Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Kivonatok

A szlovákiai folyók vízhozama és a vízhozam évszakonkinti megoszlása. Oto Dub. (Cseh nyelvű szöveg, táblázat és ábrák a 82. oldalon.) U. D. C. 551.482.215.1(437.6) A hidrológust egyre gyakrabban állítják olyan feladatok elé, amikor sürgős véleményt kell mondani a vízgazdálkodási tervezés alapját képező vízhozamról, ennek alakulásáról és szélsőségeiről. A leggyakrabban — különösen a kisebb folyóknál — nem áll rendelkezésre megfelelő észlelési anyag. Az utóbbi időben északi szomszédainknál is a jelentősen fejlődő iparosítás vet fel újabb és újabb kérdéseket és ezekre gyors és a lehetőség szerint kielégítő pontosságú feleletet kell adni. Ezért a szerző (a szlovákiai vízrajzi szolgálat főnöke) a Szovjetunióban és az USA-ban a hydrológiában alkalmazott matematikai statisztika módszereit használja fel a fenti feladat megoldására és ennek segítségével igyekszik a szlovákiai folyókat — vízhozamuknak évszakonkénti megoszlása alapján osztályozni. Abból kiindulva, hogy elsősorban a csapadék és hőmérsékleti viszonyok szabályozzák a folyók vízhozamát, megállapítja, hogy az évszakonkénti vízhozamokat főleg a hó olvadásból sizármazó víz befolyásolja döntően, tehát az olvadás, vagyis a hőmérséklet alakulása igen fontos tényező a vízhozamok alakulásánál. Ebből következik az is, hogy az egész évi vízhozamban az első félév részesedése sokkal jelentősebb, ezért a folyókat a félévenkénti vízhozam szerint 50%-os hozamúakra, 50—60%-os hozamúakra és 60%-on felüli hozamúakra osztja. A felosztásból kitűnik, hogy a hasonló jellegű folyók elhelyezkedése megfelel a terület alaktani megoszlásának és így ezeket — vízhozamuk alapján — a magassági viszonyokat kifejező magashegységi, középhegységi és dombos, valamint síkvidéki tájegységeknek megfelelően osztályozhatjuk. A magashegységi tájakon a vízhozam maximuma júniusban észlelhető, amely az alacsonyabb fekvésű helyeken májusra, majd a középhegységi területeken április hóra tolódik át, míg a síkvidék egyes folyóin március a legbővízűbb hónap. Nagyon érdekes a szerzőnek a matematikai statisztika módszereinek alkalmazásával összeállított osztályozása, melyet részletesen az említett »Szlovákia folyóinak vízhozama és hydrológiai osztályozásuk a matematikai statisztika alapján« c. tanulmányában foglalt össze. Ebben a tanulmányban a vízfolyásoknak a havi vízhozamok szerinti osztályozását végezte el és az évi kiegyenlítődés mértékéül a viszonylagos havi vízhozamkülönbségeket vette. A közölt táblázatban, mely 10 és 90%-os periodicitásra van számítva, a szerző néhány jellegzetes folyó-szelvényt sorol fel és a táblázatból megállapíthatjuk, hogy a szlovákiai folyók közül a legkiegyenlítettebb hozamú a Duna, ahol a k érték eltérése csupán 1-61, míg a legszélsőségesebb a közölt vízfolyások közül az Ondava Szvidniknél, ahol ugyanez az eltérés 4-41 értékű. A rövid tanulmány természetesen nem tartalmazhat részletes levezetéseket a matematikai statisztikára vonatkozólag, de igen éles bepillantást nyújt azokba a lehetőségekbe, amelyekkel a nálunk még alig alkalmazott módszer rendelkezik. Segítségével ugyanis olyan általános érvényű jellemzőket nyerhetünk a folyók vízjárásának összehasonlítására, amelyek éttéke jelentősen meghaladja az egyszeiű, de a nem kielégítő számtani átlagokkal történő összehasonlítást. Beszámol arról is a tanulmány, hogy Szlovákia folyóinak átlagos vízmennyisége középvízállásnál 0.412 km

