Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Schréter Zoltán dr.: A Borsod–Heves vármegyei miocén barnakőszén-medencék hidrogeológiai viszonyai

A miocén barnakőszénmedencék a külszínen meglehetősen szárazak. A fő vízfolyása a Sajó, amely az Északnyugati Kárpátokban ered, itt több mellékvize (Rima) van, tehát bővizű. Fő mellékfolyója, a Bodva, szintén elég bővizű. Mindkét folyó a széles völgyben elterülő kavicshordalékát vízzel telíti. Erre alantabb még visszatérek. A Sajónak a medenceterületen betorkolló mellékvizei viszont vízben szegények. Ilyenek a putnoki Szörnyű völgy, A Szuha-völgy, a Hangonyi-, Kazinc-i és Haricavölgyek, stb. Ezek a mellékvölgyek viszonylag kevés vizet hoznak le, különösen a nyári időszakban, amikor alig csörgedezik bennök kevés víz. Csak a Bánpatak kivétel, amelynek vízgyűjtő területe nagyobb s vizének nagyobbrészét a Bükk-hegység mészköveinek karsztvizéből nyeri. Az Egercsehi vidéki szénterületen áthaladó Eger- patak és mellékpatakjai szintén kisebb jelentőségűek. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az Eger-patak vízmennyiségének jórészét a bélapátfalvi és monosbéli karsztvízforrásokból nyeri és így a Bükk-hegység karsztvizét vezeti le részben. A szénmedencék területén nyaranként a nagyobb felhőszakadások nem ritkák. Ilyenkor a patakok torrens jellegű völgyek módjára, tekintélyes vízmennyiségeket hordanak le, de ez a nagy vízmennyiség csak rövid ideig, néhány napig tart, azután megint gyorsan leapad. Miután a szóbanforgó barnakőszénmedencék hidrogeológiájának ismerete a széntelepek bányászatával és a telepek megfúrásával szorosan összefügg, meg kell emlékeznem magukról a barnakőszéntelepekről is, miután ezekhez a széntelepekhez tudjuk viszonyítani az egyes víztartórétegek földtani és térbeli helyzetét. A Borsod és Heves vármegyék barnakőszénmedencéinek keleti részében, a sajóvölgyi medencében öt, a nyugati, az Ózd—Egercsehi vidéki medencerészben három fejtésre érdemes barnakőszéntelepet ismerünk. Az utóbbi medencerészben a két felső széntelep hiányzik. A széntelepeket felülről lefelé I—V. számmal jelöltem. Ezekre a számokra a hidrogeológiai leírásban hivatkozom. Lássuk az előrebocsátottak után a miocén széntelepes rétegcsoport hidrogeológiai viszonyait részletesebben. A sajóvölgyi barnakőszénmedence északi részén, a Sajó baloldalán, a külszín alatt a miocén rétegcsoport rétegei közé helyenként vízben szegény, másutt vízben dús homokrétegek telepszenek. Északon az Ormos-pusztai lejtősaknákban, a IV. telep fejtésekor, az 1920-as években víz nem jelentkezett. Az V., vagy legalsó széntelep mai fejtéseiben (1949) a fedőben kevés víz volt. Kelet felé, az 1314. számú József lejtősaknában a fejtés alatt álló IV. telep fedőjéből kevés víz jön, amely mindig az új vágatokban jelentkezik, míg a régibb vágatokban fokozatosan elapad. Délebbre haladva, a Keleti táróban, amely a IV. telepet fejti, víz nincsen. Rudolf-telepen, az V. telep fejtésénél, az 1920-as években a fekvőből és fedőből kevés víz szivárgott ki, a III. sz. lejtősaknából 1949 őszén percenként 100 liter vizet szivattyúztak ki a IV. telep fejtéséve kapcsolatban. A kurittyáni 1332. számú lejtősaknában, ahol az V. számú barnakőszéntelepet fejtik, víz jóformán nincsen. Az Ormos pusztai lejtősaknától DNy felé eső területen azonban már vízben dús homokréteget találunk a IV. és V. barnakőszéntelepek között. Ezt a Rákosi-lejtősaknában találjuk első ízben és a sajókazai bányamezőig nyomozhatjuk. A Rákosilejtősaknában az V. telep fölött kb. 12 méternyire 20 méter vastagságú fínomszemű homokréteg fekszik, amely részben folyóshomok jellegű. Tovább nyugatabbra, a szőlők alatt, az egykori Waldmannféle lejtősakna lehajtásakor az V. telep fedőjében levő agyag fölött vizet tartalmazó homokot és kavicsréteget harántoltak, amely a lejtősakna lehajtását megnehezítette. Ez a vízben dús réteg kétségkívül folytatása a Rákosi aknabeli homokrétegnek, de itt durvábbszemű. Innét tovább délfelé, a felsőnyárádi 1331. számú bányaüzem I. számú lejtősaknájában, az V. számú barnakőszéntelep fedőjében néhány méternyire vizet tartalmazó homokréteg telepszik, amelynek vize a vetődések révén a vágatokba jut. Megemlítem itt, hogy az 1920-as években, a IV. telep fejtésekor azt tapasztalták, hogy a telep talpából és a vetődések révén a fedőből kevés víz jutott a vágatokba, továbbá a két felső, III. sz. telepecskék fekvőjében is volt vízben dús homokréteg. Az itt észlelt vizek azonban nem voltak nagy mennyiségűek. Délebbre, a sajókazai bányaüzemben a IV. és V. sz. barnakőszéntelep között szintén egy homokréteg fekszik, amely vizet tartalmazott. E réteg homokja a légibb, 1920-as évtizedbeli és azt megelőző évtizedbeli tapasztalatok szerint helyenként folyóshomokká is alakult, amely folyóshomokrészletek azonban csak kisebb kiterjedésű lencséknek bizonyultak. Ha ilyen vízben dús homokrétegre, vagy folyóshomokra jutottak, a vágat hajtását néhány napig, esetleg egy hétig szüneteltették, míg a víz lecsapolódott. A sajókazai egykori György-táróban is azt tapasztalták, hogy az V. telep fölött 10—13 m magasságban levő homokrétegből kevés víz jött a bányába ; csak egyszer, 1927 elején volt itt kisebb folyóshomokbetörés. A Kálmán-lejtősaknából 1949 nyarán 300 1 vizet emeltek percenként. Keletebbre, a szuhakállói bányaüzem területén találjuk meg ugyanezt a vízben dús réteget. A szuhakállói 1336. számú bányaüzemben az V. számú barnakőszéntelep fedőjében Jevő 1.2—2.0 m vastag cardiumos réteg fölött 7—8 m vastag, vízben dús homokréteg következik. Ennek a homokrétegnek a vize az V. telepet feltáró ereszkében is csorog, de ezenkívül a fejtések után a főte beszakadozásával kapcsolatban is elég sok víz jut a bányába. A IV. telep fejtésével kapcsolatban csak jelentéktelen vízmennyiség gyűlik össze, 1949 augusztusában percenként kb. 1150 liter vízmennyiséget szivatytyúztak ki a bányából. A régi Winter-féle bányában (az 1920-as években) azt tapasztalták, hogy a IV. telep fölött 5—11 méternyire kevés vizet tartalmazó homokréteg fekszik. Ennek a rétegnek a vize a vetődések mentén lejött ugyan a vágatokba, de üzemzavart nem okozott. Keletebbre tekintve, a múcsonyi Albert-telep bányamezején már a IV. barnakőszéntelep fedőjében 356