Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Erős Pál dr.: A halastavak természetes hozamának vizsgálata

A pontyos halastavak természetes hozamának új vizsgálati módszerét ismerteti az aláhbi tanulmány, majd a halak egy tenyészidő alatti fejlődésével foglalkozva megállapítja azoknak nyári fejlődéscsökkenését. A veszteség mérsékelésére gyakorlati útmutatásokat ad. amely a tógazdasági termelés szempontjából jelentős önköltségcsökkentést eredményezhet. U. D. C. 639. 311.043. 13 A halastavak természetes hozamának vizsgálata*) DR ERŐS PAL A természetes vizek és mesterséges halastavak termelőképességének megállapítását tűzte ki céljául a Limnológiai szakosztály az 1950. évtől kezdődő munkatervében. A vizek termelőképességének megállapítása haltenyésztési szempontból kétségtelenül igen nagy fontosságú. A vizek termelőképességén értjük az összes termelők szervesanyagproduktumának bizonyos időre meghatározott mennyiségét. Az így termelt szervesanyag mennyiségnek csak bizonyos, általunk még nem ismert %-a válik a vizekben élő halállomány testének felépítő anyagává. Az így nyert, területegységre vonatkoztatott halhúsgyarapodást nevezzük a víz természetes hozamának. Kétségtelen, hogy a természetes hozam szoros összefüggésben van a víz termelőképességével. Ennek meghatározása rendkívül bonyolult és nehéz feladat, mert a termelőképességet igen sok tényező befolyásolja : fontosabb tényezők a tófenék szerkezete és felépítése, a víz mennyisége, mélysége és főként kémiai összetétele, a víz élővilága, éghajlati tényezők, napsugárzás, a halállomány összetétele stb. A termelőképesség megállapítása a felsorolt tényezők összességének meghatározása által volna legbiztosabb. Ez azonban minden egyes vízre hosszú időn keresztül számos szakkutató kollektív munkájával volna csak elérhető, ami — tekintve, hogy minden víz különálló egység, saját tulajdonságokkal rendelkezik és csaknem teljesen különbözik a többi, még szomszédos vizektől is. Ezért arra kell törekedni, hogy legalább néhány fontos tényező gondos megismerésével törekedjünk a víz természetének és így termelőképességének megismerését megközelíteni. így fontos tényező a vizek által termelt élővilág mennyiségének és minőségének megismerése, lehetőleg az egész tenyészeti időegység folyamán. Meggyőződésem szerint a nagyon nehéz kérdés megoldásához sikeresen hozzávezethet bennünket a tógazdaságok mesterséges halastavainak tudományos vizsgálata. Itt ugyanis pontosan ellenőrizhető és mennyiségtanilag kifejezhető, céltudatos munka folyik. Ismert mennyiségű, minőségű, korú és fejlődőképességű halállomány kerül ki ismert mennyiségű vízbe és ismert területre. A tenyészeti idő végén végrehajtott j lehalászás megint pontos adatokat nyújt a halhozam megállapításán keresztül a tavak termelőképességének bizonyos fokára. A tenyészidő alatti próbahalászatok pedig betekintést nyújtanak a halak időközi fejlődésére. Ha ehhez hozzákapcsoljuk a halastó élővilágának a tenyészeti idő alatt *) AMagyar Hidrológiai Társaság Limnológiai szakosztályán 1950 jun. 19-én elhangzott előadás. Közlemény az Erdészeti Tudományos Intézet tanulmánysorozatából. Feststellung des natürlichen Ertrages der Fischteiehe auf Grund des Ernteertrages 1949. in der Teichwirtschaften der Forstwirtschaftliehen Vnternehmung Kaposvár. — Dr Paul Erős. (Dcutseher text p. 400.). történő rendszeres vizsgálatát, akkor ennek eredményei már valóban közelebb vezethetnek a víz termelőképességének megismeréséhez. Ebből a meggondolásból kiindulva határoztuk el, hogy a prábahalászatok és a lehalászás mennyiségének pontos adatai alapján igyekszünk megmérni a halak fejlődését és ugyanakkor több próba alapján megvizsgáljuk a halastavak nyilt vizeinek meghatározott mennyiségéből (50 liter) finom planktonhálóval leszűrt élővilágát, valamint ennek változásait.

1) A mi munkánk arra terjed ki, hogy a terméseredmények alapján a természetes hozam menynyiségét meghatározzuk és a halak tenyészidő alatti növekedési viszonyait megállapítsuk és ezeket a víz élővilágára nyert adatokkal összehasonlítva, az azokból nyert megállapításokat a gyakorlati tógazdaság területén lehetőség szerint hasznosítsuk. A természetes hozam ilyen, előző tanulmányunkban részletezett módon történt meghatározása pontos alapot nyújt a termelőképesség megállapításához, és a tavainkban való tervszerűbb gazdálkodáshoz. A természetes hozam így meghatározott értéke azonban csak végeredmény, amely a tenyészidő végére vonatkozik. Olyan folyamatnak végeredménye, amelynek a tenyészeti idő alatti szakaszait nem ismerjük. Ennek kiderítése pedig mind tudományos, mind gyakorlati szempontból nagy jelentőségűnek látszik. A folyamat titkainak megismerése céljából 1949 tenyészeti idejében a próbahalászatok számszerű adatait használtuk fel és figyelembe vettük a tó nyilt vizéből nyert életközösségre vonatkozó adatokat is. A próbahalászatok eredményeiből meg lehet állapítani a halaknak tenyészidő alatti fejlődési viszonyait. Abból a célból, hogy az egyes tavak halfejlődési viszonyai összehasonlíthatók legyenek, a %-os számítási módot használtuk olyképpen, hogy a halak végső súlygyarapodását 100%-nak vettük és egy ábrán a fejlődés adatait integrálgörbeszerűen felrajzoltuk, míg egy másik ábrán a különböző hónapokban megállapított fejlődési %-ot tüntettük fel. Ugyanilyen módon jártunk el az időközökben nyújtott haltakarmány mennyiségével és dr Varga Lajos idézett dolgozatából vett biocönotikai adatokkal főképpen a szeszton mennyiségének %-os változását és a szesztonban talált fitoplanton %-os mennyiségét dletően. Figyelembe vettük a kihelyezett halak életkorát és kihelyezési súlyát és mint fontos fizikai tényezőt, a víz hőmérsékletét is. Az 1. ábra a Balaton vízhőmérsékleti átlag görbéjét tünteti fel. Ugyanezen ábrán hordtuk fel a Balaton vízhőmérsékletének havi átlagaiból nyert, *) Ez utóbbit Dr Varga Lajos (4) : »A halastavak életközössége éB annak változásai 1949 folyamán a kaposvári Erdőgazdasági NY. tógazdaságaiban.« című dolgozatában tárgyalja. 384-