Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Lukács Károly dr.: A halászat és a halismeret fejlődése a Szovjetunióban

gálát alá.

1

5 Grimm osztályvezető megbízásából végeztek még értékes kutató és szervező munkát Kuznjecov és Brazsnjikov, a pontyos és pisztrángos haltenyésztés terén pedig Grimm mellett I. N. Arnold

1

6, akinek nevét ma egy haltenyésztési technikai főiskola viseli. Közben az ötvenes évektől kezdve a gőzhajózás és a vasúti szállítás fellendülése, mely a halak és haltermékek nemcsak bel-, hanem külföldi értékesítését is megkönnyítette, a halászatnak is gyorsiramú fejlődését eredményezte. Ezenközben a halászati vállalatokba fektetett tőke is erősen megnőtt. Ugyanakkor a halak és haltermékek gazdasági jelentőségének növekedésével a tudomány munkásainak érdeklődése is fokozott mértékben terelődött a halak és egyéb vízi szervezeteknek, valamint — főleg Grimm osztályvezető

1

7 és főnöke, Vesnjakov államtitkár

1

8 irányítása következtében — a halászat fejlesztése kérdéseinek tanulmányozására. Grimm osztályvezető — akit az orosz Landgráfnak nevezhetnénk

1

9 — még a 80-as években megalapította a Haltenyésztési és Halászati Társaságot (Obscsesztva Rybovodsztva i RybolovsztvaJ, amelynek évtizedekig elnöke volt. Ez a társaság adta ki a Vjesznik Rybopromysljennosztj (Halászati Közlöny) c. értékes folyóiratot, mely jelentős szolgálatokat tett a halászat kérdéseinek szakszerű vizsgálata és népszerűsítése körül s hazai szakcikkeken kívül a külföldi halászat és halipar érdekesebb újításairól is rendszeresen beszámolt. Ez a folyóirat 1887-től kezdve az októberi nagy forradalomig megjelent ; folytatása a kitűnően szerkesztett és a tudomány és termelés szoros kapcsolatát még céltudatosabban szolgáló »Rybnoje Hozjáisztva« (Halgazdaság) lett 1922-től. Jelentős szerepe volt az orosz ichtiológia elmélyítésében és terjesztésében Kessler pétervári zoológus-prof.-nak, Ovszjannikov, Zalenszkij, Osztroumov ichtiológusoknak, Szábánjejevnek,

2

0 továbbá az orosz haltermelő vizek halászatának ismertetői, BaerDanjilevszkij folytatói közül Orzsentz

2

1, Gondatti

2

2, Fáljejev

2

3 és Varpahovszkij

2

i műveinek. Ezek jórésze Jankónak is forrásul szolgált. 1893—95. években a Bahrents-tengeren végzett kutató munkát Grimmék megbízásából Knipovics, a kiváló íchtiológus professzor.

2

5 1894 őszén — amint Szuvorov leírja

2" — szörnyű vihar száguldott végig a Fehér-tengeren és kb. 25 halászhajót pusztított el, melyek közül néhány Knipovics vezénylete alá tartozott. Ez a katasztrófa a közfigyelmet az északi tengeri halászat szükségleteire irányította. A Grimm-vezette halászati társaság buzgólkodására, a tengeri halkereskedelem anyagi segítségével, bizottság alakult az északi halászság megsegítésére, munkájának korszerűsítésére. Először is egy speciális kutatóhajót, az »Andrej Pjervozvánnij«-t szerelték fel, amely mintául szolgált a későbbi norvég, dán s más tengerparti országokban készült halászati kutatóhajók építésére és felszerelésére. Knipovics vizsgálatai világot vetettek az északi tengerek és a Kászpi- és Azóvi-tengerek ökológiai, hidrológiai és halászati viszonyaira s az utóbbiak fejlesztési lehetőségeire.

2

7 O tárta fel a fenékzsák-vontató trawl-halászat számára alkalmas fenékpadokat és az ő javaslatára vezették be a legfogósabb halfogó eszközt, az ottertrawlt (a régi beam- vagy gerendás trawlnál a hálózsák száját egy gerenda, a vidratrawlnál két erős feszítő deszkalap tartja nyitva a víz sodra elleni vontatáskor; 1. ábra). Az orosz tőke azonban ekkor még húzódozott a távoli tengereken ajánlott befektetésektől, ezért a Murman-parti trawlhalászat még sokáig siralmas állapotban maradt, noha az angol halászat már 1905-ben érdemesnek látta, hogy Bahrents-tengeren trawlhalászatot folytasson, amely messze túlszárnyalta az orosz partmenti kétkézi tőkehalfogást. Knipovics ettől fogva hosszú ideig vezetője volt a halászati ügyosztály (a későbbi Glavryba) által szervezett halászati expedícióknak a Kászpi-, Azóvi-, Fekete-tengerekre. Az elsőt ezek közül 1904ben az asztraháni halászbérlők sürgetésére és részben költségére szerelték fel, mert ezek voltak elsősorban érdekelve az utolsó évtizedben leromlott beringhalászatban. Ennek ugyanis az ivásra a Volgába vonuló heringrajok kíméletlen pusztítása, meg a halászbérlők egymásközti ádáz versenye óriási károkat okozott. A Szapozsnikov-család 1796 óta óriási területeket bérelt és birtokolt a Volgatorok környékén, egész hajóraja volt, s halfeldolgozó és halfogó üzemeiben kb. 5000 embert dolgoztatott 70 kerítőhálóval. Évente 10—13 millió kg halat hozott forgalomba. Konkurrense, a Bessubikov-cég a 90-es években arról volt híres, hogy a halárak emelése, ill. magasan tartása érdekében egy igen halbő esztendőben, amikor a halárak erős csökkenésére lehetett számítani, a kifogott halak nagyrészét nem dolgoztatta fel, hanem a zsákmányból óriási mennyiséget (állítólag százezer q-t) elásatott. Sikerült is a halárakat ily módon magasan tartani és a közvélemény követelésére megejtett vizsgálatot eredménytelenné tenni.

2

8 A Knipovics-expedíció eredményekép megállapították a kifogható hering legkisebb méretét, ezenkívül kíméleti időt és tereket. A rablógazdálkodás ellen azonban valóban mintaszerű halvédelmi rendszabályokat a világ legideálisabb halívó helyén, a Volga-deltában — amint mindjárt látni fogjuk — a szovjet-kormány létesített a két világháború között. Knipovics alapvető megállapítása az ichtiológia elmélete és a halászat s haltenyésztés gyakorlata közti szükségszerű és megtermékenyítő kapcsola378-