Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
11-12. szám - Értekezések - Jászfalusi Lajos dr.: Pisztrángos és pontyos természetes vizeink benépesítése
van, nyilvánvaló, hogy oxigéntartalma, pH-ja és lúgossága sem mutathat különösebb eltérést. Baj akkor keletkezik, ha az élővízfolyásba szennyvíz keiül, mely lényegesen megváltoztatja a folyóvíz vegyi és biológiai összetételét. 3. Hidrogeológiai tényezők. Általában a pontyos folyóvizek csak alluviális lerakódáson folynak keresztül és egészen kivételes esetben érintkeznek magával az anyakőzettel. Ezért a fenékszerkezet iszapos-homokos, amelyben jól fejlődnek a Chironomus-lárvák, Oligochaeta-férgek, a kérészlárvák, a vízicsigák és kagylók. Minél állandóbb szerkezetű a fenék, annál gazdagabb állati táplálékban. Behnig (3, 4) szerint az agyagos-iszapos fenékszerkezet a legjobb, azután következik az iszapos vagy tisztán agyagos fenék és legszegényebb a homokos, köves fenék. Az a pontyos folyóvíz, mely köves területen folyik keresztül, tápláléktermőképességének meghatározására a K = (5 (L—l) képlet alkalmazandó. 4. Hidroinechanikai tényezők. Mint említettük, a víz sebessége a hőmérséklettel együtt nagymértékben befolyásolja a szóbanforgó pontyos folyóvíz termelőképességét. A vízsebesség szabályozza a víz hőmérsékletét, oxigéntartalmát, a fenékszerkezet kialakulását, a potamoplankton és a vízi flóra és fauna kifejlődését, valamint a halak szinttájakra való eloszlását. Az alábbi adatok tájékoztatnak a folyóvíz sebességi fokáról. nagyon gyenge 0— 10 cm/sec lassan 10— 20 « elég lassan 20-— 30 « közepesen 30— 50 « elég sebes 50— 70 « gyors 70—100 « nagyon gyors 100—300 « A pisztrángos patak folyása a 2 m/sec vízsebességet is eléri, az alsó szinttájon már csak 1 m/sec, de így is a halaknak nagy ellenállást kell kifejteniök a víz sodró erejével szemben. Éppen ezért a pisztrángok kövek, fatuskók mögé bújnak, partbeöblösödések alá, gátak mellé húzódnak, ahol nyugodtan leshetik az arra vetődő rovarokat. Leglassúbb vízfolyása a pontyos folyóvizeknek van, 0—20 cm/sec, ami viszont egy igen gazdag vízi flóra és fauna, a potamoplankton kifejlődését teszi lehetővé ; 20—40 cm/sec vízsebességnél a paduc és a domolykó érzi jól magát; 40—60 cm/sec-nál a márna és ennél nagyobb sebességnél már csak a pisztráng tud megmaradni. 5. Morfológiai tényezők alatt a meder és part alkatát, a folyó szélességét és mélységét, valamint környezetének leírását értjük. Minél több kanyarja és holtága van egy pontyos folyóvíznek, annál gazdagabb haltáplálékban és több lehetőséget nyújt a halak szaporodására. A kanyarok utáni csendes vízrészekben az ivadékhalak, általában a fehérhalak és az azokat üldöző ragadozóhalak tanyáznak a legszívesebben. A szabályozott folyómeder, éppen ellenkezőleg, egyáltalán nem kedvez a plankton és a parti táplálékállatok kifejlődésére és az ilyen szakasz csak fenékfaunában gazdag. Fenti tényezőket természeti földrajzi tényezők gyűjtőnéven foglaljuk össze. 6. Hidrobiológiái tényezők alatt a parti- és fenékfauna, a plankton mennyiségi és minőségi tanulmányozását értjük. De a víz alá merülű növényzet (Myriophyllum, Cerathophyllum, Po amogeton Chara) tanulmányozása is nagyon fontos, mivel a pontyféle halak a legtöbbször ezekre rakják le ikrájukat. A nád, sás, gyékény másodlagos szerepet játszik és részben károsak, mert kiszívják a talaj tápsóit, de hasznosak is, mivel vízalatti részeiken sok haltáplálék telepedik meg, és meleg nyári napokon itt hűsölnek a halak, itt találnak menedéket üldözőik elől. A vizén úszó növényzet (tavirózsa), békalencse, súlyom), amennyiben nincsenek túlságosan elszaporodva, hasznosnak mondhatók, mivel szabályozzák a napsugárzást. A vizsgálat során nem felejtendő ki a parti növényzet (fák, bokrok) sem, amelyeken tanyázó állatvilág szintén hozzájárul a folyóvíz vagy holtág táplálékmennyiségének növeléséhez. A fönti tényezőket figyelmesen áttanulmányozva meg tudjuk állapítani a szóbanforgó pontyos folyóvíz biológiai jellegét, mely egyúttal útmutatást is ad tápláléktermőképességének a megállapítására. A pontyos folyóvizeket és a pisztrángos folyóvizeket a biológiai jellegük révén 3 csoportra oszthatjuk : gazdag, közepes és szegényhozamú folyókra (16). A gazdag csoportba tartozó pontyos folyóvizek tápláléktermőképessége Vll-től X-ig terjed és évi és kat. holdankénti halsúlyhozama 80—115 kg, a középcsoportba tartozóknak tápláléktermő-képessége IV—VI., halsúlyhozama pedig 46—80 kg, míg a szegény vizek tápláléktermő ereje I—III. és kat. holdankénti hozama 11—46 kg. A pontyos folyóvizeket analogizálva a limnológiai tótípusokkal megkülönböztethetnénk : eutroph — legjobb csoportot, oligotroph közepes és distroph szegény csoportot. Az eutroph csoportba a lassú folyású pontyos folyóvizek tartoznának, amelyek nyáron jól felmelegednek és fenékszerkezetük állandósult és többnyire kultúrterületen folynak keresztül. Állóvízrészeikben egy igen gazdag vízi flóra és fauna, a potamoplankton fejlődik ki. Ezeknek tápláléktermőképessége Légér skálájában a VII—X. helyet foglaják el. A X-es értékű folyóvizek igen ritkák és nagyon egyensúlyozott az a folyószakasz, ha a X-es osztályozást megérdemli. A VIII. és IX. értékek a szabályozatlan folyóvizek részére vannak fenntartva, amelyeknek medre kiszélesedett, sok kanyarja és holtága van, minek következtében planktonban igen gazdag. Ezek jól halászhatók és alkalmas ívóhelyekkel is rendelkeznek. A Vll-es értékbe azok a folyóvizek sorolandók, melyeknek mederfeneke kivájt és partjai szakadozóban van, továbbá parti fenékfaunája és vízi flórája szegényebb és csak helyenként rendelkeznek jó ívóhelyekkel. Közepes, vagy oligotroph csoportba (IV—VI.) azok a folyók sorolandók, amelyeknek folyása mérséklődött, de természetes táplálékban már szegények. Az értékcsoport felső határába a planktonban és vízi növényzetben kissé gazdagabb, részben vagy egészben szabályozott folyóvizek tartoznak, ame463-