s, az évi vízhozam pedig 12.585 km

3, ami azt jelenti, hogy a vízkészlet évente kereken 30-szor cserélődik, tehát átlag 12 naponként egyszer. Ez szinte teljesen megegyezik az egész Földre vonatkozó évi 29.3-szoros cserélődéssel. Cselűly Géza Méthode nouvelle de la statlstlque des précipitations atmosphérlques Doc. Dr L. Aujeszky (Texte hongrois p. 91.) U. D. C. 551.57.7:551.506:519.2 C'est un fait bien connu de la météorologie, que les précipitations atmosphériques (aprés l'exchusion des »microprécipitatlons« qui ne possédent que trés peu d'importance du polnt de vue de l'hydrologie, comme la rosée, la gelée blanche, le drizzle fin provenant des couches nuageuses trés rapprochées du sol) doivent étre classifíées selon leur caractére uniformé (précipitations de front chaud) ou discontinu (averses). C'est également trés connu que ces deux types des »macroprécipitations« possédent des particularités hydrologiques trés dífférents. Néanmoins, nos publications des observations pluviométriques ne contiennent que des données globales pour toutes les précipitations, sans tenir compte du fait que ces données ne sont que les résultantes de deux composants atmosphériques bien différentes, á savoir, des précipitations du type front chaud et des précipitations du type averse. Dans cet article, nous avons fait une tentative d'aboutir á des statistiques pluviométriques plus complétes. En analysant les obsérvations faites á Budapest, pendant la période 1946—1949, nous avons obtenu les résultats contenus dans Table I, á laquelle les précipitations totales mensuelles de chaque année se trouvent décomposées en trois parties: la premiére ligne, désignée par F, pour chaque année, représente les précipitations du type front chaud ; la seconde (Z), les précipitations sous forme d'averse ; et la troisiéme les quantités insignifiantes des précipitations qui ne pouvaient étre classés (provenant, en grandé partié, de microprécipitations). Table II contient une liste des mois dans lesquelles l'une ou l'autre espéce de précipitations était tout-á-fait negligeable (moins qu'un millimétre). Table III a pour but de donner une idée approximative des marches annuelles, trés différentes, des deux sortes de la précipitation. Phacus concavus Hortob. nova species. Par T. Hortobágyi, d^r és sc. (Texte hongrois, figure p. 100) U. D. C. 582.251 Recueilli, des sestons á Balatonboglár par l'auteur conjointement avec 30 autres Phacus. En face, la cellule de cette algue rentrant dans l'espéce des flagellates est ovale et allongée. Sa longeur est de 56 n, largeur 30 fi, flagellum 11.6 n. Sa pellicule est incolorée, ornée. Les flagelli chlorophyls sont formés par des disques. II a plusieurs flagelli paramylons. En profil, la cellule de l'algue est plat, légérement élargue. Data on Animál Life in the Parajd Lakes. By G. Zilahi-Sebess, deur és sc., Debrecen University (Hungárián text with figs. on p 101.) U. D. C. 591.9:551.481.16(439.21 Parajd} In the neighbourhood of the Parajd salt mines there are several ponds of salt water drawing brines from the adjacent mines and from sources percolating from the Salt Rock. The author collected specimens from the shor region of these ponds. Previous researchers did not comment on animal life in these ponds. The author collected the following macroscopic specimens: Artemia salina L., Moina brachiata Jur., Bembidion varium 01., Haliplus fluviatilis Aube., Hygrotus inaequalis F., Bidessus geminus F., Phosphuga atrata L. ab brunnea Hbst., Laccophilus obscurus F., Helmis maugei Bed. var. megerlei Duft., Ephydra macellaria Egg., Culex annulipes Mg. larva and Stratiomyda larva, Sigara hyeroglyphica L., Sigara Fusi Fieb., Gerris lacustris L., Halosalda lateralis Fali. f. fallax Verh and f. concolor Put., Saldula saltatoria L. f. marginella Fieb., finally Bombinator pachypus Bp. Altogether 21 species and varieties were collected from which 12 have hitherto been unknown in brines of the Carpathian Basin and 3 have not been found in brines yet. There were differences observable in the animal life of the different ponds probably due to different concentration of the brines, because other conditions were fairly similar. A precise hydrobiological analysis was unfortunately impossible and no satisfactory answer can be given to the question put. However, the observations of the author yield results very similar to those of Westphalian brines ; thus factors determining the different coenobiosises tnay be paralleled as well. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY Felelős szerkesztő: Venkovits István. — Felelős kiadó: Tudományos Folyóiratkiadó Nemzeti Vállalat Vezérigazgatója. Budapest Nyomda NV., V., Qerlóczy-utca 2. — 2802 — Felelős vezető: ifj. Puskás Ferenc