Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Frank Miklós dr.: Az ásványvizek katalytikus hatása

a még jelen levő anyag mennyiségétől; egyenlő idők (í) alatt egyenlő mennyiségű anyag bomlik el. Egyenlete : X — k . í, ahol k konstans. Az egyenlet képe egyenes vonal. Mivel a K. H. görbéje exponenciális jellegűnek látszik, tisztázni kívántuk, eleget tesz-e a K. H. a monomolekuláris reakció feltételeinek. Ha valamely reakció során —- mint a mi esetünkben is —• egyetlen anyag molekulái bomlanak el és a pillanatonként elbomló anyag mennyisége bizonyos hányada a mindenkor jelanlevő anyag mennyiségének — akkor eleget tesz Ha az eredeti egyenletből a módosított egyenletet levonjuk : 1 c, = — log t ° a — x 1 , a — m c — — log t ° a — x c, — c = — [log a — log (a — m)] (3) Ci — -y l

0g a egyenletnek. Ct: konstans ; t: idő ; a : kezdetben jelenlevő anyag mennyisége ; x : elbomlott anyag mennyisége. A fenti egyenlet felhasználásával az első táblázat adataiból kiszámítjuk a »Ct« értékeit (II. tábla). Ennek felhasználásával ki tudjuk számítani a különbségeket, amelyeknek az — m — bontástöbblet az egyes napokra megfelel és a monomolekuláris reakciónak megfelelő konstans »c« értékeket. Az egyszerűség céljából legyen log a — log (a — ni) = h tehát (4) c

t — c — (5) Ha t helyébe 1, 2, 3 stb. értékeket helyettesítjük, látjuk, hogy »h« értékei az idővel fordítva arányosak. c = h = h

l c

2 — c = - = K 5 10 1. ábra. Ae I. tábla grafikus ábrázolása. Fig. 1. Graphical representation of table I. (except mean value). Kitűnik, hogy a »Ci« értékei nem állandóak, hanem az első naptól kezdve fokozatosan csökkennek. Úgy látszik, hogy az első napokban több H

20

2 bomlik el, mint amennyinek a monomolekuláris reakció szerint szabad volna elbomlani. Ennek a magyarázatára abból a feltevésből indultam ki, hogy az elbontott többlet értéke napról-napra hozzáadódik a monomolekuláris reakció szerint elbontott értékekhez. Ez lehet az oka, hogy a számított »c« értékei nem konstans jellegűek, hanem eleinte magasabbak, a kísérlet további napjaiban alacsonyabbak. Ezen gondolatmenet szerint minden titrálással nyert adatunk két értékből tevődik össze —• a bontástöbbletből — m — és a monomolekuláris reakció feltételei szerint elbomló értékből. Ebből következik, hogy minden »c« érték is két részből áll: a bontástöbbletből adódó, változó nagyságú, valamint a monomolekuláris reakciónak megfelelő konstans »c« értékből. Ha felvesszük a fentiek alapján, hogy a kezdeti érték nem — a —, hanem — a—m —, az egyenlet a következőképpen módosul : c = ilo

g £=» I

lo

g£ZLZ? (2

) t ° a — m—(x — m) t ° a — x v ' h 2 h c

6 — c = 6 = h

s c

7 — c = — = c

3 c — ^ — h

3 c8 c — g — h 8 h c

4 — c = - = h

4 c

8 — c == = h

9 c

5 — c = - = h

5 c10 C — JQ — ^10 Mivel a rendelkezésünkre álló adatokból a c

l

5 c

2, c

3, . . . értékeket határoztuk meg, h-t is csak c

1

? c

2, c

3-ra vonatkoztatva tudjuk meghatározni. Ennélfogva : ci — c

2 - 2 c

í — c

1 = ~h 2 7 Ci — c

3 = g h c

x — c

8 = - h Ci — = r h 8 , C1 — c9 = Q h C

l — C

5=~h Ci —c

1

0 = —fc c

1 — c

6 = ^h 418-