Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Lesenyei József dr.: A diósgyőri vasgyárak szennyvizei és a Szinva-patak

VII. Miskolc, szenyvíztelep melleti tahidnál. 1949. 1949. 1949. VI. 9. VI. 13. VI. 21. 14 h 25' 14 h40" 11 h 25' °c 320 190 17-0 °c 330 170 200 mm 40 6 23 Szín pH-é rték Lebegő anyag mg/l összes szárazanyag » ebből oldott » ebből lebegő » összes szervesanyag » ebből oldott » ebből lebegő » Összes ásványi anyag » ebből oldott » ebből lebegő » összes nitrogén » Káliumpernianganát fogyasztás eredeti » szűrt » 0,-tartalom » B. 0.-I

s » Aetherextrakt » Phenol » Cl » SO, sárgás , llla

s barna barna gy. cr5sen zavaros 6-97 20 471 299 172 187 138 49 284 161 123 202 99'5 57-6 208 1831 68 173 0 7-37 495 0 668 389 279 339 223 116 329 166 163 22-5 236 0 91-2 1-8 53-8 61 0 gy. nyom. gy. nyomok gyengén zavaros 7-88 685 581 349 232 57 36 21 521 313 211 21-0 135-8 1312 1-4 98-4 170 7-9 0 0 22-7 23-3 23 7-4° 194-5 573 346 227 194 132 62 379 213 166 21-2 157-1 933 I-76 112-6 II-9 10-4 0 VIII. Sajó-víz, a Szinva brtorkolása alalt 600 in-re. Víz hőfoka . Átlátszóság Szín . pH-érték Lebegő anyag összes szárazanyag ebből oldott ebből lebegő Összes szervesanyag ebből oldott ..' ebből lehegő Összes ásványi anyag ebből oldott ebből lebegő Összes nitrogén Káliumpermanganát fogyasztás eredeti szűrt 0,-tartalom B. 0.-I

t Aetherextrakt Phenol Cl SO 1949. 1949. 1949. VI. 9. 1949. VI. 21. 14 h 25' VI. 13. 11 h40" •< °c 28'0 17'0 22'5 °c 250 — 19-5 22-2 mm 53 — 36 44-5 sárgás. kissé lilás sárgás. barna. enyhén gy. zavaros zavaros 7'02 7-53 7-27 mg/1 1 18'4 — 0-5 9-4 « 268 —. 290 279 » 155 — 172 163 » 113 — 118 116 » 51 — 18 . 34 » 50 — 18 34 » 1 — 0 0 » 217 272 245 » 105 .— 154 129 » 112 — 119 116 » 4'5 — 8-26 6-38 » 86'3 118-3 102-3 » 53'7 — 115-2 84-4 » 7-20 — 3-64 5-4 » 6-8 — 8-2 7-5 67-2 — 7-0 37-1 » 18-0 — 1-6 9-8 » 0 — 0 0 » gy. nyomok erős nyomok — alaposabb tisztítás és teljes fertőtlenítés után is megengedhető-e a víznek nemcsak ipari, hanem egyéb használati vízül való felhasználása. Meggondolásainkból már eleve ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy ivóvízül is felhasználhassuk a körforgásban levő vizet és kizárólag mosdó- és fürdővízül való felhasználás jöhet szóba. Az adott helyzetben két lehetőség között kell választani : 1. kevés, de kifogástalan vizet szolgáltat az üzem, 2. korlátlan, de csak a felhasználásnak éppen megfelelő vízminőség áll rendelkezésre. Ez a kérdés már számtalan esetben felvetődött külföldön is, a szakirodalom ezzel kapcsolatban igen nagy anyagot nyújt. A szakemberek véleménye általában az, hogy kisebb zavart és esetleg egészségügyi veszélyt okoz a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló víz még akkor is, ha a víz minősége csak a felhasználásnak éppen megfelelő. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a víz egyrészének körforgásban tartása kellő tisztítás és fertőtlenítés után nem kifogásolható, feltéve, ha a vizet ivásra nem használják fel. A végrehajtott vizsgálatok alapján a tervezésre vonatkozó következő irányvonalakat lehet megállapítani. Minthogy az 1948. és 1949. években nyert szennyvízelemzések és a gyárüzemek vezetősége által megadott szempontok, illetve kívánalmak különbözők voltak, röviden vázolni kívánom először az 1948. évi tervjavaslatot. Mint az I. és III. táblázatok mutatják, a szennyvíz phenoltartalma a vasgyárak teljes szennyvízmennyiségére vonatkozólag átlagosan csekély volt — akkor működésben volt a salakra — permetezés. Ilyen körülmények között és mert a gyárvezetőség csak üzemi célokra való újrafelhasználását tartotta szükségesnek, a teljes szennyvízmennyiséget ülepítőmedencében szándékoztunk kezelni, miáltal a lebegő szerves és ásványi anyagok eltávolíthatók lettek volna, majd az így mechanikailag megtisztított szennyvizet csepegtetőtesten biológiai tisztításnak vetettük volna alá, majd klórozás után vagy a Szinva-patakba, vagy az üzemi használati vízhálózatba lett volna juttatható. Az ülepítőberendezésben és a csepegtetőtest utáni utóülepítőberendezésben leülepedett iszapot fűtött rothasztótartányban kirothasztva, iszapszárítóágyon víztelenítve lehetett volna higiénikus úton eltávolítani. Ha egy pillantást vetünk az I. és III. táblázat adataira, azt látjuk, hogy a szervesanyag mennyisége aránylag csekély a szennyvízben. Régi tapasztalat, mely elméletileg is igen jól magyarázható, az, hogy a phenoltartalmú szennyvizek csepegtetőtesten csak úgy tisztíthatók meg, ha a csepegtetőtest mikroflóráját lassan szoktatjuk hozzá a phenoltartalomhoz és ha a szennyvíz a baktériumok szaporodásához elegendő nitrogéntartalmú anyagot tartalmaz. A vasgyárak lakótelepei jelenleg még nem rendelkeznek teljes értékű csatornázással és így az árnyékszékekben összegyűlő fekáliát rendszeres üzemben vastartány-kocsikban összegyűjtik, lóvontatással a salakhányóra juttatják és annak mélyedéseibe öntik ; az így összegyűjtött és a salakhányóra juttatott fekália mennyisége naponta átlagosan 12'6 m

3. Mint a mondottakból sejthető, meleg napokban a salakhányó felőli szél fekáliabűzt visz úgy a gyárak, mint a lakótelepek felé. A fekáliának ez az eltávolítási módja erősen támadható. Javaslatom szerint a teljes fekália mennyiséget a gyári szennyvízhez hozzá kell keverni, így a fekália higiénikus módon a szennyvízből újra leülepíthető és anaerob úton kirotliasztható. A szennyvíz nitrogéntartalma a fekália bekeverése révén megnövekedvén, a csepegtetőtest mikrokozmosza részére elegendő nitrogént tartalmaz. Ezzel az eljárással tehát két célt értünk volna el. .308