Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Fekete Zoltán dr.: A talaj vízgazdálkodási tényezőinek összehasonlító vizsgálata

AGROHIDROLÓGIA Szerző kutatásainak igen nagy jelentősége van az agrohidrológia szempontjából. Növénytermesztésünk, a szántóföldi művelés eredményesebbé tétele nem képzelhető el a minden szempontra kiterjedő előzetes tudományos kutatások nélkül. Ez az értekezés is nagyban hozzá fog járulni mezőgazdasági termelésünk színvonalának emeléséhez. U. D. C. 631.432 A talaj vízgazdálkodási tényezőinek összehasonlító vizsgálata*) DR FEKETE ZOLTÁN Nagyméretű öntözési és gépi talajművelési terveink szükségessé teszik ezeknek a műveleteknek tudományos eszközökkel való ellenőrzését és irányítását. Ehhez az szükséges, hogy a vízgazdálkodási tényezők területén végre rendet teremthessünk. Egyszerű eszközökkel és módszerekkel végrehajtott vizsgálataim mindig a természetes viszonyok rögzítésére törekedtek. Ezért összesítésüknek része lehet az előbb említett rendteremtésben. Adataim Kreybig, Mados, Endrédy, Várallyay adataival nem mindig egyeznek meg teljesen. Úgyszintén különbségeket találok Schönfeldnek a talajtani szemináriumon 1947-ben előadott adataival szemben is. Különbségek mutatkoznak saját régibb és újabb módszerrel végzett vizsgálataim között is. Ezért a nagyszámú adatból csak az összehasonlításra alkalmas és a természeti viszonyokat jól visszatükröző adatokat választottam ki átlagolásra. Az eredményeket 155 olyan vizsgálatból átlagoltam, melyek összehasonlításra alkalmasak. Kétségtelen, hogy a térfogatszázalékban megadott értékek sokkal jobban tükrözik a természetes viszonyokat, mint a súlyszázalékban megadottak, mégis alapul a súlyszázalékot kellett vennem, mert ez 2 tőzeges talajon, 2 láptalajon, 32 pszeudoadinamós talajnemhez tartozó talajon, 27 hidrogéntalajon, 70 kálciumtalajon és 22 nátriumtalajon volt megbízhatóan megállapítva.

1) Mindezeknek a talajoknak a térfogatsúlya nincsen megállapítva és ezért a térfogatszázalék megállapításánál minden kötöctségre jellemző átlagos térfogatsúllyal szorzom be a súlyszázalékra kapott adatokat. Ezért minden víz. gazdálkodási tényezőt először súlyszázalékban adok meg, mert így több adat átlagából tudom a párhuzamosító számadatokat megadni. A súlyszázalékok átlagából ezért szépen kikerekített számadatokat tudtam kihozni, míg ez a kevesebb adatra támaszkodó térfogatszázalékokból nem sikerült. Kétségtelen, hogy ugyanolyan kötöttség mellett a hézagtérfogat változásával változik a vízgazdálkodási tényezők súlyszázaléka is, de sokkal kevésbbé változik azoknak térfogatszázaléka. Tehát a jövőben olyan párhuzamosítást kell kidolgozni, mely minden kötöttségi érték mellett több lehetséges térfogat esetén adja meg a vízgazdálkodási tényezőket. Ez jelenleg még nem volt keresztülvihető, mert 155 súlyszázalékos vizsgálattal szemben csak 41 mintán van megbízhatóan a hézagtérfogat, fajsúly és térfogatsúly meghatározva. A fajsúlyadatok átlagolásánál olyan fajsúlyvizsgálataim is álltak *) A Magyar Hidrológiai Társaság 1950 május 10-iki szakülésén elhangzott előadás. T) \ vizsgálatok részletes jegyzőkönyveit a Hidrológiai Társaság előadó ülésén levetítettem. rendelkezésre, mely talajok vízgazdálkodási tényezőinek meghatározása egyébként nem megbízható, de a pontos fajsúlyadatok miatt a fajsúlyátlag kiszámításánál e mintának is szerepük volt. Egyébként meg kell állapítanom, hogy a jelenlegi viszonyok között adott kötöttségű talajok hézagtérfogata egy bizonyos átlagérték körül van az altalajban. A szórás ugyan nagy, de az átlag jól kimutatható. A legnagyobb különbségek a víztartóképességnél mutatkoznak. Itt Mados és Várallyay törekvéseit tartom helyesnek, akik a természetes vízkapacitás meghatározására törekedtek. Öntözési és talajművelési szempontból nem sokat kezdhetünk a más módszerekkel meghatározott VK értékekkel. Ugylátszik azonban, hogy az agyagos oldalon Mados száraz rögös talajokat telített és így azok rögeinek belseje még nem telítődött, mialatt a fölös víz már lecsurgott, mert adatai 2—3%-kal alacsonyabbak. A homokos oldalon túlmagasak az adatok, de ezek használhatóságát Mados is kétségbe vonta. Várallyay adatai is magasabbak homoknál a saját adataimnál. Azonban nagyon igaza van Várallyaynak. abban, hogy vályogoknál és főleg agyagoknál, ahol a jóminőségű szántásnak van egy felső nedvességi határa, ez a határ jó néhány %-kal a FK-nak megfelelő nedvességtartalom alatt van. Általában véve homokok HV alatt és VK felett is jól szánthatók. A homokos vályogoknál a határt a HV és VK értékek alkotják. Vályogoknál valamivel HV felett, de legalább 4—5 %-kal VK alatt kapunk omlós szántást. Agyagoknál a nedvességi határ gyakran igen szűk. Ez a nedvesség közelebb van HV-hez, mint VK-hoz. A nehéz agyagoknál HV és VK között a közepes tartalomnál van az agyag plasztikusságának alsó határa. E felett már szalonnás szántást kapunk. A nedvességi határ olyan szűk, hogy még 4%-kal HV felett is rögös a szántás és csak kb. 5—9 súlyszázalék közt,iíFfelett kapunk omlós szántást. A természetes vízkapacitásnak az öntözővíz mennyiségének megállapításánál van nagy jelentősége. A legtöbb növény akkor fejlődik legjobban, ha a talaj hézagterét. 70% víz és 30% levegő tölti ki. Ezt az állapotot azonban nem lehet úgy elérni, hogy az öntözővíz mennyiségének pontos adagolásával a talajt ilyen nedvességállapotra töltjük fel. A talaj minden benedvesítéskor pontosan vízkapacitásnyi mennyiséget vesz fel. Kevesebb víz esetén sekélyebben ázik be, míg több víz esetén mélyebben. Ha a talajt öntözővízzel meghatározott mélységig óhajtjuk beáztatni, akkor a természetes vízkapacitásnak megfelelő, illetve attól függő öntözővízmennyiséggel kell megöntöznünk. .312