Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Láng Sándor dr.: Geomorfológiai tanulmányok a Rába-völgyben

A homokos kavics világosbarna, a tiszta kavics egészen világos. Az óholocén perem mintegy 2 m magas. Uraiujfalu K-i végén igen gyenge, elmosódott, 3 m magas pereme van a Szádeczky által leírt újpleisztocénkori Rába-kavicstakarónak. A felszín alatt 1 m-re barnásrozsdás, murvás, apró- és középszemű kvarckavicsot találunk. Minősége különbözik a Kemeneshát pirosasszínű felsőpliocénkorú kavicsleplétől is, de a mai Rába-ártér kavicsanyagához sem hasonlít egészen, mely nagyobbszemű jobban görgetett szürke kvarckavics. Szentivánfa Ny-i szélén is hasonló a kavicsfeltárás. Az uraiujfalu—szentivánfa—vámoscsaládi terraszszerű felület, sima, kiegyenlített és lapos voltánál fogva folytatása Sárvár—Alsópaty és Felsőpaty felé húzódó 3 m-es igen lapos terrasznak. A térszín sehol sem emelkedik 150 m fölé, csak a Hegyfalu—Vámoscsalád közti gerincen, ahol még idősebb térszín roncsait véltük felismerni. Hegyfalutól 2 km-re D-re a kismértékben kiemelkedő Répce- és Rábamenti fennsíkrészlet kavicsait már a Rába rakta le, vagyis nincs köztük gneiszkavics, csak csupa kvarcit. A répceszentgyörgyi II. sz. Répce-terrasz alig kiemelkedő keskeny nyakkal kapcsolódik K felé a 10 m magas hegyfalusi III. sz. terraszszigethez. Ennek magja valószínűleg öregebb pleisztocén, vagy pedig felső levantei korú homok. A sziget K-i végén, a II. sz. terraszon, a vasúti állomással szemben egy újonnan nyitott, 2 m mély homokgödörből — a felszíni 3/

4-es humusztakaró alól — vízicsigás durva homok került elő. Faunája — dr. Rotarides Mihály meghatározása szerint — a következő : Galba truncatula Mül!., Galba truncatula var. longispirata Cless., Anisus spirorbis L., Succinea oblonga Drap., Vertigo cf. parcedentata Sandberger., Columella columella G. Mart., Pupilla muscorum L. és Trichia hispida L. A II. sz. keskenyen kifejlődött terrasz Hegyfalutól Ivánegerszeg felé folytatódik és 2—3 m-ről 4—5 m-re emelkedik ki. Vagyis, két szintre bomlik, az alacsonyabbik marad a II. sz. szint. Ennek kavicsrétege nem látszik jól. Ellenben az idősebbik és magasabbik terrasz kavicsa a falu nyugati végén levő bányában jól látszik (kissé faragatlan, durva, diónagyságú barna és alárendelten fehér Szemekből álló kvarckavics). Jól előbújik É-ra, a Répce völgyére lejtő meredek terraszperemen, különösen a nagygeresdi út bevágásában és a közelében levő kavicsbányában. Itt is jól f,;l van tárva a mállottas, veres-, vagy barnarozsdás igen apró, dió-, mogyorónagyságú kvarckavics, mely a terrasz tetején fedetlenül van. Sok piros kvarcszem is van közötte. Itt egyébként a terrasz É-i végződése dupla : van még alsó, 2 m-es alacsonyabbik szintje is. Meredeken néz az É-ra levő Rápce völgyére, a folyó alámosta. A kavics vastagsága ismeretlen, kora : idősebb Répce-terrasz, illetve lepelkavicstakaró lehet. A kis II. sz. terrasz kb. 2—3 km hosszúságban nyomozható Nagy- és Kisgeresddél szemben, 2 m-es magassággal s jó feltárása nincs. Az idősebb szint Vámoscsalád és B ;led falé tovább folytatódik, majd lealacsonyodik az alluviális térszinhe. Sok helyen pirosszínű limonitos részletek, vagy pedig Mn kiválásos fekete részlegek is vannak néhol benne. Tehát idős, mállott kavics. D felé a Rába lapos II. sz. kavicstakarójára hanyatlik alá, melynek pereme Uraiujfalunái igen szépen látszik. V. A RÁBÁTÓL ÉNY-RA LEVŐ KAVICSTAKARÓK Háromszögalakban húzódnak Körmendtől É felé a Vashegy (415 m), Irottkő és Soproni hegység K-i lábához támaszkodva. Felszínük K, DK, D felé lejtősödik. A kavicsrétegek vastagsága — amennyire a rendelkezésre álló fúrásadatokból kitűnik — nem nagy, sokszor csak 5—10 m-es. Térszínük idősebb és fiatalabb szintre különül. A kétféle térszín között vagy 20—50 m-es ugrómagasságú meredek lejtőjű peremek vannak a hegyvidékről kilépő folyók (Pinka, Sorok, Gyöngyös, Répce, Ikva) jobbpartján. A völgyek másik oldalán többnyire laposabb, menedékesebb a lejtő és az idős, rozsdásszínű mállottas kavicsanyagot kisebb viszonylagos magasságban levő fiatalabb kavicsréteg váltja fel. A legfiatalabb üledék a jelenkori ártereken található. * * * A kavicstakarók és törmelékkúpok fiatalabb szintje Körmendtől É felé Szombathely és Sárvár felé húzódik háromszög alakban. Ez úgyszólván tagolatlan térszin, csak néhány gyengén bevágódott völgy taglalja. (Sorok, Gyöngyös.) Egyházasrádóc Ny-i szélén magasra emelkedik ki a kavicsplató (idősebb, mállottas, dió-félökölnyi, kevéssé koptatott kvarckavics). Anyaga nem a Rábából származik, hanem Ny felől jövet kisebb patakok rakták le, töltögetve a széles kisalföldi öblözetet. E kavicsnak jó feltárása van az egyházasrádóci állomás É-i kijáratánál. Az igen vastag kavics 30 m magasra kiemelt platója sima, egyenletes felszínű, 1—2 m-es felületi glaciális vályogtakaróval. Kisrádóctól ÉK-re kb. 1 km-re a 20 m magas régi kavicstakaró peremébe mélyített kavicsbányában álrétegeződésű murva, finomabb kavics és durva kavicsrétegek vannak feltárva 3—4 m vastagságban. A kavicstakaró anyaga rozsdás alapanyagú, mállottas kvarckavics. A szemek nem nagyon koptatottak, rövidebb távú, 30—40 km-ről valók. Néhol kék agyaggumók vagy kisebb, pár dm-es átmérőjű lencsék vannak benne. A felbillent takaróperem elég meredek, 10—15 fokos lejtőszegű. Az éles törmelékkúpperem Egyházasrádóctól e kavicsbánya környékén (Gézamajor) át Kisunyomig húzódik, ahol a jáki völgy nyílik. Ezen a tájon csatlakozik hozzá a Szombathely felől jövő Perintvölgyi perem is, mely a jáki völgytől É-ra szintén meredek lejtővel esik alá a fiatal törmelékkúpokra. Ják község temploma, a híres árpádkori románstílű templom szintén egy jobban felvetődött lepelkavicsperem szélére épült. A községtől Ny-ra levő kavicsbánya jól feltárja ezeket a rétegeket. A felszí ii vékony humusz és 3/

4 m-es vályogtakaró alatt 3—4 m vastag vasköves (ortsteines) álrétegzésű 470-