Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Varga Lajos dr.: A halastavak életközössége és annak változásai a Kaposvári Erdőgazdasági V. tógazdaságaiban

ezeket hátrább szorítják a Cyanoph., melyek jún. végére és júl. elejére erősen fölénybe kerülnek. Vezető fajaik kezdetben a Microcystis, később mellette az Anabaena. Jellegzetesen végig megvannak a Bacill. is. A zooplanktonban a Cladocerák és Rotatoriák egyforma mennyiségben vannak jelen, de jún. l-re a Daphniával vezető Cladocerák túlsúlyba kerülnek, elszaporodnak a Copepodák is és erősen összeszűkítik a fenéki Diurella porcellus-szal vezető Rotatoriákat. De ezek hamarosan előretörnek s Co/ureZZa-fajokkal erősen fölénybe kerülnek. 10 nap lefolyása alatt a Cladocerák megint elszaporodnak, halastó. Kivétel a Szentiván—Gölle-i tó, melyben egy ideig a Bacillariaceák vezettek és a Mesztegnyő—Kakk II. sz. tó, melyben októberben a Flagelláták (Dynobryon) uralkodtak. 3. A zooplankton összetevői szerint : a) végig Rotatoria-jetteg : Marcali—Fájsz IV., Mesztegnyő—Kakk II., III., IV. sz. tavak. Olyan tó, melyben végig a Crustaceák lettek volna többségben, nincsen. b) változó jellegűek, melyekben hol a Crustaceák, hol a Rotatoriák kerültek százalékos többségbe. Ebbe a csoportba tartozik a legtöbb halastó. Busvér T: 57 kh Th •• 140 kgth A1sókakk T: 38 kh Th • 100 kg \h VI. 17. 19' VII. 4. 17 X. 19. 6' VI. 17. 19° Fig. 9—10. ábra. J(.IS. 6° különösen a Chydorus, s visszaszorítják a Rotatoriákat, melyeknek vezető fajai már a különféle Monostylák. A Chydorusok fellobbanásszerű elszaporodása azonban igen rövid ideig tart : elpusztulnak, a Rotatoriák újból visszaszerzik két hét előtti vezetőszerepüket, főként azáltal, hogy a Bdelloideák szaporodnak el, ami csak igen sekélyvizű tócsákban szokott megtörténni. Az ismertetett mesterséges halastavak élővilága (biocönozis) között igen kevés hasonlóság észlelhető. Ennek ellenére meg lehet különböztetni: 1. A fito- és zooplankton aránya szerint : a) végig fitoplankton-jellegű tavakat : Felsősegesd—Bársonymalom, Búsvár-i tó. b) végig zooplankton-többségű tavakat : Szentiván—Gölle, Marcali—Fájsz IV. és Nagybajom— Alsókakk-i tavak. c) változó planktonú tavak : hol a fito-, hol a zooplankton uralkodó bennük. Az előbbi csoportba felsorolt tavakon kívül a többi mind ebbe a csoportba tartozik. 2. A fitoplankton többségben levő csoportjai szerint : a) végig Chlorophyceás tó a Mesztegnyő—Kakk-i IV. sz. tó, a Mesztegnyő—Soponya I. sz. tó. b) végig Cyanophyceás tónak vehető a búsvári tó. c) változó : hol a Chlorophyceák, hol a Cyanophyceák jutnak többségbe. Ide tartozik a legtöbb Összefoglalásként a vizsgálatokból a következő' tanulságokat lehet levonni : 1. Minden tó különálló egység (holocönoid) még akkor is, ha egymásba van lefolyásuk. 2. Termelésbiológiai képességük is más és más még akkor is, ha átfolynak egymásba. 3. Az 50 1 vízből leszűrt élővilág mennyisége nem mondható nagynak. A vizsgált halastavak termelőképessége tehát legfeljebb közepes, vagy ennél gyengébb. 4. A planktontermelő-képességre nagyon jellemző, hogy a tavaszi és késő nyári maximum mellett június végén, július elején szabályszerű minimuma van. Ezt Maucha a koranyári optimális fölötti megvilágítással magyarázza, ami a nagyon sekélyvizű halastavakban erősen érezteti hatását. A halak növekedésében is kimutatható ez a nyárelejei minimum s a planktoncsökkenésnek ezt a jelenségét párhuzamosan követi a halnövekedés százalékos csökkenése is (lásd dr. Erős Pál dolgozatát e számban). 5. Az átlag 7—8 havi tenyészeti idő alatt minden halastó életközösségében nagyfokú dinamizmussal állandó, szinte tragikus változások történnek s úgy látszik, hogy az élővilág csoportjai állandó küzdelemben vannak egymással. Az egyes fajok és csoportok hihetetlen gyorsan, lobbanásszerűen szaporodnak el, hogy rövid idő alatt eltűnjenek. Ezt lehetővé teszi a növényvilág tagjainak hasadással, osztó395-