Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Jászfalusi Lajos dr.: Pisztrángos és pontyos természetes vizeink benépesítése

a kisebb vízicsigák és kagylók. De a pisztráng táplálékának felsorolásakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szárazföldi eredetű rovarféleségeket sem, mint pl. a szöcskék, sáskák, hangyák, lepkék és bogarak. Tehát valamely pisztrángos folyóvíz tápláléktermőképességének az értéke annál nagyobb, minél több rétségen, kultúrterületen vagy erdőn halad a patak keresztül. De mivel a szárazföldi eredetű táplálék nagymértékben változik, éppen ezért a tápláléktermőképesség meghatározásánál ezt figyelmen kívül hagyjuk és csakis a vízi faunát és flórát vesszük tekintetbe. Azt a pisztrángos patakot, amelynek fenékkövezete a nagy vízsebesség miatt állandó mozgásban van, és így a növényzet és az állatvilág nem tud kellően kifejlődni, természetes, hogy a szegényhozamú folyóvizek csoportjába soroljuk. Amikor a fenékszerkezet már állandósult és a köveket egy ú. n. »életréteg« vonja be, mely algákból és mohából áll, valamint a vízfolyás is annyira lecsendesült, hogy homok-iszaplerakódás keletkezhet, amelyben már felsőbbrendű növényzet is megtelepedhetik, természetes, hogy ezeknek a patakoknak sokkal gazdagabb és változatosabb az élő világa, tehát tápláléktermőereje is nagyobb. A fenékszerkezet beható tanulmányozása tette lehetővé a pisztrángos patakok három csoportba való osztályozását. A) A szegényhozamú vizek fenékszerkezete köves-kavicsos és néhol sziklás és a meder folyton átalakulóban van. Az igen sebes vízfolyás lehetetlenné teszi a vízi növényzet megtelepedését, de az állatok közül is csak bizonyosak vannak jelen, amelyeknek különleges tapadószervei alakultak ki, amelyekkel a kövekhez tapadva helyt tudnak maradni. Ezek közül a kérészlárvák (Ecdyonurus, Rhitrogena, Epeorus), valamint a Simulium, Liponeura és Planaria uralkodnak. Más egyedekben és vízi növényzetben rendkívül szegény. A hegyi patakok felső szakasza tartozik ebbe a csoportba és Légér kiértékelési skálájában az I—IV. számú helyet foglalják el. B) A középhozamú patakok csoportjába a még elég sebesfolyású folyóvizek tartoznak, amelyeknek fenékszerkezete már állandósult és így a vízi növények (mohák, algák) is megtelepedhetnek. Állatvilága gazdagabb és változatosabb. Itt már álkérészlárvákkal (Perla, Leuctra, Nemura), tegzesszitakötőálcákkal (Sericostoma, Rhyacophyla, Hydropsiclie) is találkozunk, míg a mészben gazdag vizekben megjelennek a bolharákok (Gammarus). A patak füves rétségeken is áthalad, így a pisztráng tápláléka a szárazföldi eredetű rovarvilággal is bővül. A sebespisztráng mellett a botos kölönte, fürge csele és a kövi csík is előfordul. E vízcsoportba tartozó pisztrángos patakok tápláléktermőképessége IV., V. és VI. C) A gazdaghozamú pisztrángos folyóvizek sebessége már mérsékelt, szélességük meghaladja a 7 métert és gyakran átfolynak kultúrterületen. A csendesebb részeken az alluviumi lerakódások uralkodnak, amely lehetővé teszi a magasabbrendű vízi növényzet megjelenését. Minthogy hazánkban ilyen típusú pisztrángos folyóvíz nincs, e csoporttal nem foglalkozunk részletesen. A Bakony, a Börzsöny, a Kőszegi és Pilis hegység pisztrángos patakjainak részbeni hidrológiai és hidrobiológiái tanulmányozása, valamint tekintettel az ezekre és a Bükk hegységre vonatkozó irodalmi adatokra is, vált lehetségessé, hogy a pisztrángos patakokra vonatkozólag az alábbi általános termelésbiológiai meghatározó táblázatot állítsam össze. Pisztrángos patakjaink tápláléktermőképességének és ennek ismerete alapján évi és kilométerenkénti pisztránghúshozamának a meghatározására Légér beosztását és képletét veszem alapul. Az élőlények felsorolásakor a táblázatba nemcsak a jellegzetes hazai vízi faunát és flórát tüntettem fel, hanem felsorolom a Kárpát-medence patakjaiban előforduló legjellegzetesebb állat- és növényfajokat is, és mindegyik beosztásnál (I—VI.) megadom az uralkodó állatcsoportot, melyet Légér sem emelt ki (lásd II. táblázatot). A táblázatban közölt képletek bővebb magyarázatára : K = /? . L, ahol K = a kilométerenkénti évi pisztránghústermés, = tápláléktermőképesség és L = a patak szélessége. Pl., ha egy közepeshozamú patak tápláléktermőképessége »V« (5), szélessége 3 m, akkor a patak évi és kilométerenkénti pisztránghústermése (elméleti természetes hozama) K = 5.3 = 15 kg. A szóbanforgó pisztrángos patak tápláléktermőképességének megállapításánál nem kell szigorúan ragaszkodni a táblázatban közölt szélességhez és az annak megfelelő tápláléktermőképességi számhoz, mivel előfordulhat olyan szélességű patak is, mely mészkőhegységben, nyitott völgyben folyik keresztül és mérsékelt vízfolyása révén gazdagabb vízi flórája és faunája van, tehát magasabb osztályozást is érdemel. Például előfordulhat olyan patak, melynek szélessége 2 méter, de a hidrobiológiái vizsgálat során kiderül, hogy rá nem a IV-es skálához tartozó állatok a jellemzőek, hanem az V-ben közöltek, így a pisztrángos patak hozama nem K — 2.4 kg lesz, hanem K = 2 . 5 = 10 kg. Ismerve a szóbanforgó pisztrángos patak elméleti természetes hozamát, Légér N = 20 . /? . L képlete alapján kiszámíthatjuk a kilométerenként kihelyezhető pisztrángivadékok számát. A képletben közölt 20 állandó szám, amelyet hosszú megfigyelések alapján értékelt ki és ez minden egyes esetben alkalmazandó, míg b . L = a szóbanforgó pisztrángos patak pisztránghúshozama. Fenti számokat a képletbe helyezve kitűnik, hogy az illető patakszakaszba kilométerenként 300 db sebespisztrángivadék helyezhető ki. Megjegyzendő, hogy ez a népesítési képlet csak az 5—6 hónapos, vagyis a 4—6 cm-es ivadékokra vonatkozik. Ha fiatalabb ivadékkal (6 hetestől 3 hónaposig) szándékozunk benépesíteni pisztrángos patakunkat, amikor a kallódás nagyobb, természetes, hogy a népesítendő példányok számaránya is nagyobb lesz, vagyis a fenti képlet alapján kapott végeredményt még kettővel vagy néggyel szorozzuk meg. Míg ha 9—12 cm-es pisztrángivadékkal kívánjuk patakunkat benépesíteni, akkor a fenti képlet alapján kapott végeredménynek csak felét vebetjük számításba (6, 9). 460-