Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Láng Sándor dr.: Geomorfológiai tanulmányok a Rábavölgyben

üledék. Ugyanúgy Ivánc alatt sem tagolta meg jobban az ú. n. körmendi terraszt. Ez az elnevezés ezért helytelen. A Sorok, Gyöngyös, Répee, Ikva jobbparti magas, meredek lejtőjű völgyoldalai, valamint az aszimmetrikus völgykeresztmetszetei nem származtathatók az említett folyók medrének lassú elcsúszásával. Szádeczky úgy képzeli, hogy e folyók É-ról D-re csúszva egyre fiatalabb kavicsot raktak le, és pl. a Gyöngyös legidősebb kavicsai F. Szeleste, Acsád és Tömörd táján keresendők, — a Répcéé pedig Horpács, Lövő, Csapod felé ; míg a legfiatalabb kavicsok a mai folyók mentén. Énnek az elgondolásnak részben ellentmond az, hogy pl. a Répce fiatalabb pleisztocén lerakodásai — II., III. sz. terrasza és a kisalföldi öblözetben a neki megfelelő akkumulációs szint a Répce jobbpartján is megvannak, pl. a góri, a repceszentgyörgyi és hegyfalusi terrasz formájában. Tehát, a folyók juvenilis és a jelenkorig egészen stacionárius elcsúszásáról nem lehet szó, a góri fiatal terrasz feletti idős kavics is inkább Répce-üledék, illetve közös hegylábi törmelékkúpja az Alpok előhegyeiből kilépő folyóknak. A Gyöngyös, Répce jobbparti meredek völgyoldala fiatal-, ó- vagy középpleisztocén-kori — tektonikus mozgások folyománya. Prinz (11) szerint a kandikói kavicsot a Mura rakta le (p. 220). Amikor a folyót a Grác alatti levantei süllyedékek magukhoz ragadták, a Rába önállósult. Szerinte a Rábavölgy nem árkos vetődés, hanem a Pannonföldre jellemző pikkelyes-lemezes lebillenések alakították ki. (11, 221. o.) Dallos (2) a Rába balpartját szombathelyi terrasz néven írja le. Ez a terület természetesen nem nevezhető terrasznak, csak törmelékkúpok láncolata. A Kemeneshátat törmelékkúpláncolatként ismerteti, mely vádiszerű torrensek lerakodása, a törmelékkúpláncolat homloki része az ős Zala—Marcal folyó, terraszai is keletkeztek, közben defláció volt. Ezután állott be a rábamenti vetődés és az ős Zala—Marcal sokkal kisebb folyóvá alakult. A deflációs felszínmagyarázatot újabban nem fogadják el. Az ős Zala—Marcalba ömlő hajdani alpi folyók maradványaival Dallos három helyen vélt találkozni. Az egyik a vasvári római sánctól nyugatra, a másik — bár nehezen ismerhető fel—Döbörhegy és Szarvaskend között É-ról D-re húzódik. A harmadik Vasvártól ÉK -re húzódik Egervölgy és Gyertyános közt, a 200 m-es szintvonal jól kijelöli, K—iVyirányú. Rossz lefolyású. Mind a három másféle eredetű völgy utólag keletkeztek a Rábavölgy bevágódása után. Keresztmetszetei, melyeket a Kemeneshátról készített, nem egészen fedik mindenütt a valóságot, éspedig a Zala völgye felé. Itt ugyanis a Zala terraszai ékelődnek be, míg nála a Kemenes egyszerű rögszerűen határolódik legtöbbször D és DK felé is, vagyis törésvonal zárja le. Szerinte a Kemeneshát nem terrasz, hanem kisalföldi eredeti felszín egy darabja. Ez azonban nem áll, eredeti felszín nincs. Tárgyalja a rábamenti mellékvölgyek rövidségének okát is, amit a kavicstakaró védő jellegével magyaráz. Ennek azonban a fiatal kiemelkedés is az oka a rábai törés mentén. Vasvárnál a mellékvölgyek torkolatában gyenge terrasznyomokat is említ. Jaskó megállapításai (6) különösen a nyugatvasmegyei levantei korú kavicstakaró helyzetére nézve érdekesek morfológiai szempontból. Ezt a már Bendefytől is említett (27) postlevantei törések darabolták fel, a köztük levő kavicstáblák pedig 6—26% lejtésűek K—DK felé. A táblák vizei D, DK felé folynak le. Strausz (18) szintén IV. sz. terrasznak mondja a Rába magas főterraszát. Idősebb terraszt a Rábavölgyben nem ír le. Az ezüsthegyi kavicstakarót pedig a Murától lerakott levantei kavicsnak tartja. Morfológiailag ez a kavicsfelszín még idősebbnek látszik. Vizsgálataim szerint a Rábának összesen 6—7 terraszát lehet megtalálni. Nagyfokú morfológiai különbség van a jobbparti terraszok megjelenése szempontjából a Szentgotthárd—Ivánc közötti szakasz és az Ivánc alatti szakasz között. A felsőbb szakaszt már tekintélyes mértékben összeszabdalták a mellékvölgyek. Ennek következtében a mellékvölgyeket kísérve, ezek nyílásában maradtak meg igen gyakran egyes terraszfoszlányok. Ivánc alatt a mellékvölgyi feldarabolódások még kevéssé érték az öreg terraszokat is hordozó Kemeneshát platóját. Néhol a plató féloldalas kiemelkedése annyira fiatal lehet, hogy a Rába felől még nem volt idő jelentősebb mellékvölgyek bevágódása számára. A plató különböző irányú oldalmagasságára közben már Ferenczy is utal. Szentgotthárd táján a jobbparton még nem láthatók azok a Rábától alámosott igen meredek völgyoldalak és terraszperemek sem, amelyek kialakulása miatt a fiatalabb (II—III. sz.) terraszok majdnem teljesen elmosódtak. Ivánc felett menedékesebb lejtőkkel fut ki a Rába völgysíkjára az igen energikusan feldarabolt dombvidék. A változás oka abban keresendő, hogy Ivánc és még inkább Körmend alatt a Rába állandóan nekiszorult a Kemenes platóperemének és alámosta. Az eltérülés oka, amely a Rábát érte, — a kemeneslábi tektonikus vonal (fiatal vetődés) fel-feléledésén kívül abban is rejlik, hogy a Pinka, Sorok és Gyöngyös törmelékkúpjai is K felé tolták el a Rábavölgyet. Vasvár környékén a III—V. sz. terrasz a VI. sz. terraszhoz képest már elég hitványul fejlődött ki. Míg a VI. sz. terraszra felérve mindenütt végeláthatatlan síkságot veszünk cszre, míg a 3 alacsonyabb terrasz csak szegélyterrasz, ahogy Szádeczky-Kardoss is mondja (1), mert legömbölyödött, kis kiterjedésű lépcsőkben bukkan csak elő. De az alacsonyabb lépcsőfokok viszonylagos meredeksége, a kavicsfoszlányok kibukkanása és a kavicsanyag minőségbeli változása árulja csak el, hogy fiatalabb terraszszal van dolgunk. * Szentgotthárd—Alsószölnök környékén a terraszperemek bázisa barnaszínű, leveles csillámos felsőpannon homokkő, vagy lazább, szétesőbb homokos üledék. Tovább lefelé számos helyen megtalálható, amint a földtani leírásokban is olvasható (2), így pl. Körmendtől D-re, Vasvár és Nagymákfa között. Itt már az alsólevantei rétegek is megvannak. Vasvár és Szemenye között néhol a gráci műút .269