Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
1-2. szám - Értekezések - SZIGLIGETI GYULA: Az aszbesztcement esőanyagokra káros kémiai hatású vizek és talajok és az ellenük való védekezés
Fig. 1. álbra. b = 1' 5S~~ f c ah 0i s a szabad, k a kötött, b a pedig a betonra agresszív szénsavat jelenti mg/l-ben kifejezve. Ezek a vizek az általa vizsgált vizek 2.. csoportjába tartoznak. A következő csoportba sorolhatók azok a 20—25 nkf-nál kisebb változó keménységű vizek, amelyeknek szabadszénsavtartalma a 100— 450 mg/l-t meghaladja. Az utolsó csoportba tartoznak azok a 20— 25 nkf-nál nagyobb változó keménységű vizek, amelyek egyidejűleg mészre agresszív szénsavat is tartalmaznak és amelyeknek pH értéke nemcsak 7-nél, hanem az egyensúlyi pH értéknél is alacsonyabb. Ezeknek a vizeknek a betonra agresszív szénsavtartalmát egy grafikus szer kesztéssel számítja ki, amit 1. ábrán szemléltetünk: A szerkesztés szerint a víz szabad szénsavtartalmát jelző pontból a vízszintes tengelyhez 45° alatt húzott egyenesnek a tartozékos szén sav görbéjével való metszéspontjából a vízszintes tengelyre húzott merőleges megadja a megnövekedett kötött szénsavat. A kötött szénsav növekedés kétszerese pedig _a betonra agresszív szénsavat mg/l-ben fejezi ki. A gyakorlat számára szükség van azonban olyan segédletekre, amelyekből a vizek összetételének ismeretében rövid úton meghatározható lenne, hogy betonra agresszív vízzel állunk-e szemben, vagy pedig nem. Erre igen alkalmas a 2. ábrán ismertetett Tülmans-féle táblázat, amely a változó, illetve karbonátkeménység és a kötött széndioxid függvényében a szabad széndioxidtartalmat ábrázolja. Az egyes görbékkel feltüntetett számok oedig a beton oldási sebességének Tillmans szerinti jellemzői. Az ábrából kétségtelenül megállapítható, hogy általában az ú. n. lágy vizek veszélyesek még az esetben is, ha ha szabad szénsavtartalom aránylag alacsony. A keményebb vizek lényegesen nagyobb szabad szénsavtartalmat. tűrnek el anélkül, hogy a betonra agresszívekké válnának. A táblázat hibája, hogy aránylag csak alacsony, 0—80 mg/l szabad szénsavtartalomig, továbbá 23 nkf-ig terjedő vizekre szorítkozik. Az említett keménységi határ a gyakorlati követelményeknek megfelel, annál ás inkább, mert jóval az említett keménységi határon belül a vizek már nem agresszívek, azonban az agresszív vizek esetében lényegesen nagyobb szabad szénsavtartalomra is van számos példa, amelyekre vonatkozólag különösen a közepes 'keménységű vizek esetében az ábra már csak megközelítő szemléltetést nyújt. Ezért célszerű az ábrát a hazai viszonyoknak megfelelően magasabb szénsavtartalmú vizekre is átszerkeszteni. Ami pedig az ábra használatát illeti, mint mondottuk, a görbéken a Tillmansféle oldásjellemzők vannak feltüntetve. Erre vonatkozólag megemlítjük, hogy a beton esetében 0—30-ig terjedő oldásjellemzőkig a szabad szénsavtartalmú vizek betonoldóképessége megengedhető. Ezen felüli, főleg a 30—100 közötti oldásjellemzők közé eső területen az oldás erős és csak megfelelő külső vagy belső imüregnálással ellátott csövek használhatók. A 100 fölötti Tillmans-féle oldásjellemzők esetében az oldóképesség már oly erős, hogy már a 2 nkf mezőbe eső, aránylag lágy vizeknél, igen alacsony szabadszénsavtartalom esetén is, nagyon erős oldóképesség jelentkezik, ezért a csöveket csak egészen különlegesen aszfaltba burkolva, illetve ágyazva lehetne használni. Ilyen esetekben csak oly csőanyagok jöhetnek számításba, amelyek az agresszív vizekkel szemben érzéketlenek. (Aszfaltalapanyagú, porcellán, kőagvagcsövek.) Azbesztcementcsövek tehát csak egész különleges védőéijárások mellett alkalmazhatók. Ami pedig a gyakorlatban előforduló vizeket, illeti, kiemeljük, hogy az agresszív szénsavtartalom jelenléte elsősorban az üzemvizeknél jelentős. Ugyanúgy vizsgálandó azonban a talajvíz is az említett agresszivitás szempontjából. Magas szulfáttartalom — vízvezetékről lévén szó — a szállított üzemvízben, ivóvizekben általában nem, legfeljebb csak ipari vizekben fordulhat elő, u. i. az ivóvizekre vonatkozólag 300 mg/l szulfáttartalom a legfelső megengedett határt képezi. # # * Foglaljuk össze röviden a mondottakat: A víz betonra káros tulajdonságait vizsgálva, a vízanilizisből elsősorban a szulfáttartalom állapítandó meg. mind a szállított, mind a talajvízre vonatkozólag. Kiszámítandó továbbá az említett módon a víz kötött és szabad szénsavtartalmából a pH érték. Amennyiben a pH érték 7 alá esik és mészre agresszív szabad szénsav is van jelen, úgy feltétlenül betonagresszív vízzel állunk szemben. A szulfáttartalmú vizek esetében az előírás portlandcementanyagnál az impregnálás. Impregnálást alkalmazunk az esetben is, ha a víz szabad szénsavat tartalmaz és a hidrogénion koncentrációja az említett pH értéket eléri. A 300 mg-on felüli szulfáttartalom esetében jó eredménnyel használhatók az S 54 szulfátellenálló cementek, még az esetben is, ha a szulfáttartalom 1000 mg/l fölé emelkedik. A kedvező kísérletek ellenére magasabb szulfáttartalomnál óvatosságból célszerű itt is impregnálást előírni. Ügvszintén irnpregnálandók a szulfátellenálló cementből készült beton testek az esetben is, ha betonra 4f)
