrást [34], Bebizonyult azonban, hogy ez a Cigánd—Ricse— Tarpai árok mégsem olyan szerencsés helyzetű. Sótelepre vagy sótömzsre a mai napig sem sikerült benne találnunk, noha a Pénzügyminisztérium illetékes osztálya 1946—49 között mindent elkövetett annak érdekében, hogy az aknaszlatinai sótelepek reménybeni folytatását megtalálja [35, 36]. A medence legmélyebb részei azonban már túl vannak a mai államhatáron. A tarpai Nagyhegy andezitje által jelölt szerkezeti törés a határt jelzi, amelyet egyébként nyugat felől a Zempléni szigethegység alkot. A karélyos süllyedékek rendszere a Bodrog és az Okna jelölte határral megszűnik (12. ábra), és helyette a Ronyvától a Topolyon, Ondaván, Laborcon, Oknán át az Ungig, sőt az É—D-i csapású mellékvölgyekben gazdag Ignéci patakon át a Latorcáig egy tisztán E—D-i részben pedig ÉÉK—DDNy-i szerkezeti törésekkel jellemzett medence alakult ki. Ezzel a területtel elméletileg és közvetlen szomszédságával gyakorlatilag is nagyon behatóan foglalkoztunk [37—41], Kiderült, hogy a Tisza Záhony—zsurki nagy kanyarulatát kialakító lépcsős szerkezet EK és E felé még mindig mélyül, azonban úgy, hogy a Borsava és Tisza köze kiemelt rögként gátat alkot, és a Túr és Tisza közének medencealjzata is a Beregszászi medencéhez képest megemelt helyzetű. Ezért a Beregszász — Homonna — Kassai medence, amely 200 métertől kb 3000 méterig terjedő mélységű, a 12. ábrán látható szerkezethez igazodó medencerészekből áll. Ezekben a kisebb-nagyobb medencékben, (amelyek — mai ismereteink szerint — teljességükben szlovák területre esnek) Európának sókban egyik leggazdagabb területe alakult ki. Számokban kifejezhetetlen mennyiségű só halmozódott itt fel. A sótelepekben — minden hiány nélkül — a teljes sorozat megtalálható: a gipsz, anhidrit, kősó, a fedősók, az utóbbiak közül a polihalit régió sói stb. Felépítésükben hasonlók a lengyelországi sótelepekhez, de a sorozatok a lengyelekéinél is tökéletesebbek 142]. A szlovák geológusoknak e sótelepek felkutatásában igen nagy segítségükre volt a felszínen látható szerkezeti felépítés tanulmányozása; és különösen a folyóvölgyek alakulásából kihámozható fiatal tektonika. Minthogy ezék a telepek Kassától Ny—DNy felé is. elnyúlnak, ilyen vonatkozásban is érdemes minél nagyobb figyelmet fordítanunk a felszíni vízhálózattal kapcsolatos szerkezeti viszonyok tüzetes tanulmányozására. • . 17'-