Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Láng Sándor dr.: Geomorfológiai tanulmányok a Rábavölgyben

Szerző tanulmánya nagyfontosságú, mert térképezte a különféle korban keletkezett fiatal kavicsterraszokat. Eredményei elsősorban a vízellátás és az építőanyagellátás szempontjából nyernek gyakorlati alkalmazást, A morfológiai ismeretek alapján pedig a folyószabályozás és a vízierőművek létesítése szempontjából is tartalmaz felhasználható adatokat. U. D. C. 551.434 -H 551.436 (282.243.734) Geomorfológiai tanulmányok a Rábavölgyben*) DR LÁNG SÁNDOR BEVEZETÉS. A Rába mellékét a magyar geográfusok modern terraszmorfológiai módszerekkel még nem tanulmányozták végig, holott az eddigi rábamenti terraszkutatások tudományos eredményei már nagyrészt elavultak és kiegészítésre szorulnak. A régebbi kutatók munkássága nyomán nem látjuk világosan a rábamenti terraszok számát, lealacsonyodásának- kérdését, amint a kisalföldi öblözet felé közeledünk. Nem világos előttünk a Szombathely—körmendi egykori alföldi öblözet kitöltődése és az itt helyet foglaló lepelkavics-törmelékkúpok morfogenetikája sem. Végül a kavicstelepek elterjedése az ivóvízellátás és az építkezések gyakorlati vonatkozású kérdéseivel is kapcsolatba hozhatók. Id. Lóczy (10) foglalkozott első ízben e terület morfogenetikájával. Á Szentgotthárd—Felsőszölnök mögötti Ezüsthegy—katalinhegyi idős kavicsmezőt a Feistritz, Saifen és Lapincs völgyétől előre, D felé tolt törmelékkúp homlokrésznek tartja, mert tovább Ny felé hiányzik ez a kavicstakaró. Lóczynak ez a sejtése megfontolandó, mert Winkler (26) később leírta a Rába és mellékfolyóinak pleisztocén-és felsőpliocén-kori terraszait a keletstájer medencében. Lóczy pedig a Rába és mellékvölgyeinek 4—8 és 25-—30 in rel. magasságú (vályoggal megemelt) II. sz., illetőleg III. sz. kavicsterraszát mutatta ki. Szerinte az ezüsthegyi magas kavicsleplek a pannon-pontusi peneplént egységes takaró gyanánt fedték be. A Kemenest pedig — felismervén róla, hogy Celldömölk felett egyoldalú É-i a lejtése — a balparti Kőszeg—Szombathely közti törmelékkúp Rábától leszelt részének tartja. A kemenesi kavics azonban inkább a Rába felől került ide és jobban görgetett. Szádeczky (19) adatai szerint ugyanis ugrásszerűen más a Rába jobbpartján a kavics színe és görgetettsége is. Lóczy a kis Magyar Alföld nagy kavicstakaróit még a legközelebbi hegységekhez kötött, sivatagbeli képződményeknek tartja. Cholnoky szerint (l/a, 1/b) a Bacher-hegységből kiinduló hosszanti törések rendszerébe tartozik a Rábavölgy íve, valamint a Zala—Marcal íve is. A Kemeneshát, mely a Kis-Alföld eredeti felszínének egy darabja, a kettő között maradt meg. A DNy-ÉK irányra merőleges harántrepedéseket, melyek az Alpokból jövő patakok irányát megszabták, már id. Lóczy tektonikus hasadásoknak mondja, később Cholnoky annál erőteljesebben hangoztatta eme véleményt. Ez egyezik saját megfigyeléseinkkel is. Cholnoky a Kemeneshátat szélfúvástól járt, de kaviccsal védelmezett deflációs maradványnak tekinti (l/a, p. 4.). *) A Magyar Hidrológiai Társaság 1950 március 27-i szakülésén elhangzott előadás. Sölch (13) szerint erős felkavicsolódás csak az egykor eljegesedett völgyek folytatásában volt. Szerinte a jégkorban a havasi régió alábbszállása miatt is volt bővebb törmelékképződés. Hivatkozik a fiatal tektonikus mozgásokra, amelyek felszabdalták a pliocénkori folyóktól lerakott kavicstelepeket. A fiatal pleisztocénkori terraszok képződését helytelenül csak a régi terraszkavicstöltelékbe való bevágódásban látja (eróziós terrasz), fiatal felkavicsolódást nem ismer el. Ami pleisztocén üledék, szerinte az csak utolsó jégkori lehet, mert a korábbi szedimenteket a riss-würm interglaciális eróziója távolította el. (Ez a feltevése sem helyes.) Schafarzik (12, 184) Lóczy alapján a Szentgotthárdtól Győrig elnyúló kavicstelepeket pleisztocénkorúaknak mondja. Sümeghy (14) felvételeiből ismerjük elsőízben behatóan a Kemenes magosát felépítő levantei képződményeket (amelyek levantei korát Winkler kétségbe vonta). Alsóbb szintjei csak Stájerországban kavicsosak, nálunk, a Rába magas partjának feltárásai szerint takaróként transzgredálva a felső pannonra, mint ágait folyton váltogató folyók törmelékkúpjain keletkezett képződmények. Ilyenfajta szerinte a kemenesi platófelszínen levő felső levantei törmelékmező is. Ujabb földtani felvételeit is teljesen fedik geomorfológiai vizsgálataim eredményei. Ferenczy (3) terraszgenetikája és morfológiai kronológiája, mely a tektonikus terraszkeletkezési elmélet és a régi két pleisztocén terraszos elmélet alapján áll, nagyobbrészt módosítható a jelen tanulmányok alapján. Szerinte az erózióbázis ismételt süllyedésével a Duna veszi át az eróziós szerepet és ehhez igazodik a nyugatdunántúli vízhálózat is. Sölchhel és Winkler rel együtt (és Lóczyval, Cholnokyval szemben) helyesen ő is állandó vízfolyásoknak tulajdonítja a kemenesháti lepelkavics elteregetését. Az a megfigyelése, hogy a rábamenti terület gyűrődéses-brachyantiklinálisos szerkezetű, úgy módosítható, hogy törésekkel szabdalt táblák és brachyantiklinálisok együtt építhetik fel a vidéket. Erre vallanak a Kemenes teljesen sima felszínű gyengén kibillentett önálló rögei. A vasi síkság és a keletstájer medence pontusi-levantei üledékekkel való feltöltődéséről szólva Ferenczy deltaképződményekről beszél, de ilyeneket itt nem lehet találni, csak folyami-fluviolakusztrikus rétegeket. A Rába, Zala, Pinka, Strém és Répce »deltáinak« fejlődése nem függött a Duna visegrádi áttörésétől, mert közben a Kisalföld közepén állandó süllyedés volt. Ferenczy az ős-Zalának egy ágát Körmend irányában vélte futni. Azonban a Rába már a pliocén vége felé is a mai helyén folyt, kialakítva V—VII. sz. terraszát is. .267