Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Hortobágyi Tibor dr.: A Balaton déli partjának coenobiont algái és hazai előfordulásuk

Ez a tanulmány a Balaton déli partján a homokos aljzatú nyiltvizű sestenban 7 coenobiont algát mutat ki. E 7 féle növény a nyiltvíz több mint 400 féle mikroszervezetének csak egészen kis csoportja. Azonban a seston növénytömegének több mint 44%-os átlagát foglalja le havonta. Nagyfontosságúak tehát a haltáplálkozás szempontjából. Szerző tanulmánya a balatoni haltenyésztés számára jelent sok igen értékes új tudományos adatot. U. D. C. 582.26/27 (285.2 Balaton) A Balaton déli partjának coenobiont algái és hazai előfordulásuk*) DR HORTOBÁGYI TIBOR A Balaton déli oldalán levő balatonbogiári homokos aljzatú nyíltvízi seston vizsgálatai során az 1942—43. évben gyűjtött vízmintákból 402-féle mikroszervezetet ismertem fel. Ezek a Cyanophyceae, Flagellatae, Dinoflagellatae, Chlorophyceae, Conjugatae, Heterocontae, Bacillariaceae és Fungi csoportokba tartoztak. A quantitatív vizsgálatok segítségével, valamint a rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján megkíséreltem kielemezni azokat a növényeket, amelyek a balatoni homokos aljzatii nyíltvízi seston biocoenosisának különösen jellemző tagjai. Ezek az ú. n. coenobiont szervezetek jelen esetben quantitatíve is vezető tömegükkel, valamint producens csoporthoz való tartozásuk következtében rendkívül j< lentősek a tó anyagforgalmában és így a haltáplálkozá- ban. Az oligothrop és eutroph tulajdonságokat egyaránt felmutató s Maucha beosztába szerint pannóniai típusú (1931) megnesiumhidrokarbonátos tó részletes ismertetése »Bioeoenoticai tanulmányok a Balaton somogyi nyiltvizén, tekintettel a halak táplálkozására« c. munkámban található. Erre most nem térek ki. Eddigi vizsgálataim eredményeképpen a rendkívül gazdag déli oldal nyíltvízi biocoenosisából csupán 7 szervezetet tudtam mint a Balaton e részére különösen jellemző algát a coenobiont csoportba sorolni. Ezek a következők. 1. Gomphosphaeria Iacustris Chod. Nemcsak a déli oldal, hanem az egész balatoni nyiltvíz leggyakoribb és egyik legjellegzetesebb növénye. Eurytherm, valamennyi hónapban gyűjthető. Januárban a növények 2-6%-át, szeptemberben 23%-át, októberben 28%-át, decemberben 47,5%-át elfoglalva, egyúttal a biotop leggyakoribb tagja is.Májusban — 7,3% —,júniusban—20,1%—, júliusban — 15% —, augusztusban — 8,6% —, a második helyen fekszik. A többi hónapban is számottevő tagja a biocoenosisnak. Quantitatív görbéje két nagyobb elszaporodását mutatja. A nagyobbik kiugrás az őszi hónapokra esik, sőt még a tél elejébe is benyúlik (a gyüjtőévben december enyhe volt). Kisebb elszaporodása nyár elejére, tavasz végére esik. Nemcsak a déli oldalon, hanem a zalai part mentén is a legismertebb alga. Entz—Kottász—Sebestyén munkájában Tihanyban quantitatíve szintén két nagyobb elszaporodást mutat. Az első maximum májusra, a nagyobbik *) A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának 1949 június 2-iki előadó ülésén elhangzott előadás. The coenobiontic algae of the Southern side of Laké Balaton and their occurrence in Hungary. — By Dr. T. Hortobágyi. (English text on p. 478.) októberre jut. A két érték quantitatíve alig tér' el egymástól. Balatonbogláron a maximumok későbbre tolódtak. A somogyi oldalon egész évben gyűjtöttem, Tihanyban azonban januárban sem a fenti szerzők, sem magam nem találtam a nyiltvízben. A Balatonból Istvánffi írta le először (1897 : 18, 62) ^Gomphosphaeria aponina Kützing« névvel. Elsőízben Fonyódon gyűjtötte 1895. VIII. 17-én. Második balatoni adata 30 évre rá származik. Entz szerint (1927 : 326) a Balatonban »főlcg a Gomphosphaeria aponina Kützing« = G. Iacustris Chod. (incl. G. Iacustris var. compacta Lemm.; cf. Hortobágyi, 1943 : 79—80) néha hatalmasan elszaporodik. Utána Scheiffel említi 1930-ban megjelent tanulmányában (col. 751—752) s a növényt tömegesnek, a Balaton planktonja egyik legszembeszökőbb s úgyszólván karakternövényének mondja. Tömegéről pontosabban nem tájékoztat. Istvánffi szerint a Balaton planktonjában a Cyanophyceák közül az Aphanizomenon flos-aquae (L.) Ralfs az uralkodó (1897 : 16). Istvánffi augusztusban gyűjtött, így megállapítása vizsgálataim szerint is helytálló, mert Balatonbogláron is augusztusban nem a Gomphosphaeria Iacustris volt a leggyakoribb szervezet, hanem a 15,4%-os tömegű Aphanizomenon flos-aquae. A Gomphosphaeria augusztusban a második helyre szorult. A Gomphosphaeria Iacustris hazánkból több helyről ismert, azonban sehol sem fordul elő olyan menynyiségben, mint a Balatonban. A Tisza Nagyfa nevű haloványában (holtágában) nem ritka. pH : 8—8,5. December—január kivételével egész évben gyűjthető, azonban több más Cyanophycea jóval nagyobb tömegű a biocoenosisban. Ilyenek pl. a Microcystis flos-aquae (Wittr.) Kirchn., Microcystis aéruginosa Kiitz., Woronichinia Hungarica Hortob., Aphanizomenon flos-aquae var. Klebahnii Elénk. (Hortobágyi, 1939). A Velenceitóban XI—I. kivételével minden hónapban él. »Nagyon gyakori«, azonban balatoni tömegét mégsem éri el. A Velencei-tóban észlelt vízvirágzásban sem vett részt. pH : 7,9—8,7. A tóban Halász éppen akkor nem gyűjtötte, amikor Balatonbogláron a legnagyobb tömegű volt (1940 : 256). Az alföldi szikestavakban eddig még nem lelték meg, helyette Kiss a Gomphosphaeria aponina Kg.-t figyelte meg, de ezt sem jelentősebb tömeggel. A tihanyi Belső-tó planktonjában Szemes VI., VIII., IX.,XI. hónapokban gyűjtötte. Itt gyakori, azonban több kékalga még elterjedtebb nála, mint pl. a Chroococcus turgidus (Kütz.) Nag., Anabaena circinalis (Kütz.) Hansg. (1941. Tab. V.). A Belső-tó pH-ja : 8,4—8,7 (Jaczó—Mann, 1940 : 177.). A Fehér- és a Fekete-Körösben április—májusban él, 444-