Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - Kálmán György–Pethő János: Úrkút és Ajka környékének részletes karsztvíztérképe

Ny-ra lefolyó vizeket az ajkai síkságon lévő másik erózióbázis, a Tornavíz és a körülötte lévő ingovány gyűjti össze. Ez az ingovány peremi lápképződés

1

1) eredményeként fogható fel. Feltűnő és említésre méltó az, hogy az úrkúti karsztterületen néhány olyan probléma állt elő, mely a karsztvizek fizikai és kémiai tulajdonságával nem magyarázható. Itt csak a fizikai szempontokra térünk ki, a kémiai tulajdonságokat Zamaróczy Dezső-vei az »Urkút környéki karsztvizek elemzései« c. értekezésünkban ismertetjük. Az úrkúti terület vizei feltűnően hidegek. Itt a karsztvíz hőmérséklete az irodalomban eddig közzé tett más dunántúli karsztvíz adatoknál általában alacsonyabbak (8°—11° C), melyek kb. megfelelnek az évi közepes hőmérsékletnek. Mivel az urkuti 150 m. mély III. aknában és padragi 250 m. mély aknában mért vízhőmérsékletek is ilyen alacsonyak (8°—9° C) — bár ezek már a karsztvíz sztagnáló övében vannak,— fel lehet tételezni, egyrészt, hogy e vizek vagy közvetlen összeköttetésben állnak a karsztvíztükör kulminációjával, vagy depressziós tölcsérben vannak. Űrkúton a karsztvíztükör lassú süllyedése figyelhető meg. A bányaigazgatóság épülete előtt néhány évtizeddel ezelőtt kisebb ingoványos terület volt, amely a karsztvízszint felszínhez való közelségét mutatja. Ugyanott ma a lakótelep ivóvíz ellátását szolgáló vízakna már 10 m. mélységben középső kréta mészkőből kapja vizét. Sőt az állandó vízellátást is csak úgy tudják biztosítani, ha időnként utánmélyítik az aknát. Megfigyelésünk szerint augusztus közepétől szeptember közepéig terjedő időszakban pl. ugyanitt kb. 1 m-es nívócsökkenés állott be. Ugyanez volt észlelhető Űrkút K-i végén lévő forrásnál. Bizonyítják a süllyedést a többi kisebb vizű kutak és források apadása is, pl. a Sátánárokban és a környéken több helyen. Feltehető tehát a kérdés, mi az oka ennek az apadásnak, ill. nívócsökkenésnek és miért éppen az utóbbi évtizedekben fokozódik ez egyre jobban. Felelétet erre 'az ajkai szénbányászat mind nagyobb mérvű kibontakozása és mind nagyobb mélységben folytatott műveletei adhatnak. A mélység felé haladva ú. i. a bányászat mindinkább a veszélyes víznívó alá hatolt, ahol a vízbetörések száma és azok vízmennyisége nő. Ha most a bányászat által kiemelt vízmennyiség több, mint az utánpótlás — mely utánpótlás esetünkben aligha lehet más, mint Úrkút és Ajka vidékén lehulló csapadék — úgy ez süllyedést von maga után. Tételezzük fel, hogy Ajkát (térképünk szerint) ») Szádeczky : Hidr. Közi. 1942, p. 86. egy kb. 60 km

2-es terület csapadékvize táplálja. Hajósy csapadéktérképe

1

2) nyomán 750 mm. évi csapadékmennyiséggel, továbbá Kassai

1

3) szerint a Bakonyban 8"5% beszivárgó csapadékvízzel, 60 km

2 vízgyűjtő területen számolva az évi utánpótlás 4"2 millió m

3-nek veendő. Ehhez számítandó még az úrkúti mosóból a dolinába nyomott víz 1 m

3/perc, amely kb. évi 0"5 millió m

3-t tesz ki. Ezzel szemben az ajkai bányászat statisztikai adataiból 25 m

3/perc vízmennyiséget figyelembevéve, évi 13 millió m

3 a kiemelt vízmennyiség. Ha a területet síknak tételeznénk fel, az utánpótlás a megcsapolt mennyiségnek csak kb. 36%-a volna, amely az egész területen évente kb. 48 cm. karsztvíztükör süllyedést okozna. Mivel azonban területünk a kulminációhoz közel van, a süllyedés mértékét jóval nagyobbnak vehetjük. A karsztvízszint ily nagymérvű csökkenését még nem tudták sehol másutt megfigyelni. Hasonló mértékű megcsapolások esetében a távolabbi mészköves és dolomitos kőzetek a környék csapadékvizét nagyobb területen gyűjtik össze és mint utánpótlást a megfelelő dőlésirányban szállítják a vízelvonás helyére az egyensúlyi állapot beállásáig. Ezek után már bizonyítottnak látszik, hogy az úrkúti karsztvíztükör közvetlen süllyedésének okozója az ajkai szénbányászat. Ezáltal az is tisztázódott, hogy jó összeköttetés van köztük és így a mosó szennyvizének elvezető útja az ajkai bányaterület felé nyílik. A bányászatra azonban akkor lenne veszélyes a kulminációs terület vízmennyisége, ha egy vastagon kifejlődött vízzáróréteg gátolná meg a bányaterületen lévő karsztvíztükör elérését. Ebben az esetben ugyanis egy nagy vízmennyiséget raktározó vízlencse fejlődhetne ki, amely — ha utat találna valamely bányaüreg felé, ott — mennyiségénél fogva-katasztrófát idézne elő, pl. egy rövid ideig tartó bővizű fedővízbetörés formájában. A lemélyített fúrási szelvények alapján azonban az úrkúti területen nem találunk olyan vastag vízzáró réteget, amely nagy kiterjedésében meggátolná az alsóbb színt felé a víz közlekedését. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy a mosó szennyvize egyesül a mélyebben fekvő karsztvízzel és azzal együtt folytatja útját a megcsapolás iránya felé. Azt is feltételeznünk kell, hogy a megbontott egyensúlyi állapot miatt, — melyet esetünkben az ajkai bányászat éppen a vízbetörésekkel idéz elő —, a mosó szennyvize nem halmozódhatik fel sehol sem, sőt az ajkai szénbányászat további vízszegénységet okozhat a kulminációs terület vízgazdálkodásában. ") Hidr. Közi. 1948. I—IV., p. 19. 1

S) Hidr. Közi. 1948. I—IV., p. 28. 178