Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
7-8. szám - Értekezések - Fekete Zoltán dr.: A talaj vízgazdálkodási tényezőinek összehasonlító vizsgálata
Homckos vályog Vályog 0.5 0.6 1.3 0.6 10 12 9 3 21 15.7 5.3 1.75 33 64 36 50 47.5 63.8 1.05 1 1.1 2.6 1.2 29 30.6 15 16 10 6 27.2 17 10.2 1.7 35 78 22 39.8 37 59 2.04 1.5 1.6 3.9 1.8 32.5 35 20 19 12 7' 30.4 19.2 11.2 1.6 38 80 20 36.4 33 52.4 2.88 22.2 5.2 2.5 36 39.5 25 21 13 8 31.5 19.5 12 1.5 42 75 25 36 31.7 52 3.75 2 5 2.7 6.5 3.1 40 44.5 30 24 15 9 33.6 21. 12.6 1.4 46 73 27 34.2 29.7 47.6 4.34 3 3.3 7.8 3.6 43 ' 48.5 35 27 17 10 35 22 13 1.3 50 70 30 33 28.6 45.5 4.68 3.5 3.9 9.1 4.2 47 53.5 40 29 17 12 40.6 23.8 16.8 1.4 46 88 12 28.8 24.6 42 5.88 ' 4 4.4 10.4 4.8 51 59 45 31 16 15 43.4 22.4 21 1.4 46 94 6 26.2 23 44.6 6.72 4.5 5 11.6 5.4 54.5 63.5 50 33 15 18 49.5 22.5 27 1.5 42 118 24.2 20.2 44.5 8.1 5 5.5 13 6. 58 68.5 55 35 14 21 52.5 21 31.5 1.5 42 125 23 19 47.6 9 5.5 6.1 14.2 6.6 62 74 60 36 12 24 57.6 19.2 38.4 1.6 38 152 21.2 17.4 52.4 10.56 6 6.6 15.6 7.2 66 79 65 37 11 26 59.2 17.6 41.6 1.6 38 155 21 16.9 56.8 11.52 mutat húmuszszázalékonként. Kotus talajok húmusza más természetű. Itt 10% húmusztartalomig az előbbi átszámítás, e felett húmuszszázalékonként a HVs 4, a VKs 7% körül emelkedik. Tőzeges talajokban 20% humusz felett az emelkedés már ennek is kétszerese. Kotuknál és tőzegeknél igen bizonytalanok e megállapítások, mert nagy a szórás. Ezt a kérdést külön kellene tanulmányozni. Közepes állapotban levő feltalajban a HVs kb. 4, a VKs kb. 5%-kal magasabb. 2% CaC0 3-nként a HVs és VKs kb. 1%-kal csökken. Kilúgozott szikesekben a HVs kb. 7, a VKs kb. 5%-kal emelkedik. Szódás szikesekben a HVs kb. 15, a VKs kb. 8%-kal emelkedik. Ezek az adatok csak tájékoztatók, de kevés adatból vannak leszűrve és ezért nem általánosíthatók. Kecskemét körüli homokokon azt is tapasztalhatjuk, hogy nyáron a H V nem azonos a hervadásponttal, mert HV körüli, sőt alatti begyökerezett rétegekben a rövidgyökerű növények nem íönvnyadnak. Ennek magyarázatát a nappal és éjtszaka közti hőmérsékleti különbség nagyságában láttam. Éjjel az átmelegedett altalaj megszűkült hézagteréből feljövő párás talajlevegő a felső rétegek lehűlt és így kibővült hézagterében a kolloidok felületére kondenzálódik és egy arasz mélységben a hajnali talajnedvesség HV fölé kerül. Ez estére a felszínen keresztül elpárolog. A talaj vízgazdálkodási tényezőinek párhuzamosítása roppant fontos feladat, mert a széleskörűen kiterjedt gyakorlat a kutatóktól legalább megbízható tájékoztató adatokat kíván. Ezért szükség van arra, hogy mindazok, akik a természetes vízkapacitást és egyéb természetes vízgazdálkodási tényezőket hosszú időn keresztül vizsgálták, ehhez hasonlóan közöljék le tapasztalataik eredményét, hogy a jövőben a különböző talajtípusok vízgazdálkodási adatait párhuzamosíthassuk és mind megbízhatóbb átlageredményekkel siessünk a gvakorlat segítségére. ÖSSZEFOGLALÁS A szerző eddigi vizsgálatai alapján párhuzamosította 155 összehasonlító vizsgálatának eredményeit, hogy a gyakorlat számára tájékoztató adatokat szolgáltasson. Táblázatában a Kuron-féle higroszkóposság = hy, a Sifc-féle CaCl. 2 felett mért higroszkóposság = = hy x, a Mitscherlich-féle higroszkóposság = Hy, a légszáraz talaj nedvessége súlyszázalékban = Lgsza, térfogatszázalékban =Lgsztf, az Arany-féle kötöttségi szám légszáraz talajra = Ka, a 105 C°-on szárított talaj kötöttségi száma, ill. szétfolyási határának eléréséhez szükséges vízmenynyiség súlyszázaléka = Kasz, az agyagszázalék = a%,'»a természetes vízkapacitás VKs, a növények által hasznosítható diszponibilis víz = D V&, a hervadáspontnak megfelelő holtvíz = HVs, előbbi három vízmennyiség térfogatszázaléka = tf index, a megfelelő kötöttségnél az altalajban található térfogatsúly = Ts, a hézagtérfogat = P%, vízkapacitásig történő benedvesedésnél a relatív vízszázalék a ítézagtérfogat százalékában kifejezve = RV, a száraz talaj beázása 100 mm vízmennyiség hatására Bsz, légszáraz talaj beázási mélysége BLgsz, holtvíztartalmú talaj beázási mélysége BHV, és az átnedvesedett talajban maradó levegő százaléka a hézagtérfogat százalékában kifejezve = RL értékek vannak párhuzamosítva. A gyakorlát szempontjából még töhb tényezőt kellene talajtípusonként párhuzamosítani. FELHASZNÁLT IRODALOM (1) Fekete Z. : Mezőgazdasági talajtan. Keszthely, 1943. (2) Kállay Kornél es Páter Károly : Az öntözéses gazdálkodás problémái. Szarvas, 1937. (3) Koljaszev és Melnyikova : A talaj differenciális nedvességének elmélete. Pocsvovegyenyije, 1949. (4) Kreybig L. : Mezőgazdasági természeti adottságaink. Bpest. 1946. (5) Mados L. : Alföldi talajaink fajsúlya, térfogatsúlya és hézagtérfogata. Mezőg. Kutatások, 1939. (6) Mados L. : Talaj ismeretek hasznosítása a belvízrendezés terén. Bp., 1941. (7) Sik K. : A talaj higroszköposságának meghatározása CaCt 2. 6H tO felett. Kísérletügyi Közi. XLIII. 1940. (8) Szelényi F. : Az öntözés talajtani problémái. Talajvizsgálat. I. 1., 1939. (9) Várallyai Gy. : A talaj kiszáradása 1947-ben. Agrártudomány. I. 1. 1949. (10) Zunker F. : Das Verhalten des Bodens zum Wasser. Handbuch der Bodenlehre VI. Berlin, 1930. .315
