Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - Kálmán György–Pethő János: Úrkút és Ajka környékének részletes karsztvíztérképe

Szerzők tanulmánya az úrkúti bányavidék részletes karsztvíztérképét mutatja be. Ez az első hazai, alapos részletfelvételeken alapuló — karsztvíztérkép. Megjelenése nagyban hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a káros karsztvizek elleni védekezést bányászatunk fejlesztése során még hatásosabbá tegvük. U. D. C. 551.49 : 551.444. (439.11 Ürkútj Úrkút és Ajka környékének részletes karszt víztérképe*) KÁLMÁN GYÖRGY ÉS PETHÖ JÁNOS Az úrkúti Zichy Béla Bányaművei R. T. bányaigazgatósága Dr. Szádeczky Kardoss Elemér professzort a Nehézipari Műszaki Egyetem ÁsványFöldtani tanszékének tanárát kérte fel egy a bányászat szempontjából fontos hidrogeológiai problémájának megoldására. Szádeczky professzor úr bennünket bízott meg a munka elvégzésével és szíves volt a megfelelő irányítást is megadni. A probléma a következő volt: az úrkúti mangánmosó, az érc előkészítése során elhasznált 1 m

3íperc iszapos vizét a Sátánárokban levő vízzárógát melletti dolinába nyomják. A dolina ezt a vízmennyiséget korlátlanul elnyeli és ismeretlen úton elszállítja. A benyomás helyétől 2*5 km-re az Ajka—Csingervölgyi szénbányászat műveletei folynak. Szükséges tudni azt, hogy ez az aránylag nagy vízmennyiség milyen irányban talál lefolyást és nem veszélyezteti-e az ajkai bányászatot? A terület úrkúti részénak geológiai viszonyairól többek közt Yigh Gyula és ifj. Noszky Jenő 1 geológiai felvétele ad felvilágosítást. Az ajkai terület geológiai viszonyait Rozlozsnik Pál 2) munkáiból ismerjük. A terület felépítésben jura, kréta, eocén, miocén, pliocén és pleisztocén korú képződmények vesznek részt és csak az ajkai medence alaphegységének egy részletén lép felszínre a triász. A fenti képződmények közül a bazalt és a nála fiatalabb üledékek kivételével a különböző mészkövek, helyenként rétegezett kilúgozott tűzkő, alkot nagyobb tömeget. A fiatalabb üledékek : kavics és lösz. A Kabhegyi bazalt vulkánosság pliocénkorú

3 lávájának egy részét találjuk a Kövesárok K-i végén. A terület tektonikailag erősen összetört. A főtörésvonalak a bakonyi vetőrendszerrel általában párhuzamosak, ÉNy-DK (a Felsőcsingervölgy, a Köleskepeárok, a Kövesárok, számos kisebb kísérő vetőjükkel és rá merőleges ill). ÉK-DNy irányúak (a Sátánárok

4, a Bocskorárok, az Alsócsingervölgy és a Temetőárok.) A mészkövek. karsztosodtak és így bennük a karsztvíz jelenléte várható. A karsztosodás az eocén mészkőben fejlettebb, amire a dolinarendszerek, víznyelők és kis vakvölgyek utalnak. Jól fejlett dolinarendszerek figyelhetők meg a Sátánárokban, a mangánmosótól ÉK-re a Hardtmannház irányában, stb. ') Földt. Int. Évi jelentés, 1936—38, p. 225—234. ') Fölüt. Int. Évi jelentés, 1920—23, p. 82—86 és i. 1. 1933—38, p. 1179— 1228. s) A Vighés ifj. Noszky által készített felvételi térképen a bazalt miocén korúnak van feltüntetve. Ez nyilván elírás, mert a Dunántúli bazaltvulkánosság közismerten pliocén koru. *) A Sátánárkot egyes térképeken Ördögároknak is nevezik. A felületi karsztosodást mutatja a Hardtmannház mellett levő üreg (térképünkön II. számmal jelölve) összeköttetése a felsőcsingeri Temetőárok dolinájával (III sz.) A mosónak a szennyvízét kb két évtizeddel ezelőtt a II. sz. dolinába nvomták. Helyi megfigyelők szerint azonban folytonos vízbenyomás után, kb. 3 hét múlva a tőle 1'5 km-re levő Temetőárki dolina, útjában részben leülepedett hígabb iszapot kezdte kiadni. A Temető-árok dolinájából erősebb esőzések idején ma is víz lép a felszínre. A karsztosodás megfigyelhető a Csárda-hegyi külfejtés alsóliasz mészkövein is, mely a geológiai múltban történt karsztosodásra utal. A keresett probléma megoldása a lefolyó vizek irányának meghatározásával történt. A karsztvizek folyásirányának meghatározásánál a festési eljárás általában nagyobb területeken kevés eredménnyel végződhetne. A legcélszerűbb megoldásnak mutatkozott a terület karsztvíztükrének hidroizohipszás térképét megszerkeszteni. Ennek ismeretében megkapjuk a karsztvíz haladási irányát és a karsztvíznek az egyes helyeken várható nyomását, mint erre már Szádeczky

5 rámutatott. Mielőtt azonban hidroizohipszás térképünket felfektetnénk, meg kell vizsgálnunk a karsztvíz vertikális és horizontális tagozottságának lehetőségeit, hogy tisztázzuk, csakugyan beszélhetünk-e összefüggő tükörről. »Vertikálisan tagozott lehet karsztvizünk — mint Szádeczky

6 írja — egyes pl. paleocén széntelepes rétegsoraink esetében, ahol az át nem eresztő széntelepes csoport különít el egymástól egy rendszerint lágyabb eocén fedővizet és keményebb triász feküvizet. Az elkülönítés azonban nem teljes, mert a víz az eocén mészkőből vetők mentén még a triaszba is átfolyik«. Egységes karsztvíztükröt csak a közlekedő edények törvénye alapján képzelhetünk el, már pedig a közlekedés a vetők mentén megvan. Horizontális tagoltságot azért nem tételezhetünk fel, mert a terület tektonikailag erősen összetört és a karsztos részek nagy vastagsága miatt az összeköttetésnek fenn kell állnia. A felsőcsingeri törésvonal, a Köleskepeárok, a Kövesárok, a Sátánárok, stb., mint vízvezető főtörésvonalak mutatkoznak a terület vizeinek jó összeköttetésére. Karsztvíztérképünk bizonyítéka a ma már számos kutató által elismert felfogásnak, hogy az * Elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság 1950 január 11-én tartott előadóülésén. ') Bányászati és Kohászati Lapok, LXXX. évf. p. 226. Esztő P„ Szádeczky E„ T.-Hornoch A., Vendel M. •) Hidr. Közi., 1941. XXI. 7—12. p. 71. A detailed Karst-Water map of the Ajka—Úrkút region : By G. Kálmán and J. Petbő. (English text on p. 239.) 175