Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Pávai –Vajna Ferenc dr.: A „Karsztvíz” és a „Karsztvíz-térképek”

többé-kevésbbé át van járva kristályos kalciterekkel, vagyis már a kőzetté való átalakulása után olyan tektonikus változáson ment át, amelyik alaposan összeszakította az eredeti tömöttségét, de ennek következményeként éppen azt követően át is itatta egy olyan mélyből jövő telített oldat, amelyikből a repedéseket kitöltő kristályos kalcit válhatott ki, tehát jóformán sohasem volt folyékony oldatmentes. A kristályos kalcitkiválás kémiája és fizikája egyben megadja az oldat természetrajzát: a mélységi nagynyomású eredetét és hőfokát. Nyilvánvaló, hogy az az oldat, amelyik a most vizsgált üregek ásványcsoportját tudta leadni, megint hasonló származású és fizikai-vegyi összetételű volt, de egy későbbi, sőt több egymást követő tektonikus változás nyomában jutott a felszínig és a példa mutatja, hogy ma is ott van az erózióbázisok talajvíz vízfolyásainak nívója alatt, vagyis nem talajvíz eredetű, mert az mélybeni férőhely híján szükségszerűen felrétegeződve legfennebb lefolyik a talajvízforrások és búvópatakok alakjában. Ebből az a tanulság vonható le, hogy a talajvíz mind származását, mind természetbeni elhelyezkedését illetőleg nemcsak elválasztható, de el is választandó az eddig ú. n. karsztvíztől, vagyis a többé-kevésbbé lehűlt és ásványos oldataitól megszabadult termális oldattól még akkor is, ha az megint majdnem egészben oldatmentessé válva, kémiailag csak apró árnyalatokban különbözik a talajvíztől. (Lásd Venkovits István : Dorogi vízvizsgálatok című tanulmányát. Hidrológiai Közi. 1950. 5—6.) Ez a hőfok és vegyi hasonlóság az eddigi összefogottságnak az oka, de egyben az akadálya annak, hogy ettől a káros víztömegtől védekezni lehessen. A bányászat technikai berendezései bizonyítják, hogy a felszínes helyzetű és különben is viszonylag kevés, felszínről, csapadékvízből származó beszivárgó talajvíz veszélye leküzdhető, tehát a talajvíz vízszintes és függőleges elterjedése először is külön rögzítendő a térképeken a »karsztvíz«-től. Másodszor csak akkor adhat tiszta, illetve tisztább képet, ha »karsztvíz« szintjéről, a vízszintes és függőleges térben való mai elhelyezkedéséről a most vajúdó »karsztvíztérkép« ha az tényleg csak az ilyen formában megismert víztömeg térbeni elhelyezkedéséről ad képet. Vájjon akkor is jelenthet-e ez a »karsztvíztérkép« gyakorlati hasznot? Mi a most már csak morfológiai értelemben annak veendő karsztvíz? Először is minden kőzethézagot az erózióbázisokig többé-kevésbbé megtölt a már részben lehűlt és oldataitól szabadult — ha úgy tetszik — tetszhalott termális víz és ugyancsak nagy részben a kőzetté tömörülésből származó üledékvíz. Mindkettő az egymást kiváltó és követő tektonikus változások és szedimentációk okozata, amiből következik, hogy a hegységképződés vándorlásával lépést tartó szakaszos, illetve folytonos az utánpótlása, amit a mai technikai eszközökkel még ideig-óráig gátolni is bajos, nem hogy végképpen kiküszöbölni. A homokos-agyagos medencék kitöltése folytonosan tömörül, az utánpótlás — a szomszédos fiatalabb medencerészek felül legalább is — emberi mértékkel folytonos, s ha az alámerülő pászták vízmetamorfózisát is szem előtt tartjuk, abból az irányból is. Egyes üregeket, kapillárisán elszűkítő járatokat cement vagy tömedék alkalmazással részben tömíthetünk, de akkor is a »karsztvíz« nagy része máshova szorul ki, sőt ha térszínemelési nyomást adunk neki, a szomszédságban még veszélyesebb lehet. A kapilláris eltömődés hatása ugyanaz, tehát valami újat kell kitalálni. (Le kell kötni azt az üregkitöltő veszélyes vizet!) Ne feledjük el, hogy egy-egy újabb tektonikus változás (geológiai idő!) olyan termális vízmennyiség képződésére vezet és olyan új utakat nyit, vagy csak a régieket eleveníti fel, hogy annak nyomásával szemben, mint a múltban, úgy a jövőben sem lesz akadálya a kőzetek nyomási szilárdsága és emberi mértékkel vett vízhatlansága (pannoniaipontusi édesvízi üledékekben forró, sós, metános víz!). Még szerencse, hogy mai technikai felkészültségünkkel nem gondolhatunk az ú. n. »karsztvíz«-nek a kiszivattyúzására, kiemelésére, mert ha mindenfelé közlekedő járatra is találnánk, akkor is csak megindíthatnánk azt a hidrosztatikus egyensúlyba jutott vízoszlopmozgást, amelyik gejzírszerűen robbantaná ki a közlekedő^dényrendszer inaktivussá vált »karsztvizét« és megint forró aktivus oldattal telítene mindent, még többet. Ezt, mint eddig, ezután is a természet fogja megcsinálni, tehát még a talajvíz adatoktól mentes s termális és üledékvíznívókat mellőző »karsztvíz-térkép« sem jelentheti azt, hogy azzal a karsztvízveszély kérdésének megoldása felé közelednénk. Hosszú évek óta kísérem figyelemmel azt a költséges munkát, amelyet szénbánya-hidrológusaink folytatnak, lokális eredménnyel, de sohasem avatkoztam bele, mert csak úgy érzésbelileg valami tévedést sejtettem. Az újabban felötlött »kasztvíztérképek« végre megmutatták a hibát, amelyik ennek a víznek a származásában gyökerezik. Az első kritikámra kaptam egy korrekciót: a hévizeket és dunántúli meg alföldi artézivíz-nívókat »karsztvíz«-nek egybefoglaló perifériális izohipszái a »karsztvíztérképek«-nek nyomdatechnikai hibából erednek. Az elmondottakból láthattuk, hogy nem ez a hiba, hanem az, hogy az egész genezis erre vonatkozólag fordítva igaz : nem a hévizeink és az üledékvizeink karsztvíz eredetűek, hanem amit »karsztvíz«-nek neveztünk, az termális- és üledékvíz eredetű, ami lényegesen más. Amikor legutóbb Úrkút és Ajka környékének már »jóval tökéletesebb« ilyen térképét mutatták be, nyilvánvaló lett, amint Vadász E. rámutatott —, hogy azon különösen előtérbe kerültek a nyilvánvalóan felszínes talajvíz előjövetelek változó vízszintadatai, tehát az a tényező, amelyik származásilag és térszínileg is egészen más, mint amit eddig »karsztvíz«-nek neveztünk, s azért különböznek Dorog—Tokod környékének »karsztvíz« felszíngörbéi az orografiai térszíngörbéktől, míg amazok majdnem azonos izohipsza lefutást mutattak az orografiaiakkal. Karsztvíztérképileg jobb a dorog—• tokodi. Technikai alkalmazás vonatkozásban — a karsztvízveszély teljes kiküszöbölése szempontjából — egyik sem lehet mértékadó, mert a veszélyes 404-