Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
7-8. szám - Értekezések - Bulla Béla dr.: A természeti földrajz új útjai
löszképződmények, szoliflukciós jelenségek, kőtengerek) magyarázatához. Ezekkel a vizsgálatokkal a felszínmódosító éghajlati folyamatok a geomorfológiai szemléletben is szerepük szerinti elismeréshez jutottak, lehetővé téve a földfelszíni formák állandó változását tanító, összehasonlító geomorfológiai szemlélet kibontakozását. Tárgyilagosan és szerénytelenség nélkül írhatjuk, hogy a helyes útra térülő geomorfológiai szemlélet hazai kifejlesztésében, a Davist követően nálunk is fellépő morfológiai formalizmus felszámolásában a magyar morfológusok a külföld előtt is ismert és elismert munkát végeztek. W. Penek túlzásait a magyar geográfusok sohasem fogadták el, ellenben ezeknek a soroknak írója, munkatársai és tanítványai a harmincas évek elejétől kezdve másfél évtizeden át tartó munkával dolgozták fel a Kárpátmedence nagy területeinek jégkorszaki periglaciális formáit és képződményeit. Sor került a jégkorszaki lösz- és vályogképződés, a folyók mechanizmusának éghajlati eredetű változásai, klimatikus folyóterraszok, szoliflukciós és tundrajelenségek és formák, kifagyással keletkezett törmelékfelhalomzódások, alföldi és dunántúli felszínalaktani problémák, tehát csupa olyan forma, jelenség és kérdés értelmezésére, amelyekkel korábban a magyar földrajzi kutatás vagy egyáltalán nem foglalkozott, vagy amelyeket nem is ismert, illetőleg magyarázni nem tudott. Külföldön szovjet (Grigorjev, Berg, Obruesev, Richter) és német (Büdel, Troli) morfológusok szemléletben és módszerükben is új kutatásai adtak szilárd alapvetést az összehasonlító geomorfológiában a klimatikus folyamatokat érdemük szerint méltató morfológiai irányzatnak. A ma geomorfológiájának szemlélete összehasonlító. Mind az endogén, mind pedig a kivétel nélkül klimatikus eredetű exogén erők felszínalkotó szerepét és jelentőségét érdemük szerint vizsgálja és méltatja. Megállapítja, hogy az endogén és exogén erők párharca, egymáSbaszövődésének eredményeként kialakult felszíni formák állandó változásban és ritmusos, periodikus, de nem ciklusos változásuknak időtartam, kőzetminőség és területi kiterjedés megszabta, különböző stádiumaiban vannak. Az állandó, ritmusos változásban levő formák hét alapkategóriára (relieftípus) csoportosíthatók. Ezek : térszíni kiemelkedések, mint a hegy, a hegység és a lépcsővidék, térszíni mélyedések, mint a völgy és a medence különböző fajai. Hozzájuk csatlakozik még a síkság és a part alapkategóriája. Mindezek az alapformák változásuk, fejlődésük körülményei szerint több vagy kevesebb szerkezeti (endogén) és több vagy kevesebb destruktív és akkumulatív (exogén) formabélyeget viselnek magukon. Mivel azonban a denudáció (és akkumuláció) minősége és üteme éghajlati területenként változik, egy és ugyanazon alapforma ugyanazon endogén, strukturális bélyegekkel is éghajlati területenként a denudáció minőségi különbségei szerint különböző destrukciós (és akkumulációs ) formaelemeket fog viselni. A gyűrődéses szerkezetű (alpinotyp) lánchegység például más denudációs formákat visel a trópusi éghajlat területén, mint a sivatagokban, vagy a poláris klíma területén. Ilyen meggondolások alapján egyrészt egészen újkeletű, önálló kutatások, másrészt korábbi vizsgálatok anyagának összehasonlító kiértékelése segítségével a geomorfológiai vizsgálatok elvezettek a klimatikus morfológia Davisénél és Penckénél tökéletesebb területi rendszerének kiépítéséig. Grigorjev klimatikus morfológiai területbeosztását, amelyre példának »Subarktis« c. munkáját említi korábban idézett dolgozatában, sajnos részleteiben nem áll módunkban ismertetni, mert Subarktis-át. még nem tudtuk megszerezni. Büdel területi beosztásáról rövid közleményt P. Gauss írt a Németország szovjet zónájában megjelenő Petermanns Geographische Mitteilungen 1948. évi kötetében. A rövid ismertetés szerint Büdel »Das System der klimatologischen Morphologie« című előadásában arról számolt be, hogy a regionális morfológiai jelenségek induktív módon végrehajtott analízise segítségével hogyan juthat el a morfológiai kutatás a földfelszín klimatikus morfológiai tartományai kijelöléséhez. Büdel hét tartományt sorol fel. Ezek a következők : a) Frostschutzzone (nivale Provinz), b) Bodenflusszone (solifluidale Provinz), c) Aussertropische Ortsbodenzone, d) Etesische Übergangzone, e) Trockenschuttzone, f) Flachenspülzone, g) Innertropische Ortsbodenzone. A zónák ismertetését Gauss rövid közleménye nem tartalmazza. Ennek a tanulmánynak a szerzője egyetemi előadásai során a következő klimatikus morfológiai területi beosztást ismertette. A nézetek azonossága következtében a beosztás Büdelétől, valószínűleg Grigorjevétől is, csak kevéssé különbözik. 1. Glaciális tartomány, két alrégióra oszlik : a jégtakarók régiójára és a magashegységi gleccserrégióra. Kizárólagos hatóerő a szabad és irányított glaciális denudáció. 2. Periglaciális tartomány. Az eljegesedett területek közvetlen környéke tartozik ide. A poláris jégtakarók szomszédságában a tundrazóna, eljegesedett magashegységekben a hóhatár alatti területsáv. Fő denudációs hatóerők : a kifagyás és a szoliflukció. A szoliflukció folyamata a tundrazónában, mint Troli rámutat, évi ritmusú, a mérsékelt és a trópusi öv magyashegységsiben pedig napi ritmusú. 1 0) 3. A mérsékelt öv fluviatilis eróziós tartománya. Fő denudációs hatóerő a folyóvízi lineáris erózió (kőzetminőségtől — karsztosodás! — függően). Mellékerők : aprózódás, mállás. 4. A mediterrán éghajlat átmeneti tartománya. A mérsékeltövi humidus és a sivatagi aridus tartomány közti átmeneti terület. A denudáció minőségi változásának évi ritmusa van. A téli (nedves) félévben a fluviatilis lineáris erózió és a mállás, a nyári (száraz) félévben csökkenterejű fluviatilis erózió és az inszolációs aprózódás a jellegzetes. 5. Pusztai vagy szemiaridus klimatikus morfológiai tartomány. A kevés csapadék miatt a fluviatilis erózió csökkent ütemű. Jelentős mellékerő az aprózódás. Fő hatóerő : defláció. Löszképződés." 1 0) C. Troli : Die Formen der Solifluklion und die periglaziale Bodcnabtragung. Erdkunde. Bd. I. 1947. Bonn és C. Troli : Strukturböden, Solifluktion und Frostklimate der F.rde. GeolRundschau. Bd. 34. 1944. 252
