Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - JASKÓ SÁNDOR dr.: A budakeszi mezőgazdasági kísérleti telep vízellátása

épületeinél az 1943. évben már ástak egy 42 m mély kutat. Ez azonban csak a felszínt borító, vékony kavicstakaróból kap napi 2—300 liter vizet, míg alsó része — a munkások állítása szerint. — vizet egyáltalában nem adó, oligocén agyagmárgába és homokköbe mélyül. Az épületektől kb. 600 m-re DK-re, lent a patakvölgyben egy jó- és bővizű gémeskút van már évtizedek óta. Az 1944. évben ettől nem messze egy 10 m mély kutat ástak, melynek vizét szivattyú segítségével csővezetéken juttatták fel a telepre. A vízhozam növelésére tavaly még két próbakút készült, olymódon telepítve, hogy egymástól több mint 50 m távolságban legyenek, a várható vízáramlás irányára megközelítőleg merőleges sort alkotva. A létesített vízmű kútjainak földtani szelvényét a 2. ábra mutatja. Láthatjuk, hogy mind a három kút humuszos feltalajban indulva, 6—7 m vastag negyedkori lerakódásokat harántol: legfelül agyagos lösz. alatta patakhordalék, kavics és homok, majd pleisztocén agyag következett mindegyikben. Az ez alatt lévő oligocén képződmény mind a három kútban más és más volt, aszerint, hogy az agyagból, homokból, homokkőből és márgából álló rétegsor mely tagjait harántoltuk. Az agyagból több foraminiferát sikerült kiiszapolnom, melyeket Majzon László határozott meg, sajnos, azonban mind pontos kormeghatározásra alkalmatlan fajok. E csillámos, fínomszemű homokkövet egyes szerzők felső oligocén, mások pedig közép oligocén korúnak tartják. Az I. és II. kutak készítését megnehezítette a kemény homokkő, melyet többször robbantani kellett. A II. számú kútban ezzel szemben a vetődés mellett meglazult és nedves agyag miatt csak erős biztosítóácsolattal tudtunk haladni. A kutak napi vízhozama 1947 szeptemberében — vagyis erős aszályban — a következő volt: I. kút 1.3 ni

3, II. kút 1.1 m

3 és III. kút 1.3 m

3. Az I. és III. kútban az oligocén vízzáró ÉÉK- 'DDNy. Fíy. 2. ábra.. Oeológiai .szelvény a Budakeszi'Kísérleti Telep kútjairól. Készítette Jaskó Sándor dr az 1947. évben. Geologisckrr fíim durcli die Braunén der Budabcszer bándwintsr.hafitl iclien Versuchsumstmlt. Gezeiolamt von Dr. S. Jankó ín 1947. , i 1. Feltalaj. — Obierfllachen-VerwilxberimnI schicht. Kegyedkor ) 2. Agyagos lösz. Toniger Löm. Qum-tür j 3. Kavics. — Sahvtter. I 4. Hcunok. — SJnwrf. ! 5. Agyag. — Ton. Ífi. Foramsiniiferáa agyag. — Ton. 7. Márga. — Meruel. S. Hámok. — Sund. 9. Homokkő. — Swndstehi. agyag és márga közé települt víztároló homokból és homokkőrepedésekből jött a víz. A II. kútban a víz zöme az oligocén agyagot átjáró vetődés repedéseiből szivárog. A víz hőfoka mindhárom kútban 10" C. A tervezett vízmű kútjainak és a gémeskút vizének általános elemzését Venkovits István készítette el. Ebből látható, hogy mind a négy kút vize más és más összetételű. A gémeskútnak karbonátkeményságe, a 3. kútnak szulfátionja kevéssel több, mint kívánatos volna. Utóbbi voltaképpen igen híg keserűvíznek tekinthető. Igen valószínű azonban, hogy a szulfáttartalom itt azért magasabb, mert ennek a kútnak a vizét a mintavétel. előtt több hét óta nem szivatták ki s így oldatai koncentrálódtak. Az 1948 február hó 19-én vett vízmintáknak általános elemzési adatai: (Venkovits István elemzése.) I. kút II. kút III. kút IV. knt (gémeskút) Lngosság .... 8.51 N° 3.— N° 2.99 N° 14.50 N° Karbonát keménység . . 23.83 .. 8.4U .. 8.37 ., 40.60 .. összes keménység 32.011 .. 18.84 .. 133.59 ., 42.70 .. Szabad széndioxid . . 31.29 "lg/H • 0.88 mg lt 52.86 mg/lt Mészagressziv széndioxid . . Sznlfátion . . . 200—1000 mg/lt közt 200—1000 mg/lt közt 1000 mg/lt fölött •:00—10OO mg/lt közt 10 mg/lt alatt 10 mg/lt alatt 10 mg/lt fölött 10 mg/lt alatt Levegő hőmérséklete mintavételkor .... 2.5 ( ° 2.5 ( ° 2.5 C° 2.5 ( ° Víz hőmérséklete 8.5 ,, 8-0 „ 7.5 „ Valószínűleg az aszály következtében a pleisztocén patakhordolék durva kavicsa egyik kútban sem adott sehol sem vizet, sőt az oligocén rétegekből fakadó víz is csak a pleisztocén kavics alsó 'határáig töltötte fel a kutakat, ott azután oldalt szétszivárgott. Így magyarázható meg az az érdekes körülmény, hogy a kutak közül éppen abban van a felszíntől a a legmélyebben a víz nyugalmi szintje, amelyük a völgy közepén, a legalacsonyabb térszínen fekszik. A kutak ásása közben ós kiszivattyúzásukkor két-három naponként megismételt méréseket végeztem annak ellenőrzésére, hogy a fokozódó vízkivétel miatt nem apasztják-e egymásnak, illetve a közelben lévő gémeskútnak a vizét. Hogy ez nem következett be, talán annak köszönhető, hogy egymáshoz nincsenek tűik özei és különböző rétegekből táplálkoznak. 1943 januárjában és februárjában néhányszor megismételtem a méréseket, de sem a vízhozamban, sem a nyugalmi vízszintben nem tapasztaltam lényeges változást. Ebből úgy látszik, hogy a víz mind az oligocén rétegekből fakad és várakozásom ellenére itt még csapadékos évszakban sem ad vizet a pleisztocén kavicsfeltöltés. Az I. és II. kút vizét villanymotoros szivattyú csővezetéken nyomja fel az épületekhez. A III. sz. kút egyelőre még nincs hozzájuk kapcsolva. Az I. és II. kutak falazása a közelben található dolomitmurvával készült betonidomkövekkel történt. A III.sz. kutat téglával