Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
9-10. szám - Értekezések - Lukács Károly dr.: A halászat és a halismeret fejlődése a Szovjetunióban
nagy édesvízi halakból 78%-át, tőkehalakból 10,4%-át, heringfélékből 5,8%-át szolgáltatta. A Szovjetunió halfaunája — Berg és társai tavalyi hivatalos kiadványa szerint 4 1 — kerek 1000 halfajból áll, melyek közül kerek 250 faj halászható. Hazánkban — Entz Géza és Sebestyén Olga összeállítása szerint 4 4 — a halfauna mindössze 76 halfajból áll, de ezekbe bele van számítva a szivárványos ökle, kurta baing, lápi póc, tarka géb, fürge cselle, naphal és még néhány olyan ritka halfaj, amely gazdaságilag számba nem jöhet, vagyis a halászható halak közé nem sorozható. A Szovjetúnió 13 millió q-ás halzsákmányával szemben ugyanakkor Japánban 41 millió q, Koreában 20 millió, Norvégiában 11, az Egyesült Államokban (Alaszka nélkül) és Nagybritánniában majdnem egyformán 9,5, Németországban 4, Kanadában 3,4, Franciaországban 3, Hollandiában 2,8, Ausztriában 0,28 millió q az évi halfogás (Kurszkij id. m. 130. 1.). Magyarország — sajnos — nem szerepel ebben a statisztikában, de — Fischer Fr. könyve szerint 4 5 — 1930-ban az egész ország évi haltermése, a kb. 30.000 q-ás tógazdasági terméssel együtt, 75.000 q-ra volt becsülhető, vagyis a Szovjetúnió akkori halfogásának 2%-át alig haladja meg. A Szovjetúnióban a halászatot az 1928-ban kezdődött sztálini ötéves tervek megindulása óta úgynevezett Rybtrösztök (Rybopromyslennije treszty, vagyis állami egyesített halászati és halipari vállalatok), továbbá Rybokolhozok. és — kisebb természetes vizekben — a mezőgazdasági kolhozok külön Rybolovnája brigádéi, vagyis halfogó brigádjai gyakorolják. A Rybtrösztök és Rybokolhozok váltották fel a korábbi szétszórt kétkézi és részben gépekkel (gőz- és motorhajókkal) dolgozott kisebb-nagyobb halászati vállalkozókat, miután ezek halasvizeit, halászó telepeit és halászszerszámait szocializálták. Ez tette lehetővé nagyobb szabású, fogósabb és gépesített halfogó eszközök, motoros halászhajók stb. bevezetését, a legújabb, tudományosan kidolgozott és ellenőrzött halászati technika alkalmazását, a halászó munka tervszerű megszervezését, különleges műhelyek építését és felszerelését a halászó eszközök, gépek, hajók javítására. A halászbrigádok s azok keretében a kisebb halászcsapatok (sveno) továbbra is eredménnyel használják a kisebb állító-, rekesztő-, hajtó stb. halászszerszámokat, vente-reket, i'cr.sá-kat, vandákat, mordó-kat, turbuk-okat, amelyek a mi vejszéinknek, varsáinknak és turbukhálóinknak felelnek meg. A Rybtrösztök az úgynevezett nagyhalászat vizein (tengereken, nagy tavakon és folyamok alsófolyásain) alakultak, s mindegyik hatalmas gazdaFig. 3. ábra. Űszóhálő heringfogásra. — Driftcr. ságot alkot, mely a haltömegeket nagyszerszámokkal, úgymint fenékvonó zsákhálókkal (trawlokkal), kerítőhálókkal (szeinerekkel), állítóhálókkal vagy uszóhálókkal (drifterekkel, lásd a 3. ábrát) és erszényhálókkal (koselkóvij njevod, lásd a 4. ábrát) fogja különlegesen épített és felszerelt trawler vagy tralsesik, szeiner és drifter nevű motoros és vitorlás hajókkal, a halfogásnak gépesített segédeszközeivel (motoros csörlőkkel, darúkkal stb.). A halfogáson kívül mindegyik Rybtröszt mind a sajátfogású, mind a halászkolhozok- és brigádokfogta, s tőlük átvett halzsákmány feldolgozására szolgáló úgynevezett halgyárral (Rybozávod) is rendelkezik. A tulajdonában levő halszállító gőz- vagy motoros vízijárművekkel szükség esetén vállalkozik a halaknak a fogás helyén meghatározott időben való átvételére s a halgyárakba frissen való leszállítására. A halászok meghatározott árakon adják át fogásukat a Rybtrösztöknek, melyek a halnyersanyagot megfelelően kezelik, feldolgozzák és abból különféle halárukat, tartósított élelmicikkeket készítenek. Azelőtt ugyanis, mikor az egyes halászok vagy halászbokrok (vatágák, ártjelek) maguk tartói-ították a zsákmányukat, ez majdnem kizárólag csak sózás, szárítás és füstölés útján történt és pedig oly módon, olyan berendezéssel, amely a mai egészségügyi és piaci követelményeknek már nem felel meg. A halgyárak a tartósítás igen sok eljárását alkalmazzák s a konzervált árunak számos minőségét a legváltozatosabb formában és csomagolásban állítják elő, amelyek versenyképesek a külföldi árukkal és így külföldi piacokon sokkal jobban értéke: íthetők. E cél csak nagyszabású gépesítés, halhűlő berendezések, gépaggregátumok felállítása által, különlegesen képzett gépészek és konzervmestcrck alkalmazásával vált elérhetővé. Az előállított haláruk készítésében a halászati, ill. élelmezési ipari minisztérium által hosszú tanulmányok és kísérletekzések alapján hatályba léptetett szabványokat (sztándárty) kell szem előtt tartani, ami a megfelelő korszerű gépi berendezések és szakképzettség nélkül dolgozó kis halászcsoportok kézműves (kusztárnyik)-gazdaságában nem volt megvalósítható. Felesleges talán külön hangsúlyozni a nagyüzemi, gyári jellegű halfeldolgozás nagyobb gazdaságosságát a kis- és mellék381-